;

Próza

Komáromi Dóra
próza

Lecke kezdő íróknak:
Első szabály: Ne használjunk pontosvesszőt!
A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák,
amik az égvilágon semmit nem jelentenek.
Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.

(Kurt Vonnegut: A hazátlan ember)

 

Egy pohár vizet kérek.

A héten már kaptál.

De szomjas vagyok.

Nem tenne jót neked.

Kérek vizet.

Nem.

De.

Ha adok innod, teljesen más leszel. Minden hónapban csak egyszer kaphatsz, az elég neked.

De hát haldoklok, nem azért, hogy panaszkodjak, de valóban így van. Szomjan halok.

Besárgulsz, ha innod adok.

Nem érdekel, szomjan halok. Adj innom!

Nem.

Igazán idemászhatnál egy pohár vízzel! Nem kell hozzá sok idő. Csak elszaladsz a fürdőszobáig, megnyitod a csapot, és máris ömlik. Nem ment el a víz. Arról tudnék, ez a különleges képességeim egyike. Mindig tudom, mi történik a vízvezetékekkel. Most azonkívül, hogy belülről rozsdásodnak, nincs bajuk. Szinte érzed az ízét, értsd úgy, a rozsda ízét, mikor iszol belőle. A színén még nem látszik. Tíz évig még iható, ezért arra kérlek, adj innom.

A héten kaptál. Nem adhatok.

Ugyan, csak a lustaság beszél belőled, talán már magad is elhitted, hogy aggódsz az állapotomért. Sokszor csinálod ezt, nem? Mármint, hogy addig mondogatod a dolgokat, amíg magad is elhiszed.

Ugyan, olvastam, mit kell csinálni veled, törődj bele, hogy igazam van.

Tényleg sokszor csinálod ezt. Nem érzed soknak? Elolvasod a neten az összes elérhető cikket, aztán, mint aki legjobban végezte dolgát, mindennek a szakértőjévé válsz, majd nem adsz nekem vizet.

Lehetséges, hogy igazad van, de amilyen ügyes vagy, te is elmászhatnál a mosdóig, és megitathatnád magad.

Így győzted meg magad arról a gagyi zombis filmről is. Kíváncsiságból egyszer megnézted. Konstatáltad, hogy mennyire gagyi. Aztán a barátokkal még egyszer, ők imádták. Soha nem akartad látni ismét a filmet, mert annyira rosszak voltak a színészek, aztán mégis megnézted harmadszor is. Valami béna fickóval. Pedig se a film, se a férfi nem érdekelt. Szánalom.

Nem volt annyira rossz az a film.

A legrosszabb pedig, hogy nekem is háromszor látnom kellett, mert nem tudok annyit mozogni, mint szeretnék. Mellesleg nemcsak a színészek voltak gagyik, de benne a dalok is. Ki tesz már egy zombis filmbe zenei betétdalokat arról, hogy milyen finom a mókushús…

Nem értetted a lényegét. Épp az volt a  lényeg, hogy ne embert egyenek… A mókus is ki tudja őket elégíteni.

Engem egy pohár víz elégítene ki… Adj innom!

Nem.

Hát jó… Ott volt még az elmegyógyintézetes film is. Azt is rühelled. Nem bírod, ha valaki őrültebb, mint te. Még vásznon se viseled el. Ne kérdezd, miért hívtam vászonnak a tévét, túl messze van ez attól. Régebben normális filmeket néztél, de ma már mindegyikbe ugyanaz a hülye ideológia van belesulykolva, és te szerencsétlen, megtanultad élvezni azokat. Adj innom!

Nem tenne jót neked.

Valamiért minden egyes alkalommal elhiszed azt a szamárságot, amit bemagyarázol magadnak. Nemcsak a többi ember irányába, de a sajátodba is. Emlékszel arra a masszázspárnára, amiről elhitted, hogy csodát tesz majd veled? Aztán mégsem. Adj innom!

Ugyan, maradj már!

És a vitaminok?

Hagyj!

Sárgarépa-szeletelő? Arcmasszírozó? Világító kesztyű?

Persze. Persze…

De nem csak ezek. Ezek apróságok. Felhalmozod őket, aztán egyszer csak kidobod, és már nem is gondolsz rájuk. Emlékszel az előbb említett fickóra? Már nem is tudom, mi volt a neve, szőkés haja volt. Elég érdektelen lóarca, te mégis elhitted, hogy érdekel, törődtél is vele egy kicsit. Ennek eredményeként megnézted azt a kibaszott zombis filmet harmadszor is. Meg majdnem negyedszer is…

Itt van, Wikipédia, nézd!

Pont a Wikipédia?

Könnyezőpálma. Ez vagy te, bár én másnak neveznélek… Az alacsony hőmérséklet és a túlöntözés együttes hatásaként gombásodás léphet fel. A pajzstetvek és a takácsatkák károsíthatják. Látod, olvasod, nem kaphatsz vizet, érted? Sokat kaptál ezen a héten, többet nem…

Én is tudok idézni, a levelem a könyvespolchoz ér… Do be do be do

Nem maradt ki az elejéről a Scooby?

Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között. Adj innom!

Látom, elérted a polc Vonnegutos részét…

Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton észszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt észszerűnek. Adj innom!

Ő az új kedvenced?

Mindig is meg tudtam békélni azzal, amit teszek. Hogy miként? Segített a modern ember egyszerű és általános áldása: a tudathasadás. Adj innom!

Belegondolni is szörnyű… persze szarkasztikus értelemben… leállhatsz, nem kell idézni többet.  A random idézeteknek nincs értelme…

Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások – a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű
A bátorság vörös kokárdája, az Iliász és az Odüsszeia, a Bűn és bűnhődés, a Biblia és A könnyűlovasság támadása – mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni? Adj innom!

Elmondanád, mi értelme van mindennek?

Nem tudom… Nem én beszélek egy filodendronnal…

Talán mégis kaphatsz vizet…

Eredeti megjelenés: KOMÁROMI Dóra: ; (próza). Híd, 2018/8., 35–37.

Létrehozva: 2018.08.01.

Komáromi Dóra

író
1993, Pacsér, Szerbia

További publikációk