Az emberélet harmadik nagy fordulója és egyben záró szakasza a halál. Míg az első fordulónál a születés és a csecsemőkor előkészület az életre, amelyben a rituális és szokáscselekmények által a szülők, a keresztszülők, a hozzátartozók és maga a település is befogadja és felkészíti az életre az újszülöttet, a második életesemény, a lakodalom, férfi és nő házassága, ugyancsak felkészülés az életre, addig a halál a „földi” életet végérvényesen lezárja. A mai egyházaskéri kultúrában a létezésről és a halálról alkotott kép lakosonként változó. A XX. század elején és korábban viszont az emberek elenyésző, egy-két évre kiterjedő iskolázottsága folytán, az elődeiktől tanult törvényszerűségek és a természeti körülmények, a vallás tanításai, továbbá a véletlenek közrejátszása következtében Egyházaskéren a lakosság körében élt a túlvilágba, a halál utáni életbe vetett hit. Ennek hozadékai a temetéskultúrában napjainkig éreztetik hatásukat, különféle szokáscselekmények játszódnak le egy-egy temetés körül, esetenként az elszórtan még ismert hiedelmekkel magyarázható módon, de adatközlőim emlékezetében sokkal több, a mai temetésekhez és szokásaikhoz hasonló rítus él olykor anélkül, hogy ismernék létezésének és használatának okát és célját. Szőke Anna írja a halállal kapcsolatos kishegyesi kutatásai előszavában: „A jelenségekhez, szokásokhoz fűződő hiedelmekre, annak archaikus gyökerére nem emlékeznek. Rádöbbentem, hogy ma már nem a hiedelem hagyományozódik, hanem a szokás.”1 Adatközlőim válaszai igazolják néprajzkutatónk megállapításait: „A tükör mindég lë vót takarva, fogalmam sincs mijë, de mindëg” (6). Ennek kapcsán úgy vélem, esetünkben nem elegendő csupán az egyházaskéri adatközlők emlékezete alapján összeállítani jelen tanulmányunkat, hiszen ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a XX. század eleji és korábbi egyházaskéri temetkezési hagyományról, a még felkutatható szokáscselekvéseket ki kell egészítenünk a néprajzi szakirodalomban már ismert, hozzájuk fűződő hiedelmekkel, ahol pedig szükségét érezzük, ott az egyházaskéri szokások és hiedelmek párhuzamait is feltüntetjük.
A temetkezési szokások mögött az az igény áll, hogy eltávolítsák az elhunytat az élők közösségéből. Ezen meggondolás szerint a halál nem megsemmisülés, hanem átalakulás, melynek révén az élő egy másik világba lép, és ott tovább él.2 A temetkezési szokásokról kérdezve beszélgetőtársaimat, elengedhetetlennek tartottam összegyűjteni a fentebb ecsetelt halottkultusz és a lélekhit köré fűződő vélekedéseket. Az alábbiakban két eltérő nézetet közlök a halálképről, egyházaskéri adatközlőimtől idézve.
– Én hiszök istenbe, mink is a templomba ugyë, de azé tuggyátok, hogy nincs az, hogy föltámadunk. Télleg, ha van lelkünk, de má ajis, nem férnének ott fönt. Ugyëhogy, hogy őszinték lögyünk, há jó van ebbe születtünk, igaz sënki nem látta mongyák a rádióba is, de azé Ä?hisszük, mÄ? valaminek lönni kő (6).
– Mindönki ëccörre nem születött, de nem is hal mög. Të fődé vász, de a lelked szál a másikba. Hát az él, hát úgy van a zimáccságba (8).
Jelen tanulmány az egyházaskéri mai és korábbi temetkezési szokásokat vizsgálja, a közlés szintjén kitérve a temetőkultúra változásaira is. A gyűjtőmunka során felkerestem a falubeli református és római katolikus vallású idős embereket, az egyházaskéri adatközlőkkel folytatott beszélgetések alkalmával felgyűjtött információkat közlöm a temetés, a halál témaköre kapcsán. A gyűjtött anyagot rendszerezve, a haldoklást, a halált és a halál utáni teendőket, a temetést és a halotti tor eseményeit mutatom be, kitérve a szokáscselekményekhez fűződő hiedelmekre és egyes rítusok magyarázatait is ismertetem. A gyűjtőmunka módja és e tanulmány szerkezete többnyire Jung Károly azonos témájú, 1978-ban publikált kutatásainak felosztásaihoz3 és Szőke Anna4 munkáihoz igazodik.
A halál előjelei
Az egyházaskéri hiedelemvilágban a gombosi halál előjelek5 közül és az általános néprajzi szakirodalomban is már ismert halálmadár és a tutuló kutya a leggyakrabban előforduló előjel, de a haláljóslás halottról-féle és a bútorreccsenés, edénycsörömpölés előjel-kategória is még fellelhető. Habár napjainkban az előjelek valóságalapjának meghatározása kapcsán igen eltérően vélekednek adatközlőim, a paraszti kultúrában és a település szabályrendszerében jelenléte nyilvánvaló. Gyakori eset, hogy amikor személyes megtapasztalásból észleli az elbeszélő az előjelek igazságalapját, akkor kezd el hinni benne, ennek fordítottja esetében pedig kételkedni.
1. A halálmadár
A halálmadárról, mint halált hozóról több eset kapcsán is említést tettek. Egyes történetekben ijesztő hangjával6, máshol azzal jelezte valaki vesztét, hogy odaszállt az ablakhoz, vagy lendületesen nekiszállt annak. Kuviknak, bagolynak és halálmadárnak is említik. Néhány alkalommal, amikor a bagoly a népi felfogás szerint halált jelzett, mégsem történt semmi, ez szintén befolyásoló erővel hatott a parasztság tudatára.
– Mögijett a zannya, hogy valami érte a gyerököt, de asztán kiderűt, hát nem oja nagy valami, hát jó van. Az csak véletlenű odaszát. Mintha úgy valaki odavákta, úgy neki szát a zablaknak a bagoj (1).
– Farkas Bözse nyugogyon ű aszonta, hogy ű halli, hogy mejik az a, nem mindëgyik bagoj, az amelyik oja vonyítós vagy mit tudom én. Úgy a szomszéd körű ha vonyít, akkó ottan valaki (5).
– Aszonta mindëg, hogy ű hallotta, hogy szól az a halálmadár, de itt van …bagojjuk, én mindëg aszt hallom. Aszongya… kinn vót ëccaka, hogy ű hallotta, hogy huhogott az, máskébb huhog, de én még sosë hallottam (6).
– Hát ais valami, halálmadár. …hallotta, hogy kint huhog az a valami, ëccő a konyhaablakra odaszát oszt behorpatt, rá së gondót, hogy a fia. Jó van nem is vót beteg… (6).
– Aszt én is tudom, ha a kutya vonyít, akkó nem jót jelönt, mög ha a bagoj kubikkol, úgy közelbe, akkó aszt figyejjétök. Én nem vagyok babonás, de én akkó má tudom, hogy a közelbe halott lösz (8).
– Bemönt a fürdőszobába tán borotvákozni, ha jó emlékszök így monta és képzejjétök Ä? aszongya ott a zablakon odaszát ëgy ojan mind ëgy bagoj. Ennye aszongya ki lösz a halott, hogy ez be akar gyünni. …nem sokkÄ? utánna rosszúlött mög is halt a felesége. Aszongya, hogy ű nem hitt soha ebbe, de higgye Ä?, még aszongya én magamba montam, hogy ugya ki lösz a halott, hogy ez be akar gyünni, hát a zén feleségöm lött. A jó isten tugya mi van ebbe (10).
2. A kutya nyugtalansága
Azt tartják róla a néphagyományban, hogy előre megérzi a halált. Különösen a gazdájáét, de előfordul, hogy a szomszédságét, a faluközösség tagjaiét is.
– A kutya vonyítás, ezöknek itt vót oja kutyájuk, hogy mindëg mögérzötte, hogy no kit vonyít mán ki a zutcábú. Vonyított mindëg, oja különös hangot adott ki a kutya ëccaka. Ugyan kit vonyít és másnap biztos valaki kipurcant. Nem csak a gazdáját, ez a rëonnya vót a züvé, tudod ez a zutca a züvé vót. Úgy tuttuk má, hogy valakit kivonyít a zutcábú7 (1).
– Az nem ugatás vót kisfijam, az üvöltött az a kutya. Tudod az oja rossz vót hallani. Tuttad, ha vót beteg a családba tutta, hogy sorra kerül (1).
– …a mi öreg kutyánk addig vonyíkót, még édösapám mög nem halt, ez való igaz vót. Hát csak éröszte a jószág, hogy (6).
– Aszonygyák, hogy a kutyavonyítás halottat jelöntött (12).
A kérdés kapcsán felmerült a kutyahűség, s a házőrzők reakciója gazdájuk elvesztése után. A legtöbb adatközlő emlékezetében ismeretes az alábbiakhoz hasonló történet, melynek szintén mágikus jelentőséget tulajdonítottak.
– A kutya vonyít, mög mikó Jenőnket is mikó hazahosztuk, az úgy rítt, a kutya, begyütt a szobába is Jenő után, oszt akkó úgy rítt (5).
– A kutyának röndössen hullott a könnye. Mikó vót a kocsi oszt tötték be, sírt a kutya, oszt utánna hétre má mög is döglött (8).
– Hát Ä?mönt a sárga kutya. A kutya másnap rögÄ?re Ä?tünt (12).
3. Haláljóslás halottról
– Mikó valaki mökhal oszt akkó télleg nem ojan ráncos a zarca, oja fiatalnak nész ki, akkó fiatal halott gyün utánna, mingyá akkó monta a nép, hogy jajj istenöm kivÄ?, valami fiatal hal mög me oja fiatal a zarca8 (5).
– Ha szép a zarca, akkó fijatal halott lösz utánna, ha nagyon kimén formájábú, akkó idős halott lösz utánna (11).
4. Edénycsörömpölés, -repedés9
Az esetek többségében nem jelzi előre a halált a családtagoknak, a faluközösségnek, hanem a halál beálltát közli. Általában távoli rokonok értesülnek ilyen módon a halálhírről, melyet később az elhunyt hozzátartozói is jelentenek.10 Egyes helyeken az elhunyt búcsúzását vélik felismerni e megmagyarázhatatlan jelenségben.
