Fiúm, a kenyérpirító és a többiek

Fiúm, a kenyérpirító és a többiek

ő nem a mesekönyvek hőse

nem jár tarka szerelésben

nem visel őrült taréjt

ő fekete-szürke fémes

halványan fényesen hidegen

izzó

szerető

az orrcimpa ziháló remegése és

a nesztelenül percegő

rácsozat

én, a csalfa

összefonódtam

a technika vívmányaival

hipnotizált és magába szippantott

a plasztik hétköznapiság

kifacsart a sokféle szükséglet

gyorskaja internet sms-írás

nyomtatás hirtelen ébredés

életem hímtag-mentes

hordom ólomsúlyú erényövem

én a modern nő

fejvesztve holdkórosan

nyughatatlanul

tévelygek otthonomban

belefulladtam a szenzorok taknyába

find replace kalkulatívan

technoetorikusan

én

csókra formálom

túlméretezett baba-ajkaim

a kenyérpirító

a számítógép

a mobiltelefon

a nyomtató

felé

hívogatnak

felgerjesztenek

megskalpolnak

a gonosz fémek

a chipek

a light show előjátékok

a tükörsima ikonok

a fáradhatatlan szeretők

a gépek

tökéletesen megcsócsálva és lemásolva

az idő linkjeivel kipúderezve

vékony szeletekre felkenve

informálva

új érzékletekkel feltöltve

kényeztetve

virtuális betűkkel beoltva

ismételve

ismételve

a gyors baszógépek hatalma alatt állok

a Hercegre

és komoly kapcsolatokra

nincs időm