Halál és temetés

Virrasztó

Általában a halál másnapján temettek. A temetést megelőző estén tartották a virrasztást a halottas háznál¹, vagyis az elhunyt otthonában. Ide minden falubelit, rokont és barátot egyaránt vártak, de nem hívogattak. A virrasztásra való ellátogatás lényege tiszteletünket tenni a gyászoló családnál és elbúcsúzni, megnézni még egyszer a távozót.² Fekete ünneplőruhába öltöztek a virrasztásra indulók. Az esti gyászos hangulatról a siratóasszonyok halottas énekekkel gondoskodtak. A koporsót körbeülve a gyászolók az elhunytról beszélgettek, annak betegségéről, elhalálozásának körülményeiről. Gyakran régi történetek is felidéződtek az elhunytról.

– …akkor a zasszonyok összejöttek és ottan szintén virasztották, egész éjszaka virasztották, és vótak szintén ugyanúgy min most is ezök a rövid kis énekök³, amik vannak most a, kint a temetőné halottasházná akkó is vótak ijen, ije templomi énekösök és akkor (3).

– Ugyë nem vót së hallotasház sëmmi, oszt jóvan, hát akkó nem hogy lëfekszenek, alszanak. Akkó hun ëgyik-másik, a szomszédok, jóbarátok közű valaki csak vót, oszt akkó ott röggelig ëccő ëgyik, másszó másik. Ëgyik hazamönt ëgy kicsit alunni, a másik ott vót. Ott egész éccaka vót (5).

Pálinkával és üres kaláccsal kínálták az érkezőket.⁴ Nem illett ilyenkor visszautasítani semmit.⁵ Kezdetben fonott kalácsot sütöttek, később, a hetvenes években, divatba jött a becsei rétes. Valaki behozta a faluba a receptjét és elterjedt, mivel a hozzávalók, főként tej, liszt és tojás, ami a legtöbb családnál volt otthon. Ma házanként változó. A süteményt a szomszédok konyháiban készítették.

– Előző este is sütötték, akkó a virrasztóba, de akkó mán tudod az mán azé később vót. Nagyanyám is mikó mökhalt, akkó itten nyútották a becseit, itt nálunk akkó becsei kalácsot sütöttek, vót túrú, mák ijesmi, az vót a virasztó. Nagyanyám mikó mökhalt, akó má az vót, az vót a szokás, az a kalács, de mög hát este is azé sütöttek fonyott kalácsot is, hát nem mindönt (2).

– A szomszédba fősztek, nem a halottas házná fősztek, me jóvan a halott vót. Kemöncékbe fűtöttek, oszt ëgyikné jobban mögsűt a másikná, de akkó ije gudúcokat sütöttek és aszt úgy Ä?vágták, fonyott kalács vót (2).

– Csak pálinka vót és ojan, vót aki kis sütemént is csinát, de főleg fonott kalács, üres kalács. Csak üres kalács vót, sëmmi más (3).

– Virasztóba sütöttek kalácsot. Legtöbb hejön tudod, mit sütöttek? Aszt a rétest, aszt a becsei rétest. Oja tejfölös, mög mindö ijen. Pálinka az mindig vót (9).

– Akkó kalács vót, ha vót idő sütődött. De ha mos későn halt mög, akkó mán tudod, az mög köllött, hogy kejjön, a kemöncébe mire kisül (10).

– Úgy tarcsák, hogy nem illik visszaútasítani. Aki finnyás, az nem övött (11).

A virrasztás a XX. század eleji visszaemlékezések szerint reggelig tartott.⁶

– Hajnalig, röggelig. Hát jó van, vótak éppen Ä?fáratt vagy valami, lëdűt a izére, hát nem vót elótva ott së villany, së lámpa, sëmmi (2).

– Egész éccaka virrasztanak (6).

– Éfélig, így valahogy, ëgy óráig vót a virasztás, asztán hazamönt mindönki, csak a család. Ëgyik ëgyik sarokba, másik másikba aluttak, szundikátak (9).

Ha nyáron, nagy melegben történt a haláleset, egészségügyi okokból a virrasztás alatt hűtötték a holttestet, amíg a temetés ideje el nem jött. Nem volt szokás kikísérni a távozót.⁷

– Nem szokás kikísérni. Köszönni köszön, jó estét vagy jó napot⁸ vagy ami az, de kikísérni ëgyáltalán nem szokás (1).

– Ojan is vót azé, ahun a még teknyőt is töttek alá osz hideg vizet horták bele a kútbú.⁹ Kúti hideg víz vót, nem vót akkó hűtő, mög ije izé (2).

A sírgödör kiásása

Egyházaskéren nem volt sírásásra kijelölt személy, s általában a szomszédság, a barátok¹⁰ és a távolabbi rokonok közül kértek fel két embert a feladatra. Visszautasítani nem illett, hiszen minden férfi úgy tartotta, hogy ha utcájában sokat kiás, akkor lesz majd valaki, aki az ő és családja sírját is elrendezi majd, ha neki erre már nem lesz lehetősége. Rugalmas kölcsönbe, vagyis ingyen ástak. A hetvenes–nyolcvanas években vált szokássá a sírásók kijelölése (persze voltak régen is, akik visszautasították, de kevesen, hiszen tudta a nép, hogy kihez fordulhat ilyen kéréssel) és a sírásás díjának meghatározása.¹¹ Azért volt szükség erre, mert ma már nem lennének önkéntesek, megváltozott a lakosság, elhalványulóban embertársaink tisztelete. 

– Dëda nagyon sokszó. Nem is kért pészt, nem fogatta je, ű úgy fokta fő, hogy maj, ha ű odakerül, akkó neki is kiásik, de bizo má asztán begyütt divatba, hogy pëzé ásták, nem ingyen (1).

– Úgy a szomszédba mögkérte valaki, apám is vót sokszó, ásott sírt akkó. Mikó néném mökhalt, akkó Rontó Pista bácsi mög Imre ásta ki. Nem kértek sëmmit. Pálinkát mög akkó ha kalács kisűt (2).

