A legszebb éveink * Háború volt * Utolsó csábítás * Testek

A legszebb éveink

ágyneműkben utazunk

fáradtan egy újabb

megszokástól

az ifjú és szép istenek teste

ellenségek testévé

váltak

az ágy amin éveket

töltöttünk

a kővé vált szenvedélyek

múzeumává vált

és újra van okunk arra

hogy hátat fordítsunk

egymásnak

amikor eloltjuk a lámpát

elvesztettelek

akaratlanul és könnyedén

újra csodálni való

vesztesekké váltunk

héliumbabák

a kivilágított kirakatokban

a nap ott lebeg

az átfagyott park felett

ragyogása betölti a téli tájat

a temető felé tartó autóbuszon

egymás lábát tapossák

csak a szél

ami tőlünk magányosabb

Háború volt

Néha sikerült csimpánzra hasonlítanom,

egy szórakozott titkos ügynökre.

Próbáltam hasonlítani egy összeszedett emberre.

Időnként sikerült hasonlítanom egy hűséges kutyára,

egy szolgalelkű kereskedelmi utazóra.

Leginkább hasonlítottam egy összeszedett emberre.

Félsertést akasztottam a fürdő ajtajára,

széthasítva.

Háború volt.

Az asszony pakolt, a gyerekek pakoltak, a kis pudli

ugatott a bőröndökre vau-vau.

Próbáltam hasonlítani egy összeszedett emberre.

Egy összeszedett, összeszedett, összeszedett emberre,

háború volt, egy összeszedett emberre.

Háború volt.

Időnként sikerült hasonlítanom egy titkos ügynökre,

egy szolgalelkű, szolgalelkű ügynökre.

Időnk volt temérdek.

A csimpánz cigizett, a pudli aggatta a szivarokat, a hasított féldisznókat.

Leginkább hasonlítottam egy összeszedett emberre.

Háború volt.

Az asszony mosott, a gyerekek vasaltak, ugattak a szennyesre,

a bőröndökre vau-vau.

Háború volt.

Időnk volt temérdek,

elveszett.

Izgalmasan éltünk

szürke hétköznapjainkban.

Ugattunk. Mostunk. Vasaltunk. Főztünk.

Háború volt.

Háború volt, vau-vau az összeszedett emberre,

az összeszedett emberre.

A szórakozott, a szolgalelkű, a hűséges emberre.

Néha sikerült csimpánzra hasonlítanom,

egy vidám emberre.

Háború volt.

Utolsó csábítás

a lejátszási listát lapozgattad

míg én verset írtam

hogy még egyszer utoljára

megpróbáljalak elcsábítani

nem engedted

hogy közeledjek

ajkaid vadságát

a nem létező szeretődnek tartogattad

a töredezett fényben

sebeid olyanokká váltak

mint a kiszáradt mocsarak

az enyémeket nem vetted észre

a taxi hang nélkül fordult mellénk

beszálltunk és a messzeséget néztük

bármi is történt

meg szerettem volna mutatni az éjszakát

Testek

A fényképet találomra vágtad szét.

Találomra vágtad szét a fényképet,

majd átnézted a szétvágott darabokat.

A különböző méretű darabokat.

Kiválasztottad azt, amelyiken a legtöbb test látszott.

A legtöbb alaposan megtervezett test.

Testek, amelyeket alaposan megterveztek,

majd rongyokba bújtattak.

Fehér és fekete rongyokba.

Mi a fenét akartál tenni

a fényképnek azzal a darabjával?

Mit?

A fényképnek azzal a darabjával

mi a fenét akartál tenni?

Miért a testeket választottad, és miért nem az arcokat?