Betörés * Etetés * Identitárs * Kérj... * ...s megadatik * Betörés * Nyelési zavarok

Betörés

mindig oldalba rúgta a kecskét

vigyázott a tőgyére és a tejre

tízéves korunkig kímélt minket

disznóvágáskor befogott füllel

énekeltünk a vastag falú ház

legbelső pontján

ne halljuk a visítást

majd amikor már levágtuk

az összes felhizlalt kocát

és megettük a füstölt kolbászt

belőlünk tört elő állati

könyörgés és gyermeki fohász

a kecskék az ólajtó résein át

lesték a test és a szív deformálódását

apám volt a legerősebb ember

csodáltam fáradhatatlanságát

ha rá gondolok nem tudom

abbahagyni a hányást

és sírva hívom fel editet

hogy kihánytam apát

meg sok-sok epét meg apát

eddig a negyvenkilenc éve tartotta

feszesen a szülői gerincet

most érzem magam igazán üresnek

megindultak leomlani az érfalak

edit azt mondja dőljek

szorosan egy széktámlának

a melleimet ne takarjam el

apám már nem fog rúgni

lélegezzek mélyeket

az árnyékos oldalt képzeljem el

mint amikor felüdülésként

az árnyékban tartottunk szünetet

a paradicsompalánták ültetése közben

nyeltük a locsolócsőből a hideg vizet

hűtöttük magunkat a sötétben

apám a fagyokat szerette

az udvar átadta magát a télnek

nem dolgoztunk így nem is éheztünk meg

isten olyankor melegebb éghajlatra költözött

mint a villás farkú fecskék

de egyik évben már nem jött vissza

emigrált örökre

apám volt a legerősebb ember

kikáromkodta belőlem a létigéket

minden tőle függött ez éltette

gyerekkorom legtisztább emléke

a kiteregetett lepedők fehérsége

olyan tiszták voltak mint

apám kéklő munkakönyve

még soványak voltunk a szökéshez

apám szerette összetörni a csíptetőket

kecskékről álmodok

teli tőggyel vánszorognak

meg kéne fejni őket

edit betűlevest főz

megkértem halássza ki belőle

az A betűket

Etetés

ne nézz amikor

levetkőztetem

vannak dolgok amiket

csak suttogva lehet

még szégyellem

hogy a szívem

jóllakottan heverhet

melletted

identitárs

egymás nélkül

már nem ismerünk

magunkra

kérj...

amióta nincs munkája

egyre kevesebb helyet

foglal el a házban

a betonfal mellett

guggol az árnyékban

úgy tesz mintha csak

pihenőt tartana

a virágültetésben vagy

a sírásásban

úgy teszek mintha nem

látnám hogy az ujjaival

ismét kiszámolja

hány kenyérbe kerül

nekünk az életben tartása

sápadtan emeli száját

a locsolócsőhöz

mint aki belefáradt

a befogadásba

megöntözi a palántákat

majd leül sírni

anyám meg akar halni

a bánatától nem tudok

szóhoz jutni

...s megadatik

tologatjuk egyik

udvarból a másikba

a betegség ledönti

a lábáról és

győzelemittasan folyik

ki a szájából

gyógyulást prédikálok

rendszerszerűen reggel hányok

a lekötözött anyaság

szomorú látványától

tekintete beleizzadt az éjszakába

már sose találja meg a hazautat

eltévedt a sejtszaporodásban

hogy elhajtsa a legyeket

megállás nélkül forog

a ventilátor három lapátja

huzatban menetelünk

anyám halálába

Másvilágra költözés

körülmetélt életek

köldökzsinóron rángatják

az eget

száraz torkokból

embriódák szakadnak fel

kopott bőröndjük elveszik

isten csomagterében

Nyelési zavarok

karikás szemekkel

bámult a kávéjába

minden reggel ugyanaz

a visszatükröződő barnaság

cukor nélkül feketén

hidegen öblös csészében

anyám összepréselt tüdővel

ült a konyhaszéken

elveszett a saját medrében

 _

apám magára kapta a nagykabátot

így rántott bele minket a szegénységbe

amikor a vodkásüveget a szájához emelte

pontosan olyan jelentéktelenek vagyunk

számára mint a mája és az élete

engem kirekeszt anyámba behatol

megakad a torkomon a gyerekkor

 _

alig tudta hazahozni magát

testében az abortusz utáni bűntudat

húzta lefelé az idegpályák józanságát

belekönyökölt a szürkeségbe

apámat csak a spirál

szavatossága érdekelte

összecsapta a jóistent a tenyerében

majd megkérte anyámat

ha lefekszik aludni ébressze fel

egész éjjel nem mertem becsukni

a szemem mert anyám

folyót főzött a konyhában

és féltem hogy nekimegy