a pillanat túloldala * önmagától is független

Versek

Antalovics Péter
vers

a pillanat túloldala

 

nem működik a rövid távú memóriám

mindig ellenőriznem kell magam

elvégeztem-e ezt-azt fél perccel előbb

mert nem vagyok biztos benne csak

homályosan dereng a szükség emléke

 

nem működik a rövid távú memóriám

ezért ha valakit megismerek közeledünk

általában úgy viselkedünk mint az ismeretlenek

elmegyünk egymás mellett csendben szólunk

néhány szót mindig későn eszmélek fel

 

súlyos történetek hullanak ki a jelenből

és kavargó múltakká válnak egy valami-

kori jövőben ahol felteszem a hiábavaló

kérdéseket írnom kellene egy verset arról hogy

nem működik a rövid távú memóriám

 

önmagától is független

 

ne legyen becsület

ne legyen alázat

ne legyen fedele

se fala a háznak

ne legyen értékrend

ne legyen feszület

ha vágnak vágj vissza

közeleg a szüret

egy ide egy oda

kráterben pillangó

ne legyen hiteles

a csenddel villongó

ideszáll odaszáll

a penge és vissza

kihulló nedveink

majd a föld beissza

 

múlt éjjel álmodtam

vadállat közelgett

ellenállt a tűznek

ellenállt köveknek

szinte már hozzám ért

szemében láthattam

fényleni önmagam

szemét s míg fáradtan

mozdulni próbáltam

elfutni előle

karmába ragadott

s megindult előre

lassan megértettem

mit üzen ereje

álmodni úgy szabad

ha találkozol vele

Eredeti megjelenés: ANTALOVICS Péter 2016. a pillanat túloldala * önmagától is független (versek). = Híd, 9., 5–6.

Létrehozva: 2016.09.01.

Antalovics Péter

költő
1993, Zombor, Szerbia

További publikációk