– Nállam a zablak kipattant. Mög, mög is van. De én birom azé hasznáni. Nagyot röccsent elsőbb a tiszta szobába, asztán mög a lakószobába, mikó János Ä? lött temetve (8).
– Kocsis nagyanya mikó mökhalt, akkó vót valamije kis váza, oszt az tört úgy szét. És akkó asz monták, hogy akitű aszt kapta, ahhon kötődött legjobban, vagy az bisztatta11 (11).
– Látod ez a Annuskának a zannya, Piri néninek mikó mökhalt a zapja, akkó ëgy nagy váza űnálluk szétrobbant. Magátú. A jó isten tugya izé, jó van, valami csak (12).
– Apám mikó mökhalt, minekünk az oja, vëgëta vót benne, de vastag, vót ije vastag talpú, füles pohár és a tácába Ä?durrant a pohár. Sënki nem vót. Akkó halt mög apám, én Cërna Barán a tácába Ä?durrant az a vastag pohár, asztán énnéköm körösztanyám monta, hogy apám mökhalt (adatközlőm Feketetón lakott abban az időben, amikor édesapja Egyházaskéren elhunyt. Megjegyzés általam) (12).
5. Új ház építése12
Egyházaskéren senki sem emlékezett arra, hogy a lakosság hitt-e abban, hogy ha új ház épül, akkor halott lesz a családban. Egy másik kérdés kapcsán azonban egyik adatközlőm beszámolt egy történetről, ahol a házépítés során az egyik tizenéves gyermek vérmérgezést kapott, és elhunyt.13 Ha a hiedelmet ismerték volna településünkön, említésre került volna ez a tragikus baleset kapcsán.
Haldoklás
Bálint Sándor A szögedi nemzetben írja: „Régi vágású népünk már életében készülődik az utolsó útra, különösen, amikor túljut a delelőn: hatvan felé, hazafelé.”14 A szerző más irodalmi vonatkozásokkal egyhangúan állítja, hogy idős korában az ember a halálra készülődik. Napjainkban azzal, hogy sírboltot készíttet, végrendeletet ír, beszél az elmúlásról és egyúttal el is fogadja azt, felkészül is egyben, és igyekszik méltósággal kivonulni az élők sorából. Családja és barátai ideális esetben ilyenkor egyre többet vannak a közelében, s mindannyian arra törekednek, hogy halála óráján és az azt megelőző időszakban minden tőlük telhetőt megkapjon, hogy halála megnyugvást hozzon és tiszta lelkiismeretet. Ma ezért teljesítik halála után is utolsó kívánságait, régebben pedig részben a hazajáró lélektől való félelmükben.15 A továbbiakban a nagybeteg körüli teendőkről ejtünk szót.
Egyházaskéren a múlt században ritkaságszámba ment, hogy papot hívtak a haldoklóhoz feladni az utolsó kenetet, gyóntatni. Mivel a településen általában élt kántor, illetve nem hivatásos kántor, előfordult, hogy ő vagy a siratóasszonyok adták fel a betegek kenetét a haldoklónak. Erről azonban kevés adatunk van, és valóságalapja is kétséges.
– Hát azelőtt nem vót, nemigen vót, hát vót, amikó úgy a ki azé úgy templomba járt vagy jó van akkó kihítták, hogy akkó möggyónt (2).
– Mög a zasszonyok is Ä?végeszték ezök a zénekösök, akik tutták aszt a kenetöt vagy minek monták aszt a zutolsót16 (5).
– Vót, akihö kihítták, hogy az utolsó kenetöt ráaggya. Feszület a zasztalon, ég a gyërtya17 (12).
Gyorsan terjedt a faluban a haldokló egészségügyi állapotának változása. Ha rosszabbodott, a hírre összejöttek köré – látni még egyszer utoljára, enyhíteni kínjait és elbúcsúzni tőle – a rokonság, szomszédság és a település vallásosabb lakói is, akik általában a falu legidősebbjei – mások búcsúztatásával és a haldokló, majd a halott körüli teendők elvégzésével egyúttal önmagukat is felkészítették az utolsó útjukra, ismerkedtek a helyzettel, és egyben el is fogadták a halált18 – nálunk az esetek többségében özvegyasszonyai voltak.
– Nem vót sënki, akó a zöregasszonyok odamöntek, imátkosztak még kilehőte magát osz kész. Akkó ijen vót, hogy nagyon beteg, akkó ott ösze möntek a zije öregasszonyok, a zén szülém is járt velük (4).
Az ilyen alkalmakkor került sor az imádkozásra19 is, melynek a néphitben szintén mágikus erőt tulajdonítottak. Egyházaskéren ismert eljárás volt a Pápai imádság felmondása a haldokló szenvedéseinek enyhítésére. Ha a család beleegyezett, akkor a vallásos asszonyok elmondták azt a három imádságból álló fohászt, amely egyfajta vigasztalás volt a beteg számára, és az adatközlők meggyőződése szerint meg is nyugtatta a szenvedőt.20 A nehéz halálnak nevezett elhalálozás előtti hosszú szenvedést az ima felmondása megszüntette, hiszen azt követően két-három órán belül elhunyt a haldokló. Ilyenkor szentelt gyertyát is tettek a kezébe21, ha pedig már nem tudta megtartani, akkor az asztalra helyezve égették: „Vót mán mikó haldoklott, oszt a kezibe tötték a gyërtyát, oja is vót” (1).
– Ä?re fajta való imácság vót. Az vót a zérdekös. A zén apámnak is imátkosztak.22 Mikó Hézső apó ottan a zillancson nagyon beteg vót, mongyák, hogy e kő végezni aszt a pápaji imáccságot neki. Nagyanya ëgy istené nem akarta. Minnyájan a család ott vagyunk, mongyuk, hogy haggya hagy mongyák, aki tugya hagy mongya, könnyebb lösz neki. Osz tényleg el is monták aszt a zimácságot, oszt asztán úgy mögnyugodott, elalutt, úgy nézött ki, hogy el is alszik, oszt avvÄ? el is szát a lélök belülle. Az vót a neve, hogy pápaji imácság. De nem sokan tutták a faluba. Ä?re tutta a Csipaknak a zannya, Ä?ra a zillancson, ott is tutták ketten-hároma, akkó összemöntek Hézső körösztannya23 vezetésivÄ? ugyÄ?, me ű benne vót (1).
– Szokás vót, Mihók nagyanyám is járt úgy (6).
– Vót, aszt úgy monták, hogy pápai imácság. Aki nem bírt mökhalni, vagyis hát oja nehezen halt mög, akkó a zöregasszonyok összemöntek oszt aszt Ä?monták. Oszt álítólag asztán ëgy óra múva bisztos mökhalt. Mikó Ä?monták a pápai imácságot, akkó utánna má akkó tutták, hogy mökhal, aki má oja nagyon beteg vót, mög mÄ? öregök is vótak, végük felé jártak (9).
A Pápai imádság keresése során felmerült egy újabb keletű hiedelem a fohász mágikus erejéről, de mivel nem juthattam hozzá, így nem volt lehetőségem a körülbelül a kilencvenes években másolt Hézső Piroska példányát összehasonlítani a mai vallásos, énekes asszonyok imáival, akik az alábbiaknál fogva nem is olvassák fel soha többé, de meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ha kezünkben tarthatnánk, megegyeznének a fohász szövegei, hiszen mindnyájuk részére az akkori kántor, Pópity Erzsébet24 másolta át írógépen.
– Hallgass ide, pápai imácság. Neköm is vót, Mihók nagyanyámtú kaptam, de ëgy lap híjja vót, akkó valahunnan lëírtam. Mostan Katica, hát tavaj vót ez, mongya, hogy ëgy oroszlámosi asszo Ä?végeszte valakinek, ez még azelőtt vót, mÄ? ű is Ä?végeszte valakinek. Akkó az a zoroszlámos asszon mikó Ä?végeszte mökhalt. Útyhogy asztán Katica is betüzÄ?te. Én is, hát akkó minek, ha. Jó van, tudom, hogy mökhalunk, mÄ? születünk, mökhalunk, azé tudva tudva, mög nem is segít mán az akkó, mikó valaki haldoklik, nem tuggya, hogy mi csinát (6).
Búcsúzkodás, utolsó kívánság25, intelem
Időskorban, ha úgy érzi az ember, hogy élete végéhez közeledik, igyekszik elrendezni a még folyamatban lévő dolgait, kibékül haragosaival26, megadja adósságait. Aki a halálra készül, szeretne maga után mindent rendben hagyni, s ezzel hozzátartozóira és azok jövőjére is gondol, ezért végrendelkezik, de Egyházaskéren csak szóban, ahogyan mifelénk mondják, ossza a vagyont.
– Éngöm beengettek, de csak addig, még Ä?búcsúzott tüllem, de asztán kivittek, oszt Ä?picajosztak a szomszédba, a Bödő Icájék ahun laknak. Asztán el is mönt, útyhogy nem láttam többet élve. Oda engettek igen (1).
– Végakaratrú nem hallottam. Igöncsak öregebbek ugyë, ha mökhaltak mög mindön, azok Ä?beszéték, hogy hogy akarja, mint akarja. Ä?meséte, mökhallották, hogy mi a kívánsága a zapjának, írásba nem foglÄ?ták (9).
– Nagyanyám mindig mikó rosszú éröszte magát, akkó monta, hogy szójjatok Ëtámnak, szójatok Ernőnek27 (11).
– Nagyanya mög mindëg Bözsét hítta, de hogy mejik Bözsét, mÄ? vót Kati Bözse is mög a tesvérje is Bözse vót (12).
A haldokló visszasírása28
Adatközlőim meggyőződéssel állították, hogy aki útnak indult, azt hagyni kell elmenni, nem szabad siratni, mert azzal fájdalmat és szenvedést okozunk mindkét félnek, javulás pedig semmi esetre sem várható.
– Az Kocsis apó meséjibe vót, hogy körösztestvérje vót neki. A zannya sivalkodott nagyon, mÄ? ëgy lánya vót, hogy në mönyön Ä? osz három napig asztán szenvedött a lá, me nem hagyta a zannya Ä?mönni. Osz mögmonta apó minekünk minnyájunknak, hogy ha valamikó odakerűtök, haggyátok, hogy ha elindút, hagy mönyön. Nem szabad visszasivalkodni. MÄ? annak is nehezebb a betegnek, mög aki mellette van, három nap, annak is nehezebb (1).
