az órák lehetősége
életlen tested belopózott
hozzám és a számba
dugtad idegen nyelvedet
végtelen vagyunk
befejezetlenek mint a
fényújságok rohanása
kérdéseim
akkor még
nem számítottak
hallottad őket később
úgyis eleget
hiábavaló volt
ajkadra tekernem
viseltes rétegeiket
*
válaszok nélkül
megmaradt mondataim
abba a panelszobába
gyűröm ahonnan
rég elköltöztél
gyürkélem
a múlt rám
hullt törmelékét
s visszahajtom
az idő széleit
nyelvemmel nyelvedet
mert hiába szerettelek
én már sokféleképpen
és szeretlek még
most is valahogy
a feltételes módok
az utcazajba vesznek
s ruhám elnyeli
halvány illatod
Eredeti megjelenés: OLÁH Tamás: Az órák lehetősége (vers). = Híd, 2013/7–8., 15–16.
Létrehozva: 2013.07.01.