Puzzle * Lírai párbeszéd * Jó étvágyat

Puzzle

Napról napra egyre több vagyok

testem apró darabokból áll

kemény

  mégis rugalmas

amikor új darabot találok

megpróbálom a megfelelő résbe

  helyezni

lassan növök

hat napon keresztül növök

és akkor felkelek

mint Eddie

a sírból

a hasamra fordulok

és összeragasztom a gerincemet

hogy elég stabilan álljon

hogy az apró darabkák ne

  szóródjanak szét

egy farkas vagyok

egy ragadozó

négy lábon vadászok

két lábon üvöltök

egy alfa hím

szemem a talapzat nélküli

piramison

  csak egy szemem

Douglas Adamset (valamikor) összerakták

Umberto Ecót összerakták

Julian Barnest összerakták

Hans Magnus Enzensbergert összerakták

John Ashberyt összerakták

Aleš Jelenkót összerakták

  véglegesen összerakták

egy név a képkeret hátoldalán

nem sokat segít

ha a kép kezd elhalványulni

közömbös arccal hajtsd össze

  és tedd egy dobozba

Lírai párbeszéd

Elhamvadok. Lépésről lépésre. (Patakopogást hallok.)

Minden lépés új parazitát hoz létre. Kékesfekete vagyok.

Egy bombában ülök. Átkaparom magam a felszínén

és lazán megfordulok az ürességben.

Mi van, ha minden összenyomott sejt csak reflexió?

Ha csak kiokádja a valóságot, és semmit sem teremt?

(A nyerítés ködös visszhangja.)

    Hidegrázás,

    hidegrázás,

    hidegrázás!

Nem, nem félek, de van egy fóbiám:

Hogyan lehet valami kevesebb a semminél?

  Hogyan lehet valami…

Nem, nem félek, de van egy fóbiám:

Ha én és én vagyok, és ha én

a reflexiót nézem és egy másik ént látok,

akkor…

  te nem vagy.

(A sötét sörény csillogása.) Valakinek az ölébe kell

ültetnie téged, átlapoznia és álomba ringatnia.

És te definiálod. Meghatározod. Megrajzolod.

És ő definiálódik. Meghatározódik. Megrajzolódik.

    Hidegrázás,

    Hideg…

    h…

Ujjbegyeimmel kitapogatom a grafittal töltött

faszerkezetet. Nézzük,

milyen lesz a világ 77 év múlva.

(Csend.)

Jó étvágyat

a szárnyas madár rám vetette magát

kiszipolyozott

  megváltoztatott

kiszívta a vörös vérsejtjeimet

és ereimbe abszintot töltött

levetkőztem a bőröm

amit szavak égettek

amit tekintetek szaggattak

itt állok kiállítva

  nevetség tárgyaként

mindenki letépheti

szerveim egy-egy darabját

rendelkezésre áll

a májam

a tüdőm

a patkóbelem

a gyomrom

az agyam

a kínálat széles

ügyfelek sokasága előtt

mindenkinek a saját ízlése szerint

és végül

csak a csontváz marad

a hideg

kemény

merev

c-s-o-n-t-v-á-z