– Aszonták, hogy nem kő annyira siratni, mÄ?, akkó nem bír nyugottan Ä?mönni (12).
Habár az alábbi történet és a visszasírás mozzanata humorosabb színezetet kapott a benne szereplő személyek jelleme révén, viszont a haldokló visszasírásának emléke élve maradt, s ezt részben a különlegességének köszönheti, a falu száján fennmaradt.
– Hittek benne, persze. …a zapja vót és akkó beteg vót a zöreg mán, utánna ëty-két hétre vagy mit tudom én mökhalt… Osztán apám kérdözi tülle, hogy „nagyapátok hogy ál?”. Hát aszongya, az oja natyszájú vót, és akkó mongya, hogy „mán mökhalt vóna, de gyütt a, ennek a zannya osz fölordította”, aszongya. Oszt akkó ugyë asztán az úgy Ä?terjett úgy a faluba, me másná is monták űk esztet, hoty azé mÄ? Ilona fölordította (2).
A halál beállta
Általánosan ismert hiedelem Egyházaskéren a haldoklóról, hogy amíg el nem jön hozzá a várva várt, szeretett személy vagy haragosa békét kötni, addig nem bír meghalni29: Ä? nem híji asztat, hogy mögbocsájt neki addig nem bir mökhalni, mög ilyenöket montak, persze hogy (1) (5). Az alábbi esetekben azonban a halál beálltát követően, a hiedelem szerint, ha nyitva marad az elhunyt szeme, akkor úgy halt meg, hogy szerette vagy haragosa nem tett eleget utolsó kívánságának, nem jött el hozzá, mielőtt bekövetkezett volna a halála. Ha nyíva van a szöme, én még most is aszondom, vár valakit.30 És ide figyejjetök, Mariska mikó mökhalt, nyíva vót a szöme, ëgyik. De mindig várt, ha még bírt haccó telefonát, ugyë Eszti Ä?gyüssz, mondom, maj délután. Na most odamöntem, így mökhúsztam a zarcát, montam mögbocsájtok mindönt, nyugoddjá mög. Ha hiszitök, ha nem, ojan szépe csukódott a szöme, és halott vót. Útyhogy fölőtösztetni fölőtösztették, de még langyos vót. Ojan szépe, azé töttünk rá pészt31, mondom tögyünk a bisztonságé. Lë kő húzni, mög asztán pészt. Ëgyik szöme nyíva vót, várt bennünket, mög hát most a jó isten tuggya, nem gyütt vissza sënki së (10).
Teendők a halál beállta után
Általában a halál beálltakor mindig jelen volt a házban egy távolabbi rokon vagy szomszéd, aki gondoskodott arról, hogy a település halottkultúrájához kapcsolódó szokáscselekményeket betartsák ebben a tragikus pillanatban is. Asszony vagy asszonyok végezték ezeket a cselekedeteket, melyek közül első helyen a szentelt gyertya32 meggyújtsa állott, és annak az ablakba helyezése. Ha a haldokló kezébe már adtak gyertyát, és a Pápai imádság felmondása közben is égett az asztalra helyezve, akkor nem gyújtottak másikat, csak a meglévőt helyezték az ablakba, ezzel jelezve a település lakosainak is a halál beálltát. Addig ott volt, amíg el nem égett, esetenként addig, amíg le nem eresztették sírjába az elhunytat.
– Tisztaszobába vót, csak annyi, hoty hát a zablakba égött a gyërtya33 éjje-nappal mék csak, mék csak el nem lött temetve a halott. Addig, addig mindëg égött a zablakba éjjel-nappal… (3).
– …csak a gyërtyát töttük be (8).
Ablakok becsukása34
Ha nyitva voltak, becsukták őket, és befüggönyöztek. Hűvösen kellett tartani a testet.
– Nem nyitották ki a zablakot së sëmmit nem nyitották ki mÄ? tudod, má mongyuk az bisztos, hogy mán úgy, mán én akkó nem oja kislá vótam, oja nagyocska vótam, osz monták, nem kő kinyitni a zablakot, nem kő tüzeni, mÄ? főfújódik a halott (2).
– Huzattú fëtek, nem szerették, hogy a halott huzatba lögyön (11).
Óra megállítása35
A halál beállta után néhány adatközlőm első feladatnak tekintette az óra megállítását, azzal magyarázva, hogy ezáltal egy meghatározott ideig minden családtag számára és a virrasztásra érkező falubeliek előtt is egyértelművé válik a halál beálltának pontos ideje.
– Asz lëtakarták, a zórát csak úgy mögálították, akkó mögálították tudod, mÄ? nem batris, tudod csavarós vót, mög sétálós vót (2).
– Akinek vót ingaórája, annak a pillanadba, ahogy a zelhunyt mökhalt, lëálították a zórát, a sétálót, lëálították a zórát, és akkó az vót ëgy jó darabig emléközetös, hogy ebbe a zidőbe, ekkor és ekkor halt mög a szeretteink (3).
– Mikó mökhalt, aszt lëállították a zórát, hoty hány órakkó halt mög (7).
– Vót akkó tugyátok ez a sétáló órának montuk mink, és akkó asztat szépen mögállították, mög a tükröt lëtakarták ha vót, vagy mökfordították (10).
Tükör befedése36
– Igen, igen, lë vót takarva. Azé, hoty hát në lássa a zembör saját magát (3).
– A tükör mindég lë vót takarva, fogalmam sincs mijé, de mindég (6).
– Fekete kendővÄ? lëtakarták (8).
– A tükröt lëtakarták, a zórát aszt mögálították (12).
Tűz eloltása37
– Hát az azé, hoty ha ég a tűz, a halottnak nem jó a melegítés. Az abbú a szemponbú óccsák Ä?. Në tüzÄ?jj tovább, mÄ? tesnek nem jó. Aszonták régön, hoty főfújódik, mökpukkad, hogy ha të tüzÄ?sz, meleg szobába tartod, akkó az mökpukkad, akkó annak kellemetle szaga van, akkó inkább nem tüzÄ?tek ojankó ëgyáltalán, me haláleset vót. De hát nem is fázott ojankó sënki së, mÄ? ëgyik gyütt, a másik mönt, oszt az oja mozgalmas (1).
– A halottná sosë tüzÄ?tek. Nem, eszt tudom biztos (6).
A századelőn a halál beállta után nem hagyták egyedül a megboldogultat, holttestét hozzátartozói őrizték, virrasztottak mellette egészen a sírbatételig.38
– …de eszt mögjegyzöm, annak idejin a halottat magát nem hatyták. Mindig valaki ëgy valaki ott vót még Ä? nem temették a halottat. Magára nem vót hagyva a lakásba, őriszték. Aszonták a halottat nem, még a zén anyámat is mög a zén apámat is mink nem hattuk Mariskájékná magára. Mink eszt tartottuk (10).
Szép és nehéz halál
Az egyházaskéri népi felfogásban nehéz, illetve csúnya halálnak számított az, ha valaki hosszú időn át haldoklott. Nem csupán az ágyba fekvőre nézve, hanem hozzátartozói számára is, hiszen végig kell nézniük szenvedéseit, s így osztozniuk is benne. Ilyenkor hívták segítségül a mágikus cselekedeteket, elmondták a már említett Pápai imádságot. Amikor valaki sokáig „ágybafekvő” volt, szenvedéseinek, haldoklásának okát valamilyen történéssel próbálták magyarázni, s azt jóvátéve enyhíteni kínjain. Legismertebb hiedelem az, hogy valakivel elintézetlen ügye maradt a haldoklónak.
– Akkó így monták, hoty ha valakivÄ? össze va veszve, oszt még avvÄ? ki nem békül, akkó nem bir mökhalni39, de mosmá de sokan mökhalunk. …hát eszt monták, mög még Ä? nem gyün bocsánatot kérni addig nem bir (5).
– Mi a kívánságja, mög mit akar, vagy akkó béküjjönek ki vagy mit tudom én, persze hogy. Vót akkó, aki ugyë el is hatta (5).
– Ha valakit mökbántot osz még Ä? nem köszön tülle, vagy bocsánatot nem kér tülle, addig nem bir mökhalni (11).
Az egyházaskéri emlékezetben él néhány történet a helybéli „boszorkányokról”. A haláluk előtt azonban ezek a személyek sokáig szenvednek, hiszen át kell adniuk valakinek tudományukat, vagy meg kell szabadulniuk attól. A söprű eldobása s ezáltal boszorkánytudományuk átadása jelentette a feloldozást számukra.40
– Aszonta a …nagyannya, Boris néni, nem bírt mökhalni, ameddig a söprűt Ä? nem dobja, hogy átaggya a tudománt. Aszonták régön (13).
Haláleset jelzése a faluban
A múlt században a falu kommunikációs rendszerében a haláleset jelzőjének az élőszóban történő tájékoztatást, az ablakba helyezett szentelt gyertyát és a harangok általi halálhír közlését tekintik, napjainkban pedig már divatba jött a nyomtatott gyászjelentés kiragasztása a település hirdetőtábláira, a boltok közelében. A hírközlés kapcsán említésre méltó még, hogy a falun átutazóknak jelzés már a nyitott nagykapu is a temetés és a halotti tor napján.
– A ravatalozáskó nyíva vót a kapu, Ä?rú tutták, hoty ha vidéki is mönt, ha nyíva van a kapu vagy lakodalom van, vagy halott. Lakodalom az zaj van, de halottná csönd (5).
– Gyërtyát is kitötték a zablakba, ha halott vót. Az is így szokás vót, a harangszót is így ugyë mökhallik. Hát persze, hogy szótak (5).
Halálhír közlése harangok által
Az alábbiakban a harangozásnak mint halálhírközlőnek a leírását olvashatjuk.
– Ott mikó mökhalt valaki, akkó aszt bejelöntötték, akkó a harangozó mindëg harangozott ëgy hosszút. Akkó tutták, hogy nincs dél, mÄ? mindö délbe harangosztak, mög este röggÄ?. Mikó napközbe harangosztak, akkó má tutta mindönki, hogy halott van. Oszt akkó figyeték, ha vót neki annyi mög a zöregasszonyok, mög a zembörök azok kint űtek a kapuba, azok jobba figyeték, hogy hányat harangosztak. Ha háromat, akkó tutták, hogy férfi halt mög, ha kettőt, akkó nő41(9).