– Ingyen egész a ezerkilencázhetvenes évig ingyen ásták ki a sírt, mÄ? tudom, hoty hát ez a Fehér Pali, Fehér Antinak a, akik itt laktak, ahu most a Géza, na azoknak a zédösapjuk, a Fehér Pali az itt halt mög, az nagyon soknak kiásta a sírját önként sëmmi térítmény ellenire (3). 

– Vótak oja pára sírásók, akik ëgyáltalán nem kértek pészt. Az mög vót azé annak idejin is, mind ahogy manapság (3).

– Akkó úgy a szomszédok, édösapám jajj de soknak még, búcsú napján is kiásta a sírját, de akkó ingyen ásták. Mög ingyen vitték ki a halottat is (5).

– Összemöntek kiásni a sírt, ingyen vót. Pisti bácsi gyütt, hogy Józsi tesvér gyere, oszt ásni ki a sírt. Mondom, nem birom, beteg vagyok, gyere me mán nem tom hanyadikná vagyok. Há de édösapám az nem tutta aszondani, hogy në. Ä?mönt kiásni mindönkinek, oszt asztán FrigyesÄ? űtek itt kint, mán beteg vót, aszonta Frigyesnek, hogy ha tunnám, hogy nem soká mökhalok, kiásnám a síromat. Tudod, sajnáta aszt a pészt, azé elé soké ásik ki (6).

– Mindönkinek a szomszéggya mög a jóbaráttya. Pézé nem ástak sírt, mög lë is eresztötték, akik ásták a sírt mög a zerősebb embörök. Nem a rokonyok, hanem a falubelijek (9).

Ásás alatt egyszer-kétszer itallal kínálták őket, és ha kisült a virrasztóra a kalács, akkor azzal is.

– Sírásóknak vittek ëgy kis pálinkát, de nem úgy, hogy berugjanak mind mostan, hogy berugok, oszt nem tudom, hogy hanyadán vagyok. Ingyen ásták (8).

A temetés tisztségviselői

A XX. század elején és közepe táján Egyházaskérnek nem volt helyben lakó plébánosa. A múlt század folyamán a település a szomszédos falvak egyházaihoz volt csatolva, olykor Oroszlámoshoz, máskor Homokrévhez, Csókához, ezért a lakosság a halottait a helyi kántorokkal búcsúztatta. Vagyonosabb családok engedhették csak meg maguknak a plébános vezetésével lezajló temetést.

– Nem vót kötelező së, hogy papot hísz a temetéskó, hát attú függöt, hogy annyi oda is bírtá fizetni mög, csak akkó a kántor elénekőte, osz kész, me minállunk is nagyanyám mikó mökhalt, akkó csak Rezső bácsi vót a kántor itten, és akkó nem híttunk papot. Aszonta anyám, nem muszáj, nem híttunk (2).

– Nem is vót pap. Elintézött mindönt a Farkas tanító.  Fizetni köllött. Ä?mönt, Ä?monta a búcsúsztatót satöbbit, még most is Ä? tudom mondani. Latinú elénekőte, monta magyarú is, de esztet mindëg eszt a latin izét Ä?nyomta. Mind aki csak Ä?pusztút a faluba, háromnegyed temető, aszt bisztos a Farkas tanító búcsúsztatta Ä? mög temette (4).

– Vót ëgy pap, ahho jártam én ministráni, mögtanított bennünket, hogy mit csinájjunk. Körübelű négysző, ötsző gyütt csak ëgy évbe Mokrinbú. Ä?kűttek érte ëgy lovas kocsit, és akkó avvÄ? lötyöktették ide (4).

Egyházaskéren mindig volt helyben lakó kántor. Ha éppen üresen állott ez a pozíció, akkor valaki a faluból kitanulta a szakmát. Felmerül a kérdés, hogy mikor beszélhetünk hivatásos és nem hivatásos kántorról, hiszen néhányuk egy-két hónap alatt kitanulta mesterségét, komolyabb szakképesítése egyedül a már szóba hozott Farkas Péter tanítónak volt, aki az 1900-as évek elején kántorként is tevékenykedett.

– Kántor temetött, először a Péter tanító, az vót a kántor, ennek a Zilonkának a zédösapja. Farkas Péter, ő vót a tanítónk is, ő vót a hitoktató, és ő vót a kántor a faluba, és ő is temetött. Maj mikó ő kiöregödött, akkor a Kerpenizsán István, az vötte á tülle a kántorságot és ű temette, de ugyanúgy a Kerpenizsán ije színcsoportot is vezetött, tanított, ije amatőr színészöket, me én is szerepőtem… (3).

– Pap, még kántor së. Izë vót, akit tudok Pétör tanító, Ilonának a zapja, az vót a kántor itten. Farkas Pétör kántortanító. Ezöket úgy képeszték ki, Szegedön vót ije iskola (4).

– Hát az má az itte lukszus vót, pap, há nem vót pap, nem szokott, hanem csak a kántor temetött. A Pétör tanító vót. A Zilonka ijesmit nem csinát. Bénák Pista vót a kántor. A Margit néni tesvérjük, asztán a Kerpenizsán, utánna a Piri Rezső. Akkó mikó Ä?mönt az is, akkó gyütt a Bözsi néni is. MÄ? nem vót kántor, akkó Bözse főválÄ?ta (9).

Napjainkban helyben lakó pap és kántor híján, ha az elhunyt nem fizette a hitközséget, akkor a Törökkanizsáról ide utazó római katolikus pap helyett a helyi egyházi kórus énekesasszonyai közül Bálint Margit vállalkozik egy rövidke búcsúztatásra a temetőben.

– Há most is vót, Hegedűs bácsi is úgy lött Ä?temetve, mög amaz a másik, minek híjják, az is úgy lött Ä?temetve, mÄ? nem fizettek sëhova së hitkösségöt, oszt nem gyütt ki a pap, nem harangosztak nekik. Akkó így a zasszonyok összegyüttek, oszt Ä?montak két-három miatyánkot vagy mit tudom én mit, oszt Ä?temették (1).

