ars natura morte * vihar

ars natura morte

pislákoló lámpafüzér porosodó sakktábla

elszáradt százszorszép tegnapi kávézacc

hangzavar kusza képek

a čistoća hallatán péntek hajnalban

mint egy megtelt szemetesláda

mindjárt kiürül

a homoksárga vázavíz

vihar

„egy marék homokot csapott vásznam arcába a szél”

(Tolnai Ottó)

észrevétlenül önti szemünkbe szilánkos porát az

elnyomás szele

átfesti a kéket pirosra a sárgát lilára

magunkra öltjük vásznunk

megvakulunk nem látunk a

szemcséitől melyek

fájdalommentesen súrolják tarkaságunkat

egyformára

üregesre

nem olyan mint a kossava a bóra

az elnyomás szele nem

helyi jellegű