A harangozást követően az adatközlő által már említett módon, az utcán gyülekezve, esetenként hangos szóban egymást informálják a halott személyéről, pontos nevéről, hiszen ez az egyetlen és legfontosabb, ami a harangozás során nem derül ki.
Az egyházaskéri templom 1939-re épült fel, ezért korábban a harangozás a templom területén elhelyezett harangláb által történt. Adatközlőim a csendítés számának meghatározásáról, amely az elhunyt neméről tájékoztatta a lakosságot, eltérő válaszokat adtak, de mondataik tanúskodnak a szokás létezéséről. Néhányan azt állították, térítésmentes tájékoztatóeszköznek számított ez a fajta halálhírközlés.
– Nem vót az csak, ha fijú vagy lá, vagy öregasszon, vagy öregembör az mindnek ëgyformá harangosztak csak a férfijaknak ëgye többet kondítottak, mind a nőknek (2).
– Ugyanúgy ez a szokás vót a hírharang. Három mög kettő a nőnek és, de ezé a hírharangé annak ideji nem köllött fizetni ëgyáltalá… (3).
– Háromat, ha férfi, igen három csödítés, ha kettőt, akkó nő (4).
– A férfinek kettőt, a nőnek tá háromat, annak hosszabbat (7).
– Harangosztak, háromat hotyha férfi, háromat csöndítöttek. Kettőt, ha nő. Mindig fizetni köllött érte. Mög a hitkösségöt (8).
A beszélgetések során kiemelték, hogy az elszármazott egyházaskériek halála esetén a helybeli hozzátartozók kérésére meghúzták a faluban is a hírharangot, persze, amikor megérkezett a halálhír a faluba, előfordult, hogy csak napokkal később.
– Ha itt születött vagy ide valósi vót, akkó is mökhúszták a harangot. Aszongyák, hát Szabatkán, mÄ? itt születött, mÄ? itt vót, osz kész. Az régö is szokás vót (5).
A szomszédos településeken élő hozzátartozók tájékoztatása a halálesetről
A XX. század elején és közepe táján a települések közötti információcsere leggyorsabb módja a személyes közlés volt. Az utat gyalogszerrel, lóháton, de lovas kocsival is megtették.
– Akkó vagy lóháton Ä?möntek, ha itt laktak Oroszlámoso, Majdá, Rábé, Ä?möntek lóháton oszt szótak neki, mÄ? telefon nem vót. Kiértesítötték a közeli rokonokat. Lóháton möntek. Még a zén bátyám kicsi vótam, oszt lóháton Ä?mönt Romániába, Besenyőbe szóni, hogy a Gyuri báttya mökhalt (9).
További teendők a halál beállta után
A halál beálltától kezdve a halottasháznál jelen vannak a rokonok és a segítő asszonyok, akik általában a szomszédságból jöttek át.42 Egyházaskéren nem volt meghatározott öltöztető, halottmosdató személy, de utcánként tudták, hogy kire lehet számítani. A segítők munkáját fordított helyzetben ugyancsak munkával törlesztették.
– Szomszédok uccabelijek, jóbarátok. Mindönki tudod nem vót, nem vót, de. Hát úgy a rokonság azé nem segítött má, segítöttek azok a távolabbi mongyuk nem annyira távolabbi, de oja onokatesvérök azok segítöttek, de más nem (2).
– Ha Ä?mönt valaki segíteni valakihön, akkó aszt mikó mökhalt, akkó vagy a csalággya vagy valaki visszasegítötte, vissza atta (7).
– Fő köllött kérni a segítő asszonyokat, nem ajákozott sënki. Mökkérdöszték, hogy Ä?gyüssz segíteni? Oszt így (11).
A halál beállta utáni teendők az elhunyt körül elsősorban azt a célt szolgálták, hogy felkészítsék a halottat a virrasztásra és a falu elvárásainak megfelelően, ahhoz méltón búcsúztassák földi életétől, és temessék el.
– Lött asztán virasztás, csak előbb röndbe köllött, szép ruhába őtösztetni, szépen bekötni a fejit, oszt asztán lött a virasztás (1).
Az egyházaskériek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy az elhunyt a ravatalon a nyitott koporsóban ne legyen visszataszító.43
– Azé tösznek pészt a szömire, hogy csukódjon be.44 Azé kötik be a szájját is, hogy në maraggyon nyíva. Összekötik a kezit mög a lábát, hogy në pershegyön szét (10).
– Zsebkendőve midig főkötötték a feje tetejive. Hogy így hűjjön ki. Asztán ha mögmerett, akkó úgy maratt a szájja (11).
A halott mosdatásának nagy jelentőséget tulajdonítottak régen, úgy tartván, hogy tisztán kell megérkeznie a másvilágba. Napjainkra ennek hagyománya a „régi hozzáértő” segítkezők hiányában és a vallás háttérbe szorulása következtében abbamaradt.
– Régön mög is fürdették, mosmán csak möktürülik a zarcát, mos fürdött, mög mindön sëmmi. Mökfürdették ám bizoâ?¿ (5).
– Mökfürdették fateknyőbe. Mindön halottat, ha mökhalt, még én is tudom, hogy úgy vót. Mikó mökhalt, akkó a zöregasszonyok45 összemötek, oszt mökfürdették a halottat, möktürűték (9).
A segítők ügyeltek arra is, hogy közvetlenül a virrasztás előtt is még jó színben legyen az elhunyt, ezért mielőtt még a virrasztásra jövők megérkeztek volna, megtörölgették.46 Később és napjainkba ez a módszer használatos a halott mosdatására:
– Asztán má kicsit jobb világ vót, akkó foktak ëgy zsebkendőt mögvizeszték, avvÄ? möktürűték a zarcát, me álítólag rögge aki, mos mongyuk éccaka, aki mökhalt vagy este mökhalt vagy virasztás vót, osztán asz rögge mögmozsdatták ëgy kicsit oszt akkó aszt a zsebkendőt oda beletötték a, hogy bele kő tönni (a koporsóba). Akkó is úgy vót odatéve ja izébe (2).
A férfiak megborotválása47
A férfiakat, ha haláluk előtt nem volt módjuk megborotválkozni, akkor a virrasztás idejére megborotválják. A településen, amikor volt borbély, akkor őt kérték meg erre, és el is vállalta általában magasabb fizetség fejében.
– Mögborotváni mögszokták, aszt Ä?vitte, Ä?gyugta a izé. Ki köllött fizetni, Bërdá sógor vót a borbéj, Ä?hítták és az mögborotváta. Ha Ä?dopta, Ä?dopta, az vót, hoty ki köllött fizetni, hogy Ä?dopta (4).
– A borbéj mögborotváta. Ha mán később, nem borotváták mög, mán Bérdányék (a falu borbélya) is kiöregöttek, akkó mögborotváta a rokonság vagy ha tutta valaki (5).
– Ha férfi vót, o szakállas vót, akkó borbéjt híttak, oszt akkó mög-borotváta, útyhogy szakállassa nem temettek Ä? sënkit (9).
A halott öltöztetése
Általánosan ismert szokás volt, hogy a halottat a legszebb ruhájába öltöztetik. Az időskorhoz közeledve az asszonyok kiválasztották saját és hitvesük legszebb ruháját és félretették, hogy halálukkor abba temessék el őket. Rendszerint a menyasszonyi és a vőlegényi ruhát tették félre erre az alkalomra, ha még jó volt rájuk.48
– Ráatták aszt a zëgy ruhát, ami rá vót adva. Akkó aszt ráatták, ami a vót a lekszöbb (1).
– Régön még ruha së vót oja nagyon. Mi tudom én vót, de hát a zünneplősset atták. Példájú édösanyám is mikó mökhalt, vót szép sötétkék kosztimja, aszt attuk, mer az könnyebb vót, szoknyát ráadni (6).
– Fölőtösztették. Szépen, annékű nem temették (9).
Arról, hogy cipőt adtak-e a lábára, eltérő válaszokat adtak adatközlőim.
– Régön nem nagyon töttek cipőt së mÄ? tudod még az së, ëgy része oja vót, hoty oda së lehetött nagyon tönni, másik mög49 (2).
– Sőt még inkább a halottná még odatötték a cipőjit50 is, hogy në zokniba lépje át a mennyország kapuját vagy a pokol kapuját, hanem hoty cipőbe (3).
– Cipőt nem attak fő tán. Zoknit, ha vót, mög mezítláb. Nem vót, még cípő së vót. Nem mindönkinek vót cipője (4).
– Lábbelit oda köllö tönni mÄ? nem bír a többivÄ? mönni.51 Mög a kalapot is, a zsebibe píszt. Mink is töttünk a Jánosnak is mög mindö férfinek (8).
Legény- vagy nagylányhalott öltöztetése
– Mënyasszonyi ruhába, hát oja máriás lá ruhája vót, aszt a fehér ruhát atták rá.52 Vót tor is utánna (2).
Az útravaló
Az elhunytnak a hozzátartozói a koporsójába teszik azokat a tárgyakat, amiket kért korábban, és amikre a másvilágon még szüksége lehet.53 Ide tartoznak a pénz, a tisztálkodási eszközök és a kedvenc tárgyai.54 Gyakran már csak a szokás él, csupán néhány helyen emlékeznek a hozzá fűződő hiedelemre, magyarázatra is. A halott szemének lefogására felhasznált pénzt a koporsóba teszik a test mellé.
1. Férfiaknak pénzt, kalapot, tisztálkodási eszközöket
– Kalapot aszt töttek, fésűt, borotvát. Pészt köllött. Asz mongyák, hoty kapudíjra aggyák aszt a pészt, de hát nem is tugyuk, van akinek nem tösznek, oszt a së gyütt vissza (2).
– Mög a kalapját is oda tötték, töttek pészt, nem tom ije apró, csörgős pészt, hoty ha fizetni kő a belépésre (3).
– Csak pészt töttek aszongyák, hogy lögyön neki a nem tom hídon, vagy mi a zisten faszán átmönni. Hogy bírjon fizetni. Gondótam lófaszt, hát nem vót abbú sëmmi. Most Ä? së tudnád hitetni a gyerökökkÄ? së (4).
– Pészt mindöâ?¿kinek tösznek a zsebibe, ëgy pár dínárt, hogy avvÄ? mönyön föl a mennybe, hát akkó így monták, hát most nem mönt avvÄ? fő së, me mökhaltunk, oszt oda vagyunk (5).
