Lennie kell egy víznyelőnek * Szögek * Harangnyelvek

Lennie kell egy víznyelőnek

Próbáltuk követni a jeleket,

itt lennie kell egy víznyelőnek

valahol az ösvények végén,

szerettük volna már levetni ezt az erdőt,

tudtuk, hogy követnünk kell a fákra

felfújt jeleket, de elterelték a figyelmünket

a fák oldalára telepedett mohákból

kirepülő molylepkék.

Aztán alvó denevérek lengtek fölöttünk,

mi pedig lehajtott fejjel haladtunk egy

egyre szűkülő folyosó vége felé,

hogy kinyújtózzunk egy csarnokban,

amit konzerváltak az érintések,

itt mégsem volna szabad –

eredtek el könnyeink

a cseppkőbarlangban.

Szögek

Majd elmesélem az estét,

mikor beszállt egy denevér

az ablakomon és úgy repülte

körbe a szobámat, mintha

ismerné, hogy nem akartam

megmozdulni, pedig már

akkor is tudtam, ha

belerepül a hajamba, többet

nem lehet kiszedni, csak kivágni

onnan.

Majd elmesélek mást is, ennél csak

fontosabb dolgokat fogok mesélni,

végül is idővel elmesélek majd

mindent, mintha egy félszárnyú

denevért szögelnék az ajtómra – engedlek

közelebb.

Harangnyelvek

Távolról nézve, mintha

idegenek beszélgettek volna,

mintha csak útbaigazították volna egymást,

pedig aznap végig egymás

mellett sétáltunk, aztán

mondani akartál valamit,

beálltunk egy templom árnyékába,

és én nem hallottam egy

szavadat se a harangzúgástól.

Mit mondhattál akkor, mit nem

hallottam meg, most már tényleg

szeretném tudni, hogy az

útbaigazítás volt-e, mert a hangodra

még emlékszem, de egy szavadra se,

ilyen kétségbeesetten bolyongok a

hangvillával egy harangöntő műhelyben.

Formába foglak önteni,

elkészítem tested magharangját,

az öntőforma kemencéjét,

faggyú-viasz-grafit keverékkel vonlak be,

ahogy a templomnál álltál – kiformázom

belőled az álharangot,

erre viszem fel több rétegben a finomsarat,

ez a köpenyed, az öntőformád külső fele,

amit kilencszáz fokon égetek ki,

eltávolítom az álharangot,

az öntőgödörbe teszem a tested,

de előbb kiöntöm magam, hogy

nyugodt szívvel hagyjalak félbe.