– Én má ötöt Ä?temettem, de én së tudom, mit montam, de aszonták, hogy jó vót. Oda gyün Csilla, mongyak valamit, há mit mongyak hirtelen. Sëmmit nem tuttam. Mondom Ä?búcsúzik tüllünk, jóbarátok, szomszédok felesége, csalággya, nem tuom mit montam, de aszongyák, jó vót. Nem akarta Ä?temetni a pap, me nem fizetött sosë hitkösségöt, másná mög annyit fizet, amit csak akart, de a pap aszonta, hogy nem. Emez mög kommunista vót, oszt nem akarta a pap Ä?temetni, anná is montunk valamit. Montam amit tuttam, oszt készen van (5).

A búcsúztató elkészítése

A búcsúztatónak Egyházaskéren nem tulajdonítottak adatközlőim nagy jelentőséget. Egyetlen fontos része annak, hogy mindenkit beírjanak, akit „illik”, de egy olyan esetet se hallani, ahol nagy sértődöttség történt volna, annak a félnek az oldaláról, akit kihagytak a szövegből.¹² A helyben lakó kántor adta elő a temetkezési szertartásba foglalva. Az elhunyt hozzátartozói csupán a neveket adták be a kántornak, aki a meglévő énekeskönyvecskéje alapján állította össze a búcsúztatót, attól függően, hogy fiatal vagy idős halottról volt-e szó.

– Búcsúsztatóhon csak beattuk a neveket. Van a kántoroknak, most lehet, hogy nincs, de van most is bisztos, van könyvük, amibű össze lehet álítani öregnek, fijatalnak, gyeröknek, mind ez a halottas könyvünkbe is van, oszt abbú állították össze. Piri Rezső bácsi az oj szépen tutta (6).

– Valahun, mikó mindönkit külön nevirű, ez lánya, ez fija mög min­dön (6).

– A búcsúsztatót a kántor írta. A család atta neki a zútasítást. Mindönki úgy naggyábú összeszötte a rokonyokat, oszt aszt odaatta a kántornak, a kántor mög ëgy kicsit kiszínösítötte, ha valaki kimaratt, akkó hát nagy sajnákozássa bocsánatot kértek (9).

Temetési szertartás a halottas háznál

Munkámban az egyházaskéri római katolikus temetési szokásokra térek ki részletesen. Mivel Egyházaskéren kisszámú református vallású élt mindig, a lakosság szokásai között enyhe eltérés észlelhető csupán, amelyhez a közös temető is hozzájárult. Az eltérő hagyományokra azoknál a mozzanatoknál térek ki, ahol szükségét érzem. 

A temetői halottasház felépítése előtt mindenki otthonról temette a szeretteit, ami annyit tesz, hogy a temetkezési szertartás az elhunyt otthonában veszi kezdetét, onnan indul a szertartás után a gyászoló menet a temetőbe, és később a halotti torba a házhoz térnek vissza, tehát ott is zárul.

– Mindönkijé otthon. A zöregasszonyok összevissza énekőtek, imátkosztak, a zembörök Szen Miháj lován, úgy hítták, még tá most is ott van. Akkó nem vót kereke, csak lábai és akkó vitték, oja mind a noszilló. Négy embör vitte (4).

A fenti idézetet egy rövid előzetes ismertetésnek szánjuk a szertartásról egy férfi adatközlő szemszögéből. A temetés ideje kora reggel vagy késő délután volt a nyári időszakban.

– Jóformá a nyári időszakba délután, mÄ? asz lehet mondani, délelőtt mindönnki jobban Ä? vót foglalva, délután má jobban ráért mög csakugyan, mög ölég nagy kánikulák vótak ám annak idejin (3). 

A szertartás napján is virrasztottak az elhunytnál. Amikor közeledett a temetés ideje, a segítő asszonyok és hozzátartozók rendezgetni kezdték az elhunytat, a koporsóba helyezték azokat a tárgyakat is, amelyek a virrasztása idején mágikus jelentőséggel bírtak, a csokrot, a rozmaringszálat¹³ és az elégett szentelt gyertya maradványait.¹⁴

– Valamikó vót, ahogy a szentöltvizet régön beletötték, amibe a szentöltviz vót, aszt a poharat beletötték, abba vót ëgy rozmaring itthon, mikó itthon vótak a halotta, oszt akkó beletötték oda ja koporsó sarkába, oszt akkó vót, még amikó vót benne víz oszt ahogy vitték, akkó csöpögött otta, oszt akkó asztán aszt is abbahatyták (2).

– Mikó vót rozmaring, akkó aszt tötték a szentöltvízbe. Akkó asztán a rozmaringot beledopták a sírba (5).

– Há szoktak úgy kétfelű hagyni [virágcsokrot]. Van, aki aszongya, nem kő. Mielőtt lëcsukják a koporsó tetejit, akkó aszt belű odatöszik (5).

– Ëgy párat benne hagytak, tudod, hogy horták ki a csokrokat ëgy párat benne hagytak (8).

– Ha nem égött Ä?, amejik jobban elégött, beletötték a koporsóba, amazokat mög kitötték a zablakba még Ä? nem ég (9).

Ha megérkezett a pap vagy a kántor a halottas házhoz, kezdetét vette a szertartás. Megállt a szoba ajtajában, és kikérte a megboldogultat. Ezzel négy férfi a szomszédok, barátok köréből kivitte a koporsót az udvarra, ahol tovább folytatódott a temetési szertartás egyházi énekkel, imádsággal és a búcsúztató eléneklésével, amely alatt a hozzátartozók, a megnevezettek a legkorábbra visszaemlékezők szerint csókot adtak az elhunyt arcára. Később már csak a koporsóra, napjainkban pedig csak megsimogatják¹⁵ a láda fedelét, mert általában fedett koporsóval zajlik a temetkezési szertartás. 

– A pap kikérte, akkó vitték be a tetejit, osz rátötték (2).