– Mindö halottnak, példájú mikó a zén, még Ä?ra is emlékszök nagyon, a zén bátyám mikó mökhalt harmincnyócba, akkó mikó fekütt így, akkó tudom, hogy ëgy ezüs tízdínárost töttek bele így a zujjába55 (9).
– Ha saját eszközivÄ?, amivÄ? takarította magát, mög mindön, azokat beletötték mindögyiket. Kalapja mindëg ott vót neki jobbrú, a válláná56 (9).
2. A nőknek imakönyvet, olvasót és tisztálkodási eszközöket
– Aszonta ű mán azelőtt, még akkó nem is vót beteg, nyócvankilenc éves vót, mikó möghalt, de aszonta a zimakönyvit asz nem kő. Vót ëgy ije kis Szent Teréz könyve, ije kis fekete Szent Teréz, asz tögyük csak oda, sëmmi mást. Mögmonta előre, hogy asztat odatögyük (2).
– Olvasót asz töttek, asz mindönkinek, összetötték a kezit így, összetötték Ä?ra rácsavarták a zolvasót57 (2).
– A zolvasóját a nőknek, mög ha vót imakönyve58, akkó aszt is (8).
– Ha nő vót, vót imakönyv, mög ha vót ije imácságos öregembörök, régebben vallásossak vótak, aszt mind odatötték. A nőknek rácsavarták a kezükre, akkó fésűt mög mindönt amivÄ? tisztákottak (9).
Később az imakönyvet már nem, hiszen ritkaságszámba ment. Ott tartottak rá legnagyobb igényt, ahol a hozzátartozói szintén vallásosak voltak, akárcsak az elhunyt volt.
– Ha nő halott vót, akkó össze a kezit, mög férfi is. A katolikusokná ugyë nekünk van olvasónk. A zolvasót asztat rá, mög valamikó ha vót, az butaság vót, hogy vót könyv, ijen imátságos könyv, aszt oda tötték. Énneköm az butaság, me az maradjon a zutódokra. Jó van a zolvasót aszt lehet pótóni, de ezöket a régi imakönyveket nem (10).
– A zolvasót aszt odatötték, hát a zimakönyvit aszt nem hiszöm, mer jó va az ëgy oja biblia féle vót tulajdonképpe és asz nem akarta sënki ëtemetni, hanem a zolvasóját asztat odatötték (3).
Az idős asszonyok a századelőn megőrizték a lánykorukban jövendőbelijüktől kapott jegykendőt, és egyik utolsó kívánságuk az volt, hogy tegyék azt is oda melléjük a sírba.59
Abban az esetben, ha valami kimaradt, és nem került be a koporsóba a holttest mellé, akkor később a temetés után kiviszik a temetőbe, és a sírjánál elássák a hazajáró lélektől való félelmükben vagy pedig egyszerűen csak azért, mert „ez a szokás ilyenkor”.
– Én annyának Ä?felejtődött, akkó én asztán kivittem, oszt mi a csudáhon a körösztyihön oda lë ástam. Eszt mindig60 (10).
Mágikus cselekedetek a halottól való félelem megszüntetésére61
A beszélgetések során, a segítő asszonyok kiválasztása és a rokonság hozzájárulása kapcsán szóba került, hogy nem minden ember alkalmas a halott körüli tevékenységek elvégzésére, továbbá néhány embertársukat kifejezetten tiltották62 attól, hogy részt vegyen a temetési szokáskörben.
– Át köllött őtösztetni. Vót mikó fürdették, vót mikó Ä?hatták. Vót aki merte, én nem mertem csináni, úgy nem akartam, oszt kész (1).
A halottól való félelem megszüntetésére az idősebb, babonás asszonyok a következő praktikákat alkalmazták:
– Vótak ijen ojan babonák, fogd mög a nagylábaújját köröszbe, akkó nem fogsz féni tülle. Ije gyerökként. Kécő háromszó így mökfogod körbe, akkó nem fész, de én sosë nem fétem tülle (1).
– Aszonták, hogy mö kő fogni a lába ujját a halottnak (6).
– Ha fét valaki a halottú, akkó mindig aszt monták, hogy amire a feje rá van téve (a ravatalon), most ugyë akkó szék vót, vagy ha pad vót, me jó van vót ahun vót pad annak idejin. Akkó Ä?ra tötték. Akkó oda szépen ojan suttyonba mökfogták oszt odarántották: „üjj ide lë gyorsan”. Akkó aszonták asztán, hogy nem fél. Oszt …az anyóssa mikó mökhalt én nagyon fétem. …néni tutta, hogy én nagyon félök, akkó „gyere ide Esztikém, nézz a zablakot, gyere ide.” „Mit nézzek”, fogott, odarántott, oszt hajátok azé nem, mosmá azé nem félök.63 Úgy nem szeretök sënkit őtösztetni, de a zënyimet azé mökfoktam, me ami fáj az fáj. Akkó űtetött lë mikó kivitték a koporsót oszt akkó utána (10).
A koporsó
Mint ismeretes, a parasztság, a családok készülődnek saját és a családtagok, hozzátartozóik életfordulóira. Takarékoskodtak és tartalékolták az élelmet, az eszközöket, tárgyaikat. Ehhez az életstílushoz tartozik az alábbi elbeszélés, amelyben annak ellenére, hogy szegény földműves családról van szó, igyekeztek mindent megtenni, hogy halottaikat méltóképpen temethessék, ha eljön a haláluk órája.
– Nem tuttam Ä?képzeni, hogy minek van a palláson dëszka, oja új dëszkák vótak, kétméterös hosszúk, négy darab. Új dëszkák vótak. Kislá, mikó főmöntem, nem tuttam Ä?képzÄ?ni, hogy mé van az és akkó majd asztán, oja nagyo nem kérdöszgettem, me apám nem szeretött ijesmirű beszéni, és akkó annyátú ëccő kérdömözöm, minek vannak azok a zúj dëszkák, mit akarnak vele csináni? Hu láttad? Hát fönt a palláson vót a izé mellett hambárzat, lënt, amit meszÄ?tünk a hambárzatot oszt oda vótak úgy áligatva. Hát aszongya a szokták, az mindönkiné van. Na jó van, akkó Ä?maratt. Nem meséte tovább. Az mindönkiné van, aszongya, az kő, és akkó azë csak kihallgattam ëccő, „hát úgyis mindönkinek csak a négy szál dëszka jut”.64 És akkó énneköm a zagyamba, no most ezé van a négy (2).
Jelen fejezetünkben a koporsó készítőjéről, alapanyagáról és a XX. század eleji és közepének társadalmi körülményeiről olvashatunk a koporsó elkészítésének kapcsán.
A koporsó alapanyaga
– Nem vót dëszka, nem vót koporsó, kirántották a szobába a sifont, aszt a zëgyiket, ha ëgy vót vitték a mestörhö, oszt csináták belülle a koporsót. Akkó iparkodni köllött neki, hogy Ä?ra a dél-ëgy órára az kész lögyön, hogy mire a temetés ideér, akkorára még be is lögyön festve kis tejes festékkÄ?, nem vót még röndös festék së, tejes festék vót (1).
– Édösapám faragta ki. Zakoldëszkábú mög suglótbú mög mindönbű, nem vót fakeresködő vagy sëmmi, nem lehetött kapni, koporsót së, sëmmit. Édösapám csinát sok koporsót, mink írtuk rá. Kis penzlivÄ?, oszt akkó festékÄ? (5).
A koporsó belseje
– Faforgácsot65 töttek, és akinek nem vót faforgács, az közönségös, mÄ? annak idejin a kukoricát ahoty fosztották, idehaza akkó abbú ja kukorica levélbe, amit mögfosztó az vót alátéve, lë vót terítve pokróc, lepedőve és abba fektették (3).
– Forgácsot töttek alá. Nem vót arra idő, festeni. Jani bácsi az befestötte, de csak ëccő, asz tudom. (9).
A koporsó készítője
– Vót mindö oja ajtójavító asztalos mestör. Az csinát kocsikereket, az csinát talicskát, szóva ami köllött, asz csinát. Aszt is csinát, mikó röndölésre koporsót (1).
– Terinek a zapja asztalos vót, ott tanút Barna Pista is. Az össze, oszt akkó befestötték, mit tudom é mije festék vót, vót amikó úty fogott, hogy ije falfesték vót. Mög köllött fogni, me akkó azo még nem vót ije foggantyú (2).
– Asztalos Csókán vót az a Pataki asztalos ottan és hosztuk, mög akkó vót, a izé itt a Bözsikének, a Lalinak a nagyapja az is koporsós, mög ije koszorús is vót (2).
– Ez a Szabó Jani mög a Barna Pista asztalos vót, ezök amit csinátak, az röndös koporsó vót (4).
– A kislányoknak kis koporsó vót. Édösapám csinát sokat is, még tudod mibű is? Suglótókbú, szekrényökbű, régön nem vót. Még Génova ángyónak, annak ëgy szekrénbű csinát, még én bele is feküttem, hogy ölég nagy-ë me az a zasszo oja magos vót. Ű sokat is csinát, de ingyen. Mos mög néz mög mibe van ëgy temetés (6).
– Vót ëgy asztalos, a Szabó Jani, a Kis Terinek a zapja, na azelőtt is vótak ije, nem hoszták vidékrű, mindëg ott csináták a koporsót, oszt akinek vót, hát szögényebbek vótak akkó a népek, nem oja, akkó vagy a kukoricahordó dészkábú vagy ami vót nekik, abbú összeszögÄ?ték (9).
Szemfedő
– Mindig úgy lött hozva másik hejről. Például Cérna Barárú lött hozva, mikó anyósom mökhalt, nem jut eszömbe ki vót az. Valami Dénes bácsi, hogy mije, azok foglalkosztak evvÄ? (3).
A halott fölravatalozása
Miután felkészítették az elhunytat a virrasztásra, a szobát is kialakítják ennek megfelelően.66 Ha módjukban áll, székeket, esetleg padot is bevisznek abba a helyiségbe, ahol felravatalozzák halottukat. Egyházaskéren sohasem a legtisztább szobában zajlottak az elhunyt körüli tevékenységek, így a virrasztás sem, hanem az utcai szobában. Kérdésemre az alábbi válaszokat kaptam.
