Hogyan legyél mesterlövész * Laboratóriumi gyakorlatok * Az én birtokom. A mindenható kertész

Hogyan legyél mesterlövész

Ahhoz, hogy mesterlövész lehess

Rendelkezned kell két szemmel

Bal és jobb oldalival

A balt behunyod, a jobbal célzol

A jobbnak rendkívül élesnek kell lennie

Élesnek, mint a sólyoménak

Vigyázz rá, mint a szemed fényére

Ne olvass sokat

Ne gubbassz sokat a monitor előtt

Csak a saját dolgoddal törődj

Egyél sok kagylót, sárgarépát és áfonyát

Nyugodt kézre van szükséged

Marokra, amely csak a fagyban remeg

Egészséges életet élj

Óvd kenyéradó szerszámodat

Napi egy kávé vagy tea

Rendszeres étkezés

Minél több zöldség és gyümölcs

Csirkehús és hal

Kerüld a stresszes helyzeteket

Aludj nyugodtan

A világra csak optikai irányzékkal tekints

A távcsövön át

A távolságok közel kerülnek

Karnyújtásnyi lőtávolságra

A célpont akár a tízszeresére is nőhet

Szó szerint kiböki a szemed

Állítsd célkeresztbe

Majd húzd meg a ravaszt

Nyugodt lelkiismerettel

Te nem embereket ölsz, hanem az ellenséget

Az ember könnyen ellenséggé válhat

Nem alkímia ez

Az ellenség egy homályos félelem benned

Amorf massza, amelyet könnyű meggyúrni

És egy usztasa vagy balija

Nemzetáruló

Egy vénasszony gyermeke

Képére formázni

Figyelmesen célozz

Ne tékozold a muníciót

A golyó drága, az élet olcsó

Az élő hús és halott szavak piacán

A hörgő testet

Egy esztéta jéghideg tekintetével szemléld

Amit nézel, egy műalkotás

Amely kétségbevonhatatlan autonómiával rendelkezik

Tiszta utcai művészet

A fej úgy kivirágzik, mint egy metafora

A transzszimbolikus kertben

A vér szétfröccsen minden irányba

Ez a barokk szépség látványa

Az ólom átúszik a testen, mint a hang az árnyékon

Mássz fel a Bach zeneház legfelső emeletére

Foglald el a leshelyed, a csövet dugd ki az ablakon 

És tüzelj mindenre, ami mozog

Lőj a reáliákra, amiknek semmi keresnivalójuk

A reális eszképizmus költészetében

Laboratóriumi gyakorlatok

Írók és farizeusok

Az öncélú hazugság sámánjai

A nem mindennapi szavak alkimistái

Melyek nem találhatóak meg

A lírai homály idény végi kiárusításain

A bölcsek kövét kutatják

Érzékeny költői vesékben

A parittyákba töltény kell

A civilizációk harcában

Irodalmi tégelyekben

Literszám keverik a sekélyes csendet

Búbánatok emlékképét

Zenei elemekkel elegyítik

Némi szedersűrítményt csepegtetnek hozzá

Majd pipettával hozzáadnak

Ezerháromszáznyolcvanhét százalékos

Oldatot Isten kegyelméből

Húsz-egynéhány fokos

Tiszta művészetet desztillálnak

Amelyik jól megtartja

A babérkoszorút

Az özvegyek koszorúját

A versnek nagyon

Szépnek kell lennie

Nagyon vaknak

A láthatatlan valóságra

Amely olykor annyira közönséges tud lenni:

Angyalszárnyak helyett

Csak végtagok, amelyek törnek-zúznak

Paradicsomi illatos nadragulya helyett

Csak vörös szirmok

Kivirágzott húsa

Zűrzavar és együléses végzet

Nincs egy félember se,

Akinek a neve -ić-re végződne

Egy szerb költőnek itt semmi keresnivalója

A motívumok méltatlanok a kialvatlan szemekhez

Mélyebb jelentések nélkül

Friss bélszín patina nélkül

Csak a mészárszék kirakatába való

Többtonnányi húsból és zsírból

Képtelenség kipréselni

Akár csak tíz milligrammnyi tiszta poézist

Mindeme húsáru

Túlságosan darabos

A finomműszerekhez

A költészet laboratóriumában

Melynek polcain ott sorakoznak

Hermetikusan lezárt palackokban

A hagyomány tiszta anyagai:

A porállagú anyai ének

A szemcsés igaz hit

A Koszovó-mítosz metil-tizesei

Jefimia sűrített könnyei

Lázár átka folyékony állagban

A szent anya öröksége kémcsövekben

A szent karó és kötél dicsőítése

A sötétből föltörő csupasz szavak

Lexikátorban száradnak

Diszperziós kések a homogenizátorban

Egyesítik a költői individuumokat

Egy személytelen nemzeti irodalommá

Minden egy közös tölcsérbe ömlik

A mérőhengerben nincs helye

A más kultúrákkal kevert gyanús egyvelegnek

Az idegen szellemmel szennyezőknek

A misztikus lírai szerbium tisztaságának ártóinak

A laboratórium apáról fiúra száll

Három műszakban működik

Már ük-ükszázada

A költészet párlatait

Katonai csajkákban

Osztogatják az olvasóknak

A túlélőcsomag részeként

Használat előtt a fejet nem rázni

Az én birtokom. A mindenható kertész

Rendszeresen ápolom a látómezőt

Mentesítem a gonosztettek dudvájától

A szenvedés konkolyától

Gyökerestül tépem ki az emberevő növényeket

És az összes többi férget

Harcolok a halott kártevők ellen

A szem irritációja ellen

Amelyet a ne felejts-nefelejcs

Szúrós pollenszemei okoznak

Bomlaciddal, hullaciddal és sírociddal permetezem

A látványt, amely nyugtalanítja

Az egyszeri paraszti lelket

(A hullamentes látómező jobb)

A látómezőt megtisztítom

Az idegen testektől

Az elásott aknáktól

A bomló dögöktől

Az emberi csontoktól

Az itt ragadt szerves eredetű

Hulladékanyagoktól

Minden szennyeződéstől

Ami veszélyezteti a hasznot és a hiúságot

Csak őshonos kultúrákat ültetek

Becsületes burgonyát és aranyvesszőt

Örökzöld hirdetőtáblákat, évelő reklámokat

Koszovói bazsarózsát, királyi családfát

Cukorkokárdát, málnaszín bakancsot

A gonosz virágait, a vér rózsáit, a talaj tulipánjait

Dacot és kövirózsát

Tátikát és muskotályt

Szenteltvízzel locsolom őket

Meleg gondolatok árjával öntözöm

Katódcsöves rendszeren keresztül

Elefántcsontporral trágyázom

Libatollal kapálom

Tintával táplálom

A biztonság érdekében

Minden agrotechnikai óvintézkedést megteszek

Virágozzék ezer virág

Ezer és egy kristályéjszakán át

A hősök ágyásában

A tagosítást elvégeztük

A birtokok méreteit megnöveltük

A látómezőket egy nagybirtokba vontuk össze

A latifundiumot telepatikus melegággyá változtattuk

Sötét, átláthatatlan üvegtáblákkal zártuk le

Melyeken emberi pillantás

Még soha át nem hatolt

Hatalmas látómezőnk

A szövetkezetesítés és a közös munka eredménye

Kísérleti javadalom

Kísérleti gonosz

Tükröződésmentes tükör

A semmiből az idén is

Rekordtermés várható

A szivárvány minden színében