Feriék * mögém lopakodott

Feriék

amikor űrhajósokról álmodtam

mindegyik úgy nézett ki mint a Feri apja.

álmomban mentolos cukorkát adott a többi űrhajós szájába

és szőlőzsírral kente be az ajkukat

ami a hosszú út során rendszeresen kiszáradt.

a Feri apja egy ideig Budapesten dolgozott.

egyszer az egyik szemafornál

éppen a Friderikusz mellé állt.

intett neki

de az csak a lámpákat nézte.

a Feri apja kosárlabdapalánkot szerelt

a házuk falára

közvetlenül a villanyóra-doboz fölé.

de csak egyszer játszottunk

mivel megtámadott a kutyájuk

amikor el akartam venni Feritől a labdát.

a Feri anyja készítette az első melegszendvicset

amit ettem.

vékony kenyéren ujjnyi vastag sajtréteg volt.

náluk ettem először zserbót is.

a Feri egyszer kölcsönadott egy cédét

amit hazafelé menet véletlenül eltörtem.

azt hazudtam hogy elveszítettem.

a Feri egyszer eljött és megtalálta a kettőbe tört lemezt.

ki kellett fizetnem az árát.

a Feri nővére mindig szépen mosolygott.

minden fiú hangosan köszönt neki és integetett

amikor meglátta az utcán.

én nem mertem szólni hozzá.

ha kérdezett csak a körmömet babráltam.

a Feri negyedik után másik városba költözött.

azóta nem láttam.

mögém lopakodott

a padlót bámultam

meg a rajta lévő repedést

mintha mozgott volna

egy lány mosolyává vált

hallottam ahogy felkacag

valaki mögém lopakodott

befogta a szemem

ugye tudod ki vagyok kérdezte

igen válaszoltam

a szorítás enyhült

nevetve elpárolgott

a szemem könnyes volt

feri belém csípett

újra a repedést láttam

nem moccant

a női vécé felől nevetés hallatszott

feri elszaladt

közben a táskáját a fal tövébe dobta