– Amejik szoba vót, nem vitték be a lektisztább szobába, csak abba a közepesbe. Az be vót csukva, abba csak a hívatott szeméjök möhettek be, akik oda tartosztak, család (1).
– Mos mongyuk ahu éltek otta. Me mindig a, vót ëgy nagyszoba amibe mindönki ott alutt. Vót azë ije szögényökné, minállunk is, anyémákná is vót oja kis tisztaszoba. A zutcai szobába vót, ahu vótunk egész nap (2).
Ha a koporsó nem készült el idejében, akkor a székekre helyezett, már fentebb említett négy szál deszkára67 fektették az elhunytat.
– Például még a koporsó mög nem érközött, amit én tudom még a negyvenes évekből, hogy a, mindönkinek saját othonába vót dëszka, ahol, amikor mökhalt, akkor idehaza fölravatoloszták, de csak úgy a dëszkára még a koporsó mög nem érközött, amit röndőtek mos bárhol Mokrinból vagy mit tom én mi, mán később má Cërna Barán is vót, mög Oroszlámosrú is lött hordva. No …akinek nem vót dëszka, akkó a zágyat ahogy szétszötték a zágydëszkát töttek két hokira és akkó Ä?ra ravataloszták föl a halottat (3).
A koporsó elkészülését követően az elhunytat óvatosan belehelyezték, és így tették vissza az elhunytat halotti ágyával a deszkákra, a koporsót pedig csak a temetési szertartás után zárták le.
– Amikó beletötték a koporsóba, az a dëszka maratt ott és akkor aszt az Ä?ra a dészkára tötték rá a koporsót, de maj mikó kivitték mán a halottat, aki idehaza maratt, me tudod, főszték a bablevest mög mindön, azok a széköket ráborigatták68, és az úgy át még haza nem gyütt a gyászoló család (3).
– Nyitott vót a koporsó mindig, mindönki. Na hát csak mongyuk, ha véletlenű valakinek oja, akkó nem vót nyitott, de máskébb nyitott vót a koporsó, a házná is nyitott vót mindönkijé (2).
A ravatal helyiségét már tárgyaltuk, a szoba közepére rendezték be koporsóját a gerenda alá69, lábával az ajtó irányába.70
– A gërënda alatt, me mindöhun úgy vót a gërënda, csak hát itt is amott lött vóna a zajtó. A gërënda irányába vót főravatalozva. Akkó gërëndás házak vótak, oszt oda vót téve. Székökre tötték rá (5).
– A lába mindig a zajtó fele. Székökre vót téve. Kettő vót elő, ëgy hátú (10).
Néhány kiegészítőt is illesztettek az elhunyt mellé, olykor esztétikai indíttatásból, amit, előfordult, hogy a koporsó leszögelése előtt kivettek mellőle, más dolgoknak viszont fontos szerepük volt a virrasztáson, és hiedelem is fűződött hozzájuk.
– Mindig oja kispárnát szoktak, azelőtt úgy mindönkinek, aki fekütt vagy valami, vagy oja kis díszpárnája vót vagy fehér párnája vót. …a zédösannya mökhalt, édösanyám a kis kivarott díszpárnát odatta. Akkó fő vót ravatalozva, akkó a feje alatt vót, asztán mire lëzárták, kivötték alulla (5).
Az elhunyt fejénél állt egy kis feszület, és két szál fehér szentelt gyertya égett71, lábánál pedig egy pohárkában szentelt víz és egy rozmaringszál.72 A virrasztásra érkező az ajtó irányából jövet megállt a halott előtt, és lehajtott fejjel egy imát mormolt, majd ha végzett, a kis rozmaringággal keresztet vetett az elhunyt felett73, úgy tartották, ezáltal megszentelte, és búcsút vett tőle. Ezt követően nyilvánított részvétet a családnak.
– Mindönki, aki ott a koporsó előtt Ä?monta a zimát, akkó mögszentőte. Példájú éneköm még máji napig is az a szokásom, mikó mögszentölöm, nyugodjá békibe, és asztán részvétöt kivánok a gyászoló családnak (3).
– Szenetölt vízbe és akkó mökszentölöd, hogy köröszt, mást nem jelönt az (8).
– Régön is vót. Az ott vót mindig a lábáná a halottnak. Mikó bemönt oszt imátkozott, akkó Ä?monta a zimát, oszt akkó mökszentőte mindönki. EvvÄ? búszúsztak (10).
A halotti korona74
A fenti elnevezést a néprajzi szakirodalomban olvashatjuk. Egyházaskéren nem emlékeznek halotti koronára. Fiatal halott esetében, annak párja, annak híján pedig egy közeli ismerőse a másik nemből viszi ki a kezében a tányérban elhelyezett, kendőbe csavart bokrétát.75 A koporsó sírgödörbe eresztése után rádobja arra.
Melléklet
Pápai imádság
Első imádság
Uram Jézus Krisztus Te Istennek kedvelt szent Fia. Te egy kedves Fia a szűz Máriának Isten és ember ki az olajfák hegyén miérettünk, emberekért vérrel verejtékeztél áldozd föl a te Menyei szentséges Atyádnak ezen haldokló emberért a Te szent véres verejtékedet, hogy az örök kárhozatot, amit bűnei által megérdemlett, tőle távoztasd. Adjad, óh, örök Atya hogy tőled irgalmasságot nyerhessen a mi Urunk Jézus Krisztus a Te egyetlen egy kedves fiad által a ki veled és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik, az örökkévalóságban vég nélkül mos és mindörökkön örökké. Ámen.
Ezután ismét letérdepelt a káplán, s egy Miatyánkot imádkozván felkelt és a másik imádságot elmondta ekképpen.
Második imádság
Úr Jézus Krisztus ki a keserves keresztfán érettünk meghalni méltóztattál, hogy a Te szent Atyádnak egész megelégedéssel bűneinkért eleget tegyél. Szentséges szent lelkedet pedig Istennek a Te kedves menyei szent Atyádnak ajánlottad. Kérlek a Te szent halálodat e-haldokló lélekét a Te Mennyei szent Atyádnak minden az ő bűnei által megérdemlettek mellett is nyerj neki bocsánatot, hogy megszabadulván veled örvendezhessen. Add ezt, óh, örök Atya a mi Urunk Jézus Krisztus a Te egyetlen egy szent Fiadnak érdemeiért ki teveled és szentlélekkelés és uralkodik mindörökké. Ámen.
Erre ismét letérdepelvén és egy Miatyánkot elmondván így folytatá következendő imádságot.
Harmadik imádság
Úr Jézus Krisztus Te Isteni szent jóság ki oly szeretettel méltóztattál a Te bűnös embereidhez lenni, hogy a magas Menyekből méltóztattál a szűz Mária méhében leszállni mihozzánk szűkölködők völgyébe ahol harminc három esztendeig a Te embereid közt fent tartózkodván, ugyan azon szeretet által adtad zálogul a Te szent tested Valóságos étkét és a Te szent Vérednek valóságos italát. A Te imádandó szeretetednek Jézus Krisztus Istennek szent Fia mely szeretetnek jeleiben akartál megfogantatni.
Egy bírótól a másikhoz hurcoltatni a keserves halálra elítéltetni a keresztfán meghalni. Eltemetteni, valósággal feltámadni. A Te keserves szent anyádnak, szűz Máriának és szent aposotolidnak megjelenni. Jézus Istennek szent Fia mely szeretetnek jelében a Mennyben felmentél: ott ülsz, az Istennek a Te Mennyei szent Atyádnak jobbja felöldahonnan elküldötted a Szentlelket a Te apostolidnak szíveikben és minden embernek kik tebenned hisznek és benned reménylenek. A Te felséges szent szerelmed által nyisd meg a haldokló léleknek a Te mennyei szent Atyád országát, hogy Te veled élhessen dicsőségben mindörökké. Ámen.
Tudósítás
Vala egy időben egy igen sok bűnökkel terhelt Romai pápa. Az Úr Isten halálos betegséget adott reá. Amidőn látta már a pápa, hogy neki meg kell halni, magához hívatta a kardinálisokat, püspököket és más több fölszentelt tudós Atyákat mondván nekik. Én kedves barátim! Micsoda vigasztalást adtok ti nekem, íme, nekem már meg kel halnom és az én nagy bűneimmel a kárhozatot megérdemlem. Senki a körül levők közül nem felelhetett neki. Egy igen ájtatos János nevű káplán kívül mondván. Szent atya, miért esel kétségbe az Isten irgalmasságában? Arra felel a pápa hát micsoda reménységet és vigasztalást adsz nekem? Meg kell halnom, félek, hogy örökre elkárhozom. Erre felelé az ájtatos János. Én te éretted atyám három szent imádságot mondok! Reménylem hogy megvígasztalódol. És az Úr Istentől irgalmasságot nyersz. A beteg pápa már nem szolhatván, Letérdepelt a káplán és a vele lévők elmondván egy Miatyánkot, felkelt és a következendő három imádságot e képpen mondotta.
Tudósítás
Ezalatt kimulván a halálban a pápa egyszer megjelent az ájtatos Jánosnak. A most elhalt Romai szent atya (pápa) orcája fényesebb a napnál ruhája fehérebb, mint a hó így megszólalván. Én kedves barátom amidőn én az örök kárhozatra ítéltettem volna; íme, lettem örök élet fiává. Mert midőn te az első imádságot mondottad, akkor úgy hulltak el bűneim, mint az égből jövő záporeső. Amidőn a másodikat mondottad, akkor úgy tisztultam, mint az aljától megtisztított érc. És midőn a harmadikat mondottad, már láttam a Mennyet nyitva és az Úr Jézust Istennek jobbján állani. Ki így szólított engem: Jöjj el ide: meg vannak neked a te bűneid bocsájtva. Az én atyám országában itt fogsz örökké élni dicsőségben. E szózat után váltam el testemtől; és angyalok vittek az örökkévaló örömbe. Midőn a káplán ezeket hallaná így szólott hozzá. Szent atya ezeket én senkinek el nem mondhatom; mivel nekem senki az emberek közül hinni nem fogja. Felele erre az üdvözlet atyja Igazsággal mondom neked az Isten angyala, íme, itten áll mellettem: Ha egy bűnös ember az egész világ vétkeit elkövette volna is, ha ezen szent imádságokat halála óráján elmondják, meg lesznek bocsájtva minden bűnei és megszabadul az örök kárhozattól. Azon ember ki ezen imádságokat halja gonosz halálban meg nem hal. Amely házban elolvastatik halva gyermek ott nem születik. Azért vidd ezen imádságokat a szent Péter templomába és tedd a Mennybemenő Mária kápolnájába.
