Az órák lehetősége

az órák lehetősége

életlen tested belopózott 

hozzám és a számba 

dugtad idegen nyelvedet

végtelen vagyunk

befejezetlenek mint a 

fényújságok rohanása

kérdéseim

akkor még 

nem számítottak

hallottad őket később 

úgyis eleget

hiábavaló volt 

ajkadra tekernem

viseltes rétegeiket

*

válaszok nélkül

megmaradt mondataim

abba a panelszobába 

gyűröm ahonnan

rég elköltöztél

gyürkélem

a múlt rám 

hullt törmelékét

s visszahajtom 

az idő széleit

nyelvemmel nyelvedet

mert hiába szerettelek 

én már sokféleképpen

és szeretlek még 

most is valahogy

a feltételes módok 

az utcazajba vesznek

s ruhám elnyeli

halvány illatod