Álmodom egy nőről – ki is írta ezt? Magyar volt vagy francia? Egy másik nyelven álmodni. Arról, hogy „az alvás szomorú, mert elválunk”. Hogy idegen az anya, a nyelv. Hogy a vágy képkockái peregnek Oláh K. Tamás első kötetének versvásznain. Hogy szokatlan, váratlan, elvarratlan szálak, snittek, idézetek, képzetek montázstechnikája szervezi a hímnem- nőnem identitását. Hogy „két összenyomódott / bordakosárban / a szívek pontatlan / másolatok”. Hogy hazudik az emlékezet sötétkamrájából előhívott kép, és ellenfény a költészet. (Orcsik Roland)
Bármilyen is legyen az az élet: fénybe kerül. A versek pedig ott állnak egyensúlyban, abban az éles fényben. Az emberről, aki él, kínlódik, folyton megy tovább, bármilyen lassan is, de megy, olyan éles képet rajzol, amilyen élesen csak törött üveg szilánkja tudja felsérteni a bőrünket, húsunkat. És mélyre vésik magukat bennünk ezek a versek. Törött üvegen át látni a világot, összetört időben, súlyossá váló testben, miközben az élet újra és újra porrá zúzza magát, vagy épp bennünket. Csak félünk és nem látunk ennél tovább. (Terék Anna)