A valóságos vigasztalásra azon ember, aki ott lészen ezen imádságokat halja, vagy olvassa, 40 esztendei búcsút nyer, bűneinek bocsánatjára s melyeket a purgatóriumban szenvednie kellett volna: és tudtára lészen neki adva halálának utolsó órája. vége.
Fehér Mária gyűjtése keresztanyjától, Hézső Piroskától.
Irodalom
BÁLINT Sándor
BONA Júlia
BÖNGYIK Árpád–BOGDÁN József–FEHÉR Mária
FEHÉR Viktor
HOPPÁL Mihály
JUNG Károly
KÓNYA Sándor
KÖRMÖCI Erzsébet–SZABÓ Jolán
KUNT Ernő
NAGY Jenő
PENAVIN Olga
SZŐKE Anna
Adatközlők
1. Özv. Hézső Mihályné Fajcsák Piroska, 79 éves, született 1935-ben Egyházaskéren. Vasutas, földműves családból származó háztartásbeli. Elhunyt 2014 augusztusában.
2. Özv. Barna Mihályné Rúzsa Ilonka 74 éves, született 1940-ben Egyházaskéren. Földműves származású háztartásbeli. Lánykorában a helybeli színjátszókör tagja volt.
3. Sári Antal, 79 éves, született Egyházaskéren 1935-ben. A helybéli mezőgazdasági birtok dolgozója volt és a falusi tanács, továbbá a társadalmi-politikai és sportélet aktív tagja. Nagyszüleit 1950-ben és 51-ben, édesapját pedig 1952-ben temette.
4. Mihók István, 86 éves, született Egyházaskéren 1928-ban. A helybeli mezőgazdasági birtok egykori munkavezetője. Éveken át a falu társadalmi-politikai és sportéletének oszlopos tagja.
5. Özv. Bálint Andrásné Mihók Margit, 81 éves. Egyházaskéren született 1933-ban. Szegényparaszti származású nyugdíjas. Az egyházi kórus tagja.
6. Ágoston Istvánné Mihók Julianna, 78 éves, 1936-ban született Egyházaskéren. Szegényparaszti származású nyugdíjas. Az egyházi kórus tagja. Magyarmajdányon is élt néhány évet.
7. Özv. Kataró Ferencné Csorba Katalin, 68 éves. Egyházaskéren született 1946-ban. Földműves családból való háztartásbeli. Az egyházi kórus tagja.
8. Özv. Pecka Jánosné Kormányos Rozália, 82 éves. Egyházaskéren született 1932-ben. Szegényparaszti származású. Németországban élt egy rövid ideig.
9. Nagy József, 84 éves. Egyházaskéren született 1930-ban. Az egykori Földműves-szövetkezet könyvelőjeként nyugdíjazták. A falusi tanács, valamint a település társadalmi-politikai életének aktív tagja volt.
10. Özv. Keszeg Péterné Surinya Eszter 74 éves. Egyházaskéren született 1940-ben. Szegényparaszti származású háztartásbeli.
11. Fehér Józsefné Hézső Mária, 57 éves. Egyházaskéren született 1957-ben. Földműves származású. A falu anyakönyvvezetőjeként vonult nyugdíjba. A helyi hagyományok és a település múltjának ismerője és gyűjtője.
12. Fehér Piros, 64 éves. Egyházaskéren született 1950-ben. Szegényparaszti származású.
13. Fehér József, 57 éves. Egyházaskéren született 1957-ben. Szegényparaszti származású. A mezőgazdasági birtokon dolgozott, napjainkban munkanélküli.
1 Szőke A. 2012:119.
2 Lásd még Kunt E. 1990:70.
3 Jung K. 1978.
4 Szőke A. 2012.
5 Jung K. 1978:120.
6 Párhuzama: Jung K. 1978:120. Szőke A. 2012:121. Penavin O. 1974:141. Bona J. 1974:153. „A baglyot el kell zavarni a ház elől, mert valakinek a halálát jelzi.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Bálint S. 1978/79:187.
7 Párhuzama: Jung K. 1978:121. Gyura J. 1973:124. Körmöci E.–Szabó J. 1983:192. Bálint S. 1968:153. Szőke A. 2012:121. Penavin O. 1974:141. Bona J. 1974:153. Bálint S. 1978/79:187.
8 Kiegészítése: „Ha öreg halott van és a ravatalon megfiatalodik, a családból fiatal fogja követni, ha fiatal a halott és a ravatalon megöregszik, megráncosodik, öreg fogja követni.” Gyura J. 1973:124. Jung, 1978:123. Körmöci E.–Szabó J. 1983:192.
9 Párhuzama Kishegyesen, Szőke A. 2012:122. Kunt E. 1990:74. Bona J. 1974:153. Bálint S. 1978/79:187. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Ahol meghalt valaki, „gyakran megreccsen a kaszli vagy a sifony, az azír van, mert a halott szelleme visszajön valamit keresni.” Hoppál M. 1982:37.
10 Lásd a Teendők a halál beállta után című fejezetben.
11 Az itt közölt információkat azzal kapcsolatban, hogy kihez kötődött a legjobban, és ennek milyen szerepe volt a halál beállta után, a Hazajáró lélek című fejezetben elemezzük.
12 Párhuzama: Bálint S. 1978/79:187.
13 „Ez a Kerpe gyerököt is mikó haza hoszták, annak nem vót nagylánnya és akkó asztán, utána akkó Ä?möntek innen lakni, építöttek ott házat a. A zállomás uccába, …ott építöttek ëgy oja kis házat, úgy bent vót az a ház oszt akkó ottan fölépítötték és akkó, mikó építöttek, akkó valami drót vagy mi szúródott a zórába a Jenőnek osz vérmérgezést kapott. Tudod nem vitték, vérzött, elát, és akkó nem vitték. Asztán mikó bevitték má Kikindára a korházba, akkó oszt későn” (2).
14 Bálint S. 1978/79:187.
15 Lásd még a Hazajáró lélek című részben.
16 Párhuzama Gomboson, Jung K. 1978:125. Szőke A. 2012:125.
17 Ua. A haldoklást meg lehet könnyíteni, ha a haldoklóért imádkoznak. Szőke A. 2012:125.
18 Lásd még a Magyar néprajz VII. Öregkor és halál című alfejezetében. Kunt E. 1990:71.
19 Zentán a Fájdalmas olvasót imádkozzák állandóan. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Szőke A. 2012:124.
20 A Pápai imádságról a Hét mennyei szent zár című imádsággal együtt tesz említést Bálint Sándor. „Mindkettő vallásos ponyvairat, amely mágikus célzatú imádságokat tartalmaz. Az a hiedelem, hogy aki magánál hordja, nem hal meg hirtelen. Még idejében alkalma nyílik a bűnbánatra, szentségfölvételre.” Bálint írja, hogy az imádságról már Kálmány Lajos is említést tesz: Kálmány II, 105. Mondaszerű tiszahögyösi előadás. A nyomtatvány címe: Három szép és ájtatos pápa-imádság a haldokló embernek utolsó órájában, melyek az örök üdvösségre felette hasznosak. Az imádság már a Gömöri-kódexben (Nyelvemléktár XI, 317) is megtalálható. Tímár Kálmán megállapította (Adalékok kódexeink forrásaihoz. ItK 1926, 170), hogy a pápa-imádság forrása Dionysius Carthusiensis XV. századbeli karthauzi szerzetesnek, Aureum Speculum animae peccatricis docens peccata vitare, ostentendo viam salutis című munkája. Bálint, 1980:187. Édesanyám, Fehér Mária saját gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre a Pápai imádságot. Ő keresztanyjától, Hézső Piroskától másolta le az 1990-es években. Akkoriban településünk kántora, Pópity Erzsébet még aktívan végezte feladatait, ez időben vásárolt írógépet, amellyel lehetővé tette a vallási énekek és imádságok terjesztését is az egyházaskéri kórustagok között. Mivel a Bálint Sándor által említett forrásokat nem állt módunkban megtekinteni, nem tudtuk összehasonlítani az ott említett pápai imádságokkal az egyházaskéri példányt, ezért jelen munka mellékleteként közöljük.
21 Párhuzama Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Hittek a szentelt gyertya mágikus hatásában, abban, hogy megkönnyíti a szenvedést. Szőke A. 2012:125. Kezébe égő, lehetőleg Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt gyertyát adnak. Bálint S. 1978/79:189.
22 Adatközlőm, nagyanyám ötéves korában veszítette el édesapját, 1940-ben.
23 Édesanyám keresztanyja, a családban mindenki Körösztannyának szólította, neve Hézső Piroska.
24 Egyházaskér utolsó kántorának halála után minden irata és feljegyzése Csókára került. Gondozója számunkra ismeretlen. Az egyházaskéri énekes asszonyok sem részesülhettek a hagyaték számukra fontosnak bizonyuló darabjaiból, még életében tagadta meg azok továbbítását a részükre.
25 „…a közhit szerint, ha később nem teljesítik az utolsó kívánságait, nem hagy majd nyugtot a házbelieknek, folyton hazajár.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Bálint S. 1968:154. Bona J. 1974:154. „…aki ezt nem teljesítette, nem volt maradása.” Szőke A. 2012:130.
26 Párhuzama: Bálint S. 1978/79:189.
27 Környékünkön nem ismert az a hiedelem, hogy a haldokló, akinek a nevét utoljára kiáltja, az lesz a következő halott a családban. Szőke A. 2012:122.
28 Általánosan ismert hidelelem. Jung K. 1978:126. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Egyik változata Zentán: „Egyesek fehér lepedőt borítanak a haldoklóra, hogy ne lássa hozzátartozóit, így nem olyan nehéz neki a válás.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Nem szabad siratni, mert akkor nehezen hal meg. Bálint S. 1968:154. Penavin O. 1974:141. Bona J. 1974:153. Hoppál M. 1982:38. Bálint S. 1978/79:189.
29 Részletesebben A szép és nehéz halál című fejezetben tárgyaljuk.
30 Ha a halott szeme kinyílik, valakit nagyon szeretett, és azt magával viszi hamarosan. Hoppál M. 1982:38.
31 Lásd még A további teendők a halál beállta után című fejezetben.
32 A gyertyához és a megszenteléséhez kapcsolódó mozzanatokat jelen tanulmány nem tárgyalja. Egyik adatközlőm magyarázatát közlöm csupán: „A szokás vót mindig. Gyërtyaszentölőkó vitték Ä? a templomba. Nekünk is vótak oja nagy izék, hosszúak, oja fényös papirokka vót, szentőtek, vótak oja képek vótak rajta (2).
33 Párhuzama Körmöci E.–Szabó J. 1983:195.
34 Ua. Jung K. 1978:128. Letakarják cifra fekete kendővel. Bona J. 1974:153.
35 Párhuzama Jung K. 1978:128. Kishegyesi magyarázata: „A halottól az idő eltávozott, a szíve már nem dobog, hogy néz ki, hogy az óra pedig ketyeg.” Szőke A. 2012:128. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Bálint S. 1968:154. Bona J. 1974:153. Bálint S. 1978/79:191.
36 Ua. Jung K. 1978:128. Szőke A. 2012:128. „…nem szabad tükörbe nézni, mert a halott eljön értünk.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Bálint S. 1968:154. Penavin O. 1974:142. Bona J. 1974:153. Bálint S. 1978/79:190.
37 Ua. Szőke A. 2012:129. „A halottas háznál nem jó tüzet gyújtani, míg a halottat ki nem viszik a temetőbe, mert hazajár a lelke.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:212. Bálint S. 1968:154. Míg a halott a házban van, nem főznek. Penavin O. 1974:142.
38 „A halottat régebben nem hagyták magára, egész éjjel virrasztották, újabban csak 10-11 óráig virrasztják, akkor letakarják, a gyertyákat egy kivételével eloltják, a halottra rázárják az ajtót, mert hiszik, hogy az első éjjel mindig hazajön.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:195. Szőke A. 2012:130. Penavin O. 1974:143. Bona J. 1974:154.
39 Párhuzama Bálint S. 1968:154. Bona J. 1974:153. Bálint S. 1978/79:189.
40 A haldokló boszorkány nem bír addig eltávozni e világból, míg valakinek át nem adja tudományát. Ez kézfogással történik. Ha senki sem akar kezet fogni vele, akkor nem bír meghalni, csak kínlódik. De ha megfogja a seprűnyelet, akkor nem száll ugyan senkire a tudomány, de legalább el bír távozni az árnyékvilágba. Penavin O. 1974:141.
41 Párhuzama Jung K. 1978:132. Szőke A. 2012:130. Penavin O. 1974:142. Hármat csendítenek férfinak, kettőt asszonynak, egyet gyereknek. Bálint S. 1978/79:190.
42 Párhuzam: Idősebb szomszédasszony. Körmöci E.–Szabó J. 1983:194.
43 Párhuzama Jung, 1978:133.
44 „…lefogják a halott szemét (régebben krajcárral fogták le)”. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193. Bona J. 1974:154. Lehúzzák a halott szemhéját, ha nem sikerül, rézpénzt rak a nyitva maradt szemre, mert ha „ránézne” valakire, az is követné a halálba. Bálint S. 1978/79:190.
45 Énekes asszony, sirató asszony. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193.
46 A régi hiedelem szerint „amíg a föld hátán, fölül van a halott, egészen a temetésig minden nap meg kell mosdatni.” Bálint S. 1978/79:191.
47 Párhuzama: Körmöci E.–Szabó J. 1983:194. A borotválás után a borotvát nyomban el kell ásni. Bálint S. 1978/79:191.
48 Párhuzama: Bálint S. 1968:154. Szőke A. 2012:128. Penavin O. 1974:141. Bona J. 1974:154. Bálint S. 1978/79:187. Bár a legtöbb visszaemlékezésben csak kölcsönkapták egymástól az egyházaskériek a házasságkötésükkor viselt ruhadarabokat.
49 „Mezítlább jött a világra, úgy is távozzék belőle.” Bálint S. 1978/79:192.
50 Zentán papírcipőt varrtak, hogy a másvilágon gyorsabban haladjon. Körmöci E.–Szabó J. 1983:194. Hogy ne szúrja a talpát a Golgota tövises virága, hogy ne fázzon odaát. Olykor csak a halott lába mellé teszik, mert ha rajta van, akkor visszajár. Szőke A. 2012:128.
51 Párhuzama: Szőke A. 2012:128.
52 Ua. Szőke A. 2012:138. Penavin O. 1974:141. Bálint S. 1978/79:191.
53 Bálint Sándor írja: „Nyilván archaikus szegedi hagyományt mentett meg Verbicán Kálmány Lajos: a halott keresztszülő kezét összekulcsolják. Ha olvasni is tudott, akkor imádságos könyv kerül a keze közé. Az olvasót azonban akár tudott írást, akár nem, ráfonják. Ha nem volt keresztszülő, akkor kezét kétoldalt melléje fektetik, és imádságoskönyvét az olvasójával együtt a bal hóna alá teszik.” Bálint S. 1978/79:191. Mindent odatesznek, amire szüksége lehet. Bálint S. 1978/79:192.
54 Ua. Körmöci E.–Szabó J. 1983:194.
55 Markába teszik a fémpénzt, hogy legyen neki mivel fizetni a halottak birodalmában, mikor átviszik a folyón, a Jordán folyón. Penavin O. 1974:141. Ércpénz a markába, hogy átkelhessen a Jordán vizén. Bálint S. 1978/79:192.
56 A kalapot a feje mellé helyezik, és a koporsó leszögezésekor a hóna alá gyűrik. Körmöci E.–Szabó J. 1983:194. A férfi halottnak a mellére helyezik a kalapját. Penavin O. 1974:143. Ravatalon a vállára, leszögezés előtt pedig a hóna alá tették. Bálint S. 1978/79:191.
57 Párhuzama: Uő. 1983:194. Szőke A. 2012:128. Bálint S. 1978/79:190.
58 Ua. Uő. 1983:194.
59 A jegykendőről, mint a házasságkötési szándékot kinyilvánító szimbólumról, annak későbbi funkciójáról és sorsáról egy korábbi tanulmányunkban már szóltunk: „Az én anyámnak, mikó möghalt, még mögvót a jegykendője. Az vót a kérése, hogy ű ha möghal, tögyük oda hozzá a kendőt, me ű vinni akarja magáva” (1). Fehér V. 2014:108. Párhuzama Zentán, a fejükre tették. Körmöci E.–Szabó J. 1983:193.
60 Alsóvároson valakinek álmában a halottja megjelent, és szemrehányásokkal illette, mert nem adtak vele zsebkendőt. Másnap az illető kiment a sírhoz, ahol egyet elföldelt. Most már a halott nyugton hagyta. Bálint S. 1978/79:192.
61 A félelem megszüntetésére kialakított praktikák párhuzama Zentán: „Ha félünk a halottól, minden egyes temetéskor meg kell fogni a halott lábát vagy az ágyára kell ülni.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:212. Aki fél a halottól, az keresztbe tett két kezével rángassa meg a halott lábait. Ettől el kell a szorongásának múlnia. Bálint S. 1978/79:192.
62 A várandós asszonyok jelenlétének mellőzését már tárgyaltuk egy másik tanulmányban. Ismertetésként: „Terhössen aszt mellőszté, hogy terhössen nem nagyon kotnyelesködött ott a halott körű a terhös asszo” (1). Fehér, 2013:135.
63 Háromszor ágyára ül vagy ültetik azt, aki fél. Bona J. 1974:154.
64 Szólás. Ma is mondják Egyházaskéren, ha valaki megrögzötten igyekszik növelni vagyonát, vagy elkeseredett.
65 Párhuzama: „A halott feje alá gyaluforgácsból kitömött gyolcspárnát tesznek…” Jung K. 1978:139. Körmöci E.–Szabó J. 1983:194.
66 Az egyházaskéri temetőben a kilencvenes években építettek egy halottasházat. Amióta elkészült, az otthonról való temetés hagyománya megszűnt, a virrasztás is odakinn a temetői halottasházban zajlik, de csak az esteli órákig, utána bezárják az épületet, és csak másnap reggel térnek vissza a gyászoló családok. Ha szerettük a kórházban hunyt el, akkor egyházaskéri otthonában tartják meg a virrasztást a holttest jelenléte nélkül. Általában néhány óráig tart csupán, mialatt a rokonság és a részvétet nyilvánítók megérkeznek és távoznak, továbbá az énekes asszonyok énekelnek.
67 Deszkák a padláson. Lásd még A koporsó című fejezetben. Párhuzama Jung, 1978:139.
68 A tevékenység jelentőségét A temetés című fejezetünkben tárgyaljuk.
69 A szegedi nép haldoklóját utolsó óráiban a földre, a mestergerenda alá helyezi, hogy könnyebben kimúlhasson. Bálint S. 1978/79:190.
70 Párhuzama: Bona J. 1974:154. „Anyósom mikor meghalt, a temetésen a koporsót úgy tettík, hogy a halott feje vót az ajtó felé, az pósom sokáig nem tudott tülle aludni.” Hoppál M. 1982:37.
71 Párhuzama: Szőke A. 2012:130.
72 Kishegyesen bukszuság. Szőke A. 2012:130. A szegedi kirajzáskor Egyházaskérre települtek nagyban őrzik őseik, a szegedi nép hagyományát a temetkezési szokáskörben is. „Gondoskodnak szenteltvízről is, amellyel – leginkább rozmaringszál segítségével – minden látogató »mögszentöli«, azaz meghinti a halottat. Bálint S. 1978/79:191.
73 „…szentelt vízzel meghintik a halottat, rendszerint kereszt alakot írva le.” Körmöci E.–Szabó J. 1983:196.
74 Gomboson a nagylány- és legényhalottnak koronát csináltatnak a virágkészítő asszonnyal, s a ravatalon a halott feje mellett, a koporsó felső szélénél helyezik el. Jung K. 1978:140. Szőke A. 2012:136.
75 Párhuzama: Körmöci E.–Szabó J. 1983:200. Zentán halotti koronaként kerül említésre.
Eredeti megjelenés: FEHÉR Viktor 2015. Halál és temetés (Az emberélet harmadik fordulójához kapcsolódó szokások és hiedelmek Egyházaskéren – I. rész). = Híd, 3., 69–97.
Létrehozva: 2015.03.01.