csinálok végtelent * ptsd

csinálok végtelent

vadkender

érzem a szelet

pszichoaktív édenkert

tiltott gyümölcs –

(csak azért eszem, mert tiltott, amúgy nem tetszik)

tavirózsákon járó druidák

lebegek

infernális düh

hétkehelynyi vér

szívesen tetováltatnék magamra valami állandót,

mondjuk a semmit.

Ady verseihez hasonlítom magam,

vagy nagyon utálnak, vagy nagyon szeretnek.

tízmillió érdektelen közhely

két összeszűkült agyvelőből

szürkeállományod már nem is szürke,

– átlátszó

sötét, fekete, gyógyszer, pisztoly –

kaotikus szuicid hajsza –

háromheti unalmam foglalod húsz másodpercbe

négyszer,

a b a b

napfelkelte

fél kiló fagyasztott málna

régen vallások templomaiba jártam;

most már csak lelkemébe látogatok el néha.

változatos vagy,

mint a tundrai növénytakaró

antik oszlopok –

mintha már négyezer éve ugyanazt mondanád

lehetnél néha hűvösebb – (az időnek és az indulataimnak egyaránt szól)

csinálok végtelent.

hozz két tükröt.

ptsd

posztapokaliptikus rózsakert

404-es hiba

atombombák radioaktív sugárzásától csöpögő táj

hideg

lerobbant motelszobák

kétezer-tizennyolc-

szor haltam már meg álmomban

Anton Szandor Lavey Szent Grálja:

szeretem én a felebarátaim (többnyire)

bár az igaziakat kicsit jobban

„anya, nem kapok levegőt”

„mindig azt a hülye telefont nyomkodod”

– megoldáshalmaz

illegális abortuszok

felszabdalt húsodba grépfrútokat tennék,

megmutatnám, mi az a keserű,

ez nem motelszoba,

nem érzés,

nem hangulat,

nem élet

tópart – bárhol, csak ne itt

ha Brutus élne, azt kívánná,

bár lehetne egyszer tizedakkora áruló, mint te.

regeneráció – kend be cink-oxiddal a lelkem, ne vérezzen tovább

függönyök mögött a terror, elbújva

néha-néha félrehúzza,

sikít egy nagyot,

majd visszamegy.

(ő fél tőlem)

a szél majdnem olyan hideg, mint a múlt

háromszázhatvanöt napból kétszázat ide bezárva,

ha kicsit nagyobb lenne az üresség, ki tudnám számolni a területét,

kezdek kimerültebb lenni, mint a Föld vízkészlete

harmincnyolc ATP helyett már csak hármat gyártanak sejtjeim;

néha még annyit se

akaratlanul kihallgatott telefonhívások,

arisztokrata lázálmokban lézengő gyászszertartás

túl sok a fekete macska,

lehet, mégiscsak lesz valami