– Az mindig vót. Akkó oja vót a izé, hogy mindönkit e köllött, akkó mindönkit úgy fősorótak névrű. Odamönt má, há persze, osz még akkó mög köllött, mökcsókóni a koporsót. Csak mikó gyütt a Pajor, akkó, na jó van, bisztos, hoty tanút embör vót, és akkó monta, hogy mÄ? nem akar ű sënkit möksérteni, de nem kő a koporsót csókóni. Tőgye rá mindönki a kezit, oszt úgy, az Ä?köszönés aszongya, nem kő úgy a koporsót aszongya. Az mikó mink esküttünk akkó vót (2).

– Mán, mikó búcsúsztatták, akkó kihozik, akkó lëcsukik. Oszt akkó a koporsót, hát van aki rátötte a kezit, van aki mögcsókóta, ki hogy (6).

– Oda mönt mindönki, oszt mökcsókóta. Később má csak a kezit töszi oda, mos mög má még a së (9).

Amikor a koporsó az udvarra kerül, a segítő asszonyok gyorsan összesöprögetnek a virrasztó helyiségben, a székeket pedig eldöntötték és összeforgatták¹⁶, az ablakot kinyitották.

– Aszt úgy szokták, hogy Ä?lükik a széköt, mög a szemetet is kivinni, mit tudom én. De aszt, hogy mé borítik úgy össze a széköket, nem tudom (5).

– Akkó mökfokták, oszt mingyá összedűtötték. Szokás vót, azé, hogy në lögyön rá szükség, me ije valamit montak, hogy në köjjön hasznáni többet (9).

– Azelőtt vót be vót csukva mindëg, mikó kivitték, asztán mög a zasszonyok kinyitogatták a zablakokat (9).

– A fejiné is így összefordították a két széköt, a lábáná mög így, nem kifele, hanem befele, a fejiné mög így össze, ëgymásra. Eszt így csináták annak idejin. Az ëgy szokás vót, aszt mindönkiné úgy csináták (10).

A temetési szertartás végét a szemfedél kivágása¹⁷, a koporsó leszögelése¹⁸, a fedél felhelyezése jelentette. A szögelés hangja a temetési rítus egyik legfájdalmasabb mozzanata volt a családtagok számára. 

– …tudod, akkó szögÄ?ték, nem ije izé vót, hát akkó úgy bekészítötték má előre a szöget, négy szöget legalábbis vagy ötöt is, vagy többet, hogy nëhogy még Ä?görbűjjön vagy në fogja mög a zëgyik. Bekészítötték a szöget mög a kalapácsot, oszt akkó… Ahogy eszibe jutott ëgy részinek olyanokat összevissza kijabát (2).

– Négy szöggÄ? szögÄ?ték lë, szöggÄ?, mos mög csavarok vannak. Borzasztó hallani a kopácsolást (5).

– Lë vót takarva. Csak mikó mán a zutolsó énekkÄ?, vagy kivágták neki a izét a fehér abroszt a lepedőt, vagy pedig lëvötték, de legtöbbsző csak kivákták, hogy lássák a zarcát. Akkó lëtakarták lepölle, oszt mikó mán búcsúsztatták, akkó kivákták a leplöt, hát ëgy tíz–tizenöt percig, hogy lássák, oszt akkó, hát akkó kezdődött a rívás mög a mindön. Az vót a szemfedő. Kivákták, oszt akkó mikó vége lött, akkó lëtakarták, rátötték a koporsó tetejit oszt. Ije vót. Ijenök vótak mindég (9).

– A zudvarba lëszögÄ?ték, szögeletlen nem is tötték fő a kocsira, mög nem vitték Sze Miháj lován, itt a zudvarba lëszögÄ?ték (9).

– Szépen a fejihön, mög mi a csudáták, akkó úgy vákták ki a szemfödelet. Oszt akkó így szépen aszt a virágot így a fejihön tötték. A szemfedő nem takarta lë tejjessen, hanem ott a zarcáná. A zarcáná, mikó mán akarták, hogy mosmá majd takarik lë a tetejit, vagyis hát töszik rá a tetejit, akkó asztat ollóva kivágták, hogy në lögyön sütétségbe (10).

– Azé tanáták ki aszt a csavarozást, hogy në fájjon az, ahogy szögeli lë (11).

Temetési szertartás kezdete fiatal halottnál

Ha az elhunyt még lány vagy legény, akkor a családnak zenekart is illett fogadni, mert egyes értelmezések szerint a leány temetése egyben annak lakodalma is.¹⁹ A zenekar a kikérés idejére átvette a pap vagy a kántor szerepét. Az utcáról, a virrasztó helyiség ablaka alatt kedvenc nótájával, esetenként egy szomorú dallal kéri ki az elhunytat. Ha leány halt meg, barátnői, leánytársai kísérték utolsó útjára, díszes öltözetben.

– Temetés napjá gyüttek a zenészök. Tizennyóc, me negyvenes vót és akkó tizennyóc éves vót, me mink abba a zévbe esküttünk. Akkó gyütt Miháj bátyád haza, oszt űtet mög virágvasárnapjá temettük… Mink máriás lányok vótunk, oszt fő vótunk má, me Bözsike is máriás lány vót, oszt fő vótunk őtözve fehér ruhába, mög vótak koszorúk. Temetésre is fehér ruhába, és akkó vittük a lobogókat mög és akkó vót a, akkó gyüttek, mielőtt még a pap gyütt, akkó gyüttek a zenészök, Nagy Pista trombitás bandája. És ott kivűrű a zablakná ott Ä?keszték húzni, most mit tudom én, vótak ojan, nótákat húsztak. Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől (2).

– ZenészökkÄ? kísérték is. Vótak nóták, tudom, hogy a zén bátyám, Ä?ra emlékszök. Mit is muzsikátak neki, hogy „hisz jól tudod, hogy a sírból vissza jönni nem lehet, barna kislány në epeszd a zárva szívedet, hisz jól tudod, hogy a sírból vissza jönni nem lehet”. AvvÄ? kérték ki, a zablak alatt, ott muzsikátak Ä?rű. Akkó még nem vót halottasház, a szobába vót. No Ä?re emlékszök még mindég, hogy mikó muzsikáta Nagy Pista, hogy hisz jól tudod… (9).

A temetési menet

A temetési menetben a lobogóknak lényeges szerepet tulajdonítottak. Sajnos, napjainkra a régi lobogók elvesztek, és az emlékezetben sem maradtak meg pontosan, az sem, hogy mikor, milyen halott esetében melyiket használták. Régen szabályokhoz kötötték a használaton kívülre került lobogók eltávolítását, de erről nem sikerült adatokat gyűjtenem, egyedül egy a településre költözött hódegyházai lakos gondolatai maradtak fenn. Az alábbiakban erről olvashatunk néhány idézetet.

– Mindëgyik lobogó a templomba vót, nem úgy mind most bent a halottasházná, templomba vót, és a templomba is annyi lobogó vót, hoty hát jobbrú-balrú, végtelen-végi mindö padná vót ëgy lobogó (3). 

– Feketék mög vótak ott a, attú függ, hoty hát mije halott vót, me hotyha fiatalabb halott,  akkó vót, otta színös is mög fehér is (3). 

– Piros mög ződ lobogó vót. Fiatalabbná ződ, a férfiakná ződ, a bordó mög a nőkné. Hát fekete is vót asztán később mán. Elsőbb csak kettő vót, kétfajta, asztán fekete is vót. Aszonták a zöregebbné a feketét mindönt, akkó édösanyám is akarták, mondom édösanyámnak, a ződet mög a bordót, nem kő fekete. Akkó aszt atták. Ződet mög a feketét a férfiaknak, a bordót mög a feketét a nőknek (5).

– Két fekete mög két piros, de nagyon rossz állapotba van (6).

– Aszota ez a …  hogy ami lobogók is rosszak vótak, hogy a zereszetbe kő ásni lukat, oszt ott elégetni. Eszt így monták, mos jóvan, ű is úgy hallotta, jó van, űk a templom mellett laktak Jázován, oszt ű is járt (6).

– Ije fehér, mög vót fekete, hát az a templomtú fügött, mÄ? hát régebben is vót nekünk templomunk, a templom hejin is vót régön ije imaház. Ott vótak azok a kellékök (9).

– Vót fekete, mög amijen mos vót. Ötven éve vót. Ha férfi halott vót, akkó nem atták ki a fehéret. Annyi külömbség vót. Vót ződ mög bordó is, oszt hotyha férfi, akkó a sötétet atták ki, a ződet, ha nő vót, akkó a világossakat (10).

Egyik adatközlőm úgy emlékezett, hogy a nők feladata volt a lobogókat vinni.

– Most viszi mindönki, régön a nők, vótak is többen a temetésön (6).

A temetési menet a halottas háztól indult gyalogszerrel egészen a temetőig, miután a kántor elbúcsúztatta a halottat a háza udvarán. Az indulás után közvetlenül sor került az összesöpört szemét kiöntésére. A segítő asszonyok, akik a háznál maradtak felkészülni a torra, jelképesen a menet után öntötték, szélnek eresztették, esetenként mágikus célzatú szöveget szavalva közben.²⁰

– Fő vót ravatalozva bent ágydëszkákra mög mindö, hát ami vót. Addig bent vót, mikó kikérték, akkó vittek ki széköket mög dëszkákat, oszt Ä?ra tötték a koporsót, oszt ott búcsúsztatták a zudvaron. Azalatt a zasszonyok gyorsan összetakarították, tutták a zű dógukat, hogy micsoda, oszt akkó mikó mögindút a mönet, akkó mikó mán kimöntek a zudvarbú, akkó kidűtötték utánnuk. Szokás vót. Így tartották a szokást, mög hogy në gyűjjön vissza, hogy is híjjákja, a szelleme (9).

– Aszt a helyiségöt, nem vót ottan szemét, mit tudom én, de asztat össze, azt a kis port, vagy amit ha vót, ha nem, aszt összesöpörték, oszt mikó még kocsi vót akkó, főtötték a kocsira [a koporsót], úgy utánna öntötték, hogy vigye a szemetit is a halott. Ez így vót (10).

Jellegzetes törekvés a szokás megtartására, hogy a kilencvenes évek elején, amikor elkészült a temetőben a ravatalozó vagy halottasház, akkor kezdetben, miután kikérte a pap a halottat, és kivitték a temető udvarára a házból, néhány asszony gyorsan összesöprögetett odabent.

– Hát itt is, mikó a halottasház kész lött, asztán elejibe, ahogy vitték ki a halottat, koporsót úgy söprötték mingyá a halottasházat ki. De mosmán nem söprik (12).

Az elhunytat lovas kocsival vitték ki a temetőbe. Általában olyan szomszéd lovával, kocsijával, aki a segítők között volt.

– KocsivÄ? vitték, ideát a kocsi a hídra. A hídig kivitték négy-öt embör, ahá köllött, amekkora vót a test. Főtötték a kocsira, oszt kivitte a kocsi a temetőbe, bevitte egész oda, ahu köllött, lëvötték ott. (1).

– Ha nem fiatal, akkó ráfos kocsin (9).

Amíg gyalogoltak, a kísérőharangot a templomban egyfolytában kongatták, egészen a sírba tételig.

– …mög a kísérőharangé má mikó temették, pedig az hazulrú a lakásbú lött temetve, osz bizo ölég hosszat köllött harangozni (3).

Az elhunyt keresztjét a keresztlány vagy keresztfia²¹, esetenként a koma vitte Egyházaskéren, ezt még ma is tartják, de a többi kereszt és zászló vivőjének szerepe és szimbóluma elhalványult.

– Minállunk a komájja vitte ja körösztöt, emeszt mög má nem emlékszök rá pontossan a, aszt a fekete körösztöt aszt a gyászkörösztöt, me a ző, ahoty mongyák aszt a vezérkörösztöt, aszt a feketét, aszt hoty ki vitte, nem tudom, de a zén apámnak a körösztyit, Sári István vót ráírva, és akkó aszt a komája vitte (3). 

– Van köröszgyerök, vagy köröszlá vagy koma vagy ijen valami. Aszt így mindig valaki vitte (5).

– A körösztöt mög a körösztannya, koma, az viszi.  A feketét asztat mindëgy, hogy ki viszi, most én viszöm (6).

– A vezérkörösztöt a komák szokták vinni. Direkt a halott körösztyit, aszt vitte a koma, emezöket mög pedig a mi a csuda. Hát csak hozzátartozók, oja vallásos embörök (9).

A sorrend:

– Elő mönt a koporsó, utána a család²² mög a köröszt mög a virág (5).

A koszorúkat, csokrokat elsősorban a férfiak vitték.

– Elsőbb, ahogy osztották szét, akkó a férfiaknak atták elősző, ha nem vót több, akkó a nők is vitték a koszorúkat (9).

Vagyonosabb családoknál nem csak fiatal halott esetében hívtak zenekart. Akkor a zenekar is végigkísérte gyalogosan a koporsót a háztól a temetőig vezető úton.

– Nagy Pistájék vótak, dudás vót. Otthonrú a temetőjig möntek. Kísérte a zenekar is a koporsót. Úgy vitték kocsivÄ?. Édősapám is maj kiborút… maj kiesött a koporsóbú, ojan nagy sár vót, akkó lovak vitték mög min­dön (5).

Aki a menettel találkozott, elsőbbséget adott a szembe jövőknek. Ha férfi volt az illető, levette a kalapját, amíg a menet tovább nem haladt.

– Aki tanákozott a mönettÄ?, az mögát úgy, a lovas kocsi fére át, a kalapot lëvötte, és akkó még a gyászmönet el nem mönt, addig a kalapot lëvötte, és asztán mikó Ä?mönt, asztán tötte a kalapot, és ő is fojtatta tovább a zútyát (3).

Temetési menet fiatal halott esetében

Fiatal halott temetése nagy tragédiának számított minden időben, ezért a temetési menet ilyen esetekben sokkal színesebb hagyományt követett. A Mária-lányok fehér ruhába öltözve kísérték barátnőjüket a sírig (leányhalott esetében). A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt korabeli társukat, barátjukat Szent Mihály lován²³, vagyis gyalog, a vállukon vitték ki a háztól a temetőig.²⁴ Négyen fogták a koporsót. Négyes csoportokba verődve előfordult, hogy háromszor, négyszer is cserélődtek a halottvivő fiatalok.

– A Vízhányóné tanyájátú kíjebb vót ëgy másik tanya, onnat gyalogótunk egész oda a református temetőbe. Énekőve a pap nyomta a sódërt egész a Makai utcán, sár vót, eső vót, de azé ki köllött vinni (1).

– Vót Sze Miháj lova mög elősző izë lovas kocsi, ha fiatal gyerök vagy mit tudom én, akkó tiszta gyalog möntek ki. Úgy vitték, vállon. Én vélekszök, mikó mökhalt […] aszt is így váltva vittük, asszöm nyócan vittük, me váltottuk ëgymást, egész onnan, ki a temetőig, ëgy darabig vittük, mikó má nehéz vót, akkó másik négy (7).

– Ha fiatal vót, vagy valami, akkó mög Sze Miháj lovon. Össze vót válogatva akkó a fijataljai, azok vitték ki, vót négy váltás, ëgy darabig vitte négy, cserétek. Nem köllött kocsivÄ?. Kis Imre János bácsit, hát mink is, akkó má vadász is vótam, négye vittük ki (9).

Már itt meg kell említeni, hogy legényhalott esetében, ha volt kedvese, akkor ő, ha nem, akkor a család megkért egy leányt, hogy menyasszonyi ruhába öltözve búcsúztassa el a legényt. Ez fordított esetben is ismert és alkalmazott szokás volt még a hetvenes években is. Elöl ment a fiatal lány vagy legény ünneplőben, tenyerében tartva egy tányérkát, amelyen egy lakodalmi bokréta volt. 

– Űneki nem vót vőlegénnye, de amÄ?ra, a Makai útcán vót ëgy lány, annak vót fijúja is, oszt annak vót ëgy kis tányér mög a zállomás utcán Kati ángyó kisfiának. Aszt a vőlegény bukrétát rátötték ëgy kistányérra, ëgy kis zsebkendőre (1).

– …akkó a Juhász Bözsike fő vót kérve és fő vót őtözve fehér ruhába, és mintha mos látnám, ije szélös fekete gyász vót köröszbe a vállán. Ä?ra emlékszök, hogy mönt a koporsóvÄ?. Az vót a izé, asztán beszéték is, há nem is vót soha së jóba, së ismerősök, csak mökkérték, oszt Ä?válata (4).

– Ha legény mökhalt, má tizennyóc-kilenc éves vót, akkó aszt úgy temették Ä?, mint vőlegéâ?¿. Vőlegénnek fölőtösztették szép, szóva oja, amije ruha vót akkó is. Akkó asztat fölőtösztették, virágot töttek mög mindön. Akkó a nagylánnya vitte ki a temetőjig a bokrétát, mÄ? az is mög vót hívva. Ha nem vót neki nagylánnya, akkó hát a családbú, vagy valakit, oja valami korú lány, avvÄ? kísérték ki (9).

Előfordult, hogy a család tiltakozott, amikor gyermeküket felkérték, hogy kísérje el utolsó útjára az elhunytat menyasszonyként vagy vőlegényként. Habár visszautasítani sem illett.

– Aszonták, hogy asztán szöröncsétle lösz az élete, hogy Ä?törik az a tanyér, oszt az további élete majd, dehát, hogy most az igaz vót-ë, vagy mi vót belülle igaz, aszt nem tugyuk mink së, má Ä?gyüttünk onnat, mire aszt meséték (1).

– Nem vót úgy mindig főkérte táncóni, de úgy nem udvarót neki, nem udvarót neki, de mökkérkét, akkó az oja vót, hoty nem illött visszaútasítani. Ki köllött vinni, mög ű is fehér ruhába vót, hát abba a fehér, máriás lá, akkó mindö máriás lá vót, hát vagyunk, ije hosszú ruhán vót, vagyunk ëgy fénképön lëvötetve harminca biztos (2).

A halotti szertartás záró szakasza

A záró szakaszba a sírgödör körüli tevékenységek tartoznak. Miután a gyászmenet a sírgödör körül elfoglalta helyét, a koporsót a gödör száján keresztülfektetett rudakra helyezték, a kántor belekezd a temetkezési szertartás idevágó szakaszába. Azt követően pedig leengedik sírjába az elhunytat, a harangok ekkor elhallgatnak.  Általában a barátai engedték le, illetve ugyanazok a személyek, akik a sírját is kiásták. 

– Inkább a baráti kör vót az, aki lëeresztötte a sírba, mög vitte a hátán (11).

– FigyÄ?te mindég a zöreg Bicók, mikó Ä?rű vitték a fölső felű, a ziskola felű, akkó ugyë jobban láccott, má most nem láccik a gasztú mög mindöntű, oszt akkó Ä?kezdött harangozni, még lë nem tötték, addig harangosztak neki (9).

A koporsó leengedése után a pap és a kántor elsőként dobott földet, göröngyöt²⁵ a gödörbe a testre. Őt pedig a hozzátartozók, de mindenki követhette ebben. Később virágot is dobtak a sírgödörbe a koporsó tetejére. Közben a sírásók hozzáfogtak a gödör betemetéséhez. A keresztet a fejénél a kereszt vivője szúrja le.

– Ott hatták a zásót, belecsapott, oszt dobott rá. Akko a pap csináta (4).

– Inkább mi már annak idejin ëgy-ëgy szál virágot doptunk bele a sírba. Oja búcsúzásféleképpen vót ez, utolsó tisztelet (3).

– Azé monták akkorjába űneki, hogy avvÄ? nyilatkozik, vagy avvÄ? bizonyítya, hogy űneki sëmmi köze nem vót a zű haláláho, értöd, hogy ű nem jáccott közbe a hálálho. Bárki dopta (9).

Régen minden ház részt vett falubeli társuk utolsó útján. Ha nem is mindannyian, egy-két családtag képviselte a családot. Manapság ennek a hagyománya is értékét vesztette.

– Nagyo soka Ä?möntek a temetésre, me valahogy ez a falu olya vót, hogy a falu csakugyán mindönki ismerte ëgymást (3). 

– No azokho ritkábban möntek, ahol az mongyuk rá oja bakafántos vót… azoknak a temetésire csakugyan sokka kevesebb hívő ment a zutolsó útyára Ä?kísérni, de akik jó embörök vótak bizo, hogy azoknak a temetésire mindig soka vótak (3). 

– Most ha mökhal valaki, összemönnek is, itt nem sok lönne a zegész nép, de nem is nagyoâ?¿ van, aki mönnyön, nem is szeretnek mönni a temetésre së, csak ëgy páran, jó van, mink énekösök mög ëgy pár még, a rokonság. Ha vidéki rokon nincs, mög nem gyünnek, akkó nem oja nagyon (7).

Fiatal halott esetében

Fiatal halottnál a búcsúztatója, a legény vagy lány, miután a sírba leengedték a koporsót, annak tetejére dobta a tányért a bokrétával.

– Aszt bele köllött dobni a sírba, mikó beleeresztötték a testöt úty, hogy ízzé-porrá törjön a tányér.²⁶ A kislánnak fiú vitte, a kisfiúnak kislá vitte. Neki szomszéd kislá, ëgyütt jácottak (1).

– Vót a mi a csudája neki az a koszorúja²⁷ űneki, oszt az is fönt vót a fejin. Ű vitte a bokrétát tányérba, oszt aszt ott beledopta, oszt az oja jó nagy paszúr tányér vót, jó van oja vót vagy ojat attak neki, de akkorát durrant, oszt minekünk oja sokájig asztán úgy csöngött a fülem (2).

– …ajis fölőtözött mënyasszonyi ruhába, és úgy késérte ki. De hotyha nő halt mög, akkó a férfinak szinté ott vót a rózsa. …vőlegénynek vót őtözve. Bele lött dobja ja sír, oda koporsójára bokrétát (3).

– Fölőtösztetik, mög a izé mënyasszont, aszt is fölőtösztetik a halottat gondolom, de a zélő, most a férfinak ëgy nő viszi a bokrétát, a nőnek mög ëgy férfi, bele kő dobni a sírba (7).

Öngyilkosok temetése²⁸

– Régön azoknak nem is harangosztak, mög pap së gyütt. Azok së gyüttek régöbben, nem gyüttek. Mög a izé e, a kántor elénekőte osz kész (2).

– Mindég a zárok partyára, a szélső sorba. Pap nem vót ottan, a kántor Ä?mönt. Ije önygyilkosokat, az mindëgyik a szélin vót, nem temették be a többi közé. Há azé, mÄ? az nem mönt a sereggÄ?, nem várta mög a seregöt, és akkó az vót a büntetés, hogy nem érdemli mög, hogy a többivÄ? (9).

– Azé, mÄ? annak nem is harangosztak, annak harangot së húsztak, aki. Valamikó nem temette Ä? a pap (12).

Ha valaki mégsem a falu szabályait követte az öngyilkos hozzátartozója temetésénél, akkor annak maradandó következményei voltak, hiszen az a hiedelem is ehhez kapcsolódik, hogy akkor nem lesz eső.

– Aszt a szélire. Hát nem lösz eső, mög mit tudom én. Várjá, nem is tom kinek, kidopták a körösztyit, ije öngyilkos vót, oszt kidopták a körösztyit, me nem vót eső abba a zévbe, télleg oja szárasság vót, hát mostan mög mindég szárasság vót. Kidopták a körösztyit, hát, most hogy a szélire, vagy hova, a templomárokba (6).

– Hát mög nem szabad vót harangozni së neki, és azúta, mijúta harangosztak, a felhőnek nem bírnak, és ez igaz gyerököm, mer amikó… vagy a emígy öngyilkos lött, annak ha ëccő harangosztak, asztán harangÄ? nem fokta a felhőt. Gyühet mosmá a jég is mög mindön. Nem  harangosztak régön. Nem zavari el és szétverte (8).

Nem átlagos temetések

Jelen alfejezetben néhány egyedi esetet ismertetek, ahol a falu elvárásait a temetkezési szertartással kapcsolatban kibővítették egy-egy különösen tekintélyes státust betöltő elhunyt előtt tisztelegve. Persze mindig voltak olyanok, akik nem örültek az újításnak, változásnak. Gyakran egy-egy ilyen kivétel befolyásolta az utána következő temetések hagyományát. 

– A zén apám mikó mökhalt, fodbalmeszbe ők vitték ki. Október negyedikén lött temetve ëgy vasárnapi nap, a fúvózenekar késérte ki és a fodbalisták és a tűzoltók. Ők vitték, me ő azelőtt tűzótó komandír vót, de ű asztán jobban a sportnak élt. A focisták, a tűzótök mög a zenekar is uniformisba vótak (3). 

– Vót még a zén koromba is a zöreg Sári, az vót a fodbal király, a zegész játékos összemönt, mikó mökhalt, Sárinak a zapja. És akkó mikó mökhalt, fő vótunk őtözve fodbal szerelésbe, úgy vittük a vállunkon. Mindön rajtunk vót, no mög jó hideg is vót. Lëtötték ottan kint, mink oszt szátunk hazafele mind a dárda, abba a gatyába bisztos ott fásztak. Akkó még legé vótam (4).

– Ha rózsafűzér²⁹ társaság halt mög, akkó vitték a párnát mög a körösztöt. Aszt viszi mindég ëgy ijen rózsafűzér tag. Asztat a feszületöt is mög a párnát. A Liklukas Mihály bácsi is tagja vót férfiként (6).

– Nagy Pista bácsi az mög zenész vót, trombitás. Vót bandája, de nem azok muzsikátak, hanem a Zördög csapat, Temerinbe vót, oszt azok gyüttek ki. Szótak is nekik, de azok úgy zenéve, oszt úgy ki is kérték. Fúvózenekar. De még asziszöm, hogy úgy is vitték ki (7).

Gyermekhalott temetése

Az 1930-as, 40-es években igen sok csecsemő hunyt el Egyházaskéren. Mivel őket is a falubeli temetkezési rend szabályai szerint sorba temették, ezért nem volt külön meghatározott gyermektemető vagy elkülönített rész az egyházaskéri temetőben. Emiatt a gyermekhalottak temetési szokásait jelen alfejezetben közöljük. 

– A za zorvos hibája vót, oszt vérmérgezésbe mökhalt a kistesvéröm. Nem vót sëmmi së, csinátak a mestör és kis, amekkora kis ládika köllött neki, oszt a körösztapa vitte ki, így a hóna alatt a temetőbe³⁰, nem vót akkó oja nagy dínomdánom. Szép kövér kislá vót, mög vót körösztőve.³¹ Mindig a körösztapa mög a körösztanya vitték ki a. Sëmmi gyászmönet, sëmmi díszmönet, űk ketten kivitték, másik kettő má előre kimönt, kiásta. Nem vót akkó még sëmmi, pici vót a baba, imátkosztak neki, oszt álgya mög a zisten³² (1).

– Aki mög vót körösztőve, annak minnek vót temetése, csak aki nem vót mökkörösztőve. Mingyá második hétö má körösztölő vót (2).

– Torokgyíkba nagyon sok gyerök annak idejin mökhalt. Pár hónapos, eszt csak úgy ije kis koporsóba eltemették (3). 

– Koma vitte ki, az vót a divat. Ije két-három éves gyerök, vagy a oja kicsik haltak mög, akkó köröszmama koporsót hóna alá vötte oszt vitte (4).

– Ha mög löttek körösztőve, a körösztölés után halt mög, akkó oja temetés, de ha körösztölés előtt mökhaltak, még a szülésbe mindö, úgy vitték ki, mÄ? mindö szülő csinát ëgy kis koporsót, oszt úgy temették (9).

– Nem vót körösztőve së, pici korán halt mög, oszt ott valamejik gödör partyán temették Ä?. Két lakás vót ott fönt. Oszt születött ëgy kislánya oszt mög is halt, oszt abba a partódalba lött Ä?temetve (12).

Érdekesmód, ha egy gyermek nagyon korán elhunyt, a következőt a halottról nevezték el. Ezt is tekinthetjük egyfajta megemlékezésnek.

A halotti tor

Egyházaskéren minden temetést halotti tor követett, még a közelmúltban, a kilencvenes években is. Úgy tartották, hogy ezzel áldoznak az elhunyt lelki üdvéért³³, és a halotti tor megtartását összefüggésbe hozták a hazajáró lélektől való védekezéssel. A kérdésemre, hogy miért tartottak tort, a következő válasz érkezett: MÄ? az a halottnak van szánva, oszt kísért, oszt Ä?gyün érte (12).

Napjainkra kikopott a temetkezési szokáskörből. Közvetlenül a temetés után következett, hívogatni nem kellett. Mivel a közeli hozzátartozók maradtak legtovább az elhunyt sírjánál, a temetés résztvevői gyakran előbb, sokkal előbb visszaértek a halottas házhoz. Régebben gyalogmenetben, együtt tértek vissza, ahogy a temetésre is mentek.

A halottas háznál az udvarban, az utcai kapun belül egy lavórt helyeztek el.³⁴ Minden visszatérőnek, mielőtt az asztalhoz ül, kezet kellett mosnia, vagy csak jelképesen, kezét megnedvesítenie. Különleges szerepet tulajdonítottak e részletnek.³⁵

– Tiszta kézze nyújjon a kenyérhö, me jóva, sënki sé nem fogdosta a halottat, de hogy tiszta kézze nyújjo (3). 

– Addig a lavor ott vót belű a kapun, mikó hásztú temettek (5).

– Há mögmosik, hogy űk tiszták