Az Írótábor vendégei voltunk

A tizedik évforduló alkalmából a Híd Kört a 67. Kanizsai Írótáborba is meghívták. A bemutatkozáson Antalovics Péter, Benedek Miklós, Berényi Emőke, Bíró Tímea, Dancsó Andrea és Oláh Tamás vettek részt. A tagok többek közt a körhöz fűződő viszonyukról, a fiatalok csoportos szerveződésének fontosságáról beszéltek. Az esemény előtt Németh Ernő a Vajdaság Ma hírportál számára készített interjút Berényi Emőkével és Antalovics Péterrel.

– A Híd Kör a Híd folyóirat köré szerveződő fiatalokból álló csoportosulás, amely elsősorban az újvidéki Magyar Tanszéken alkotó írókat, költőket, kritikusokat fogja össze, de később képzőművészekkel is kibővült – válaszolja a kérdésemre Emőke, hogy miként is lehetne definiálni, mi is a Híd Kör.

– Lehet azt mondani, hogy a célja a Körnek az, hogy irodalmi életünkben biztosítsa az utánpótlást? – kérdezem immár Pétert.

– A ’90-es évek történései miatt tapasztalható a középgeneráció hiánya. Az idősebb korosztály is így éli ezt meg. A fiataloknak most az a feladata, hogy továbbvigyék irodalmunkat, s erre a Híd Kör egy megfelelő formát biztosít.

A kérdésemre, hogy pontosan hány tagja van a Körnek, Emőke a fejét rázza.

– Nem tudom, hogy pontosan hány tagja van a Körnek, de nagyjából 30 körülire saccolnám a számot. Egyébként most már a Híd Körből kerül ki a Híd folyóirat szerkesztősége is.

– Aktív a társaság, nincs kézirathiány?

– Kézirathiány, hála Istennek, egyáltalán nincs, ami az aktivitást illeti, rendszeresen vannak különféle rendezvényeink is. Nemrégen ért véget például a Malomfesztiválon egy alkotótáborunk, de a Dombos Fest (irodalmi részének) szervezéséből is rendszeresen kivesszük a részünket – mondja Emőke.

– Mennyire tudjátok megszólítani a fiatalokat? A Híd már egy több évtizedes folyóirat, mennyire tud úgy megújulni, hogy a fiatalokhoz is szólni tudjon? – fordulok ismét Péter felé.

– Sajnos az már egy kortünet, hogy kevesebbet olvasnak az emberek a digitalizáció fejlődésével, s ez fokozottan érvényes a fiatalokra, illetve, ha olvasnak, akkor nem a hagyományos, nyomtatott könyvet vagy folyóiratot veszik kézbe. Én azt hiszem, hogy a magunk eszközeivel próbálunk tenni ez ellen, illetve azért, hogy a fiatalok is olvassanak bennünket.

A teljes szöveg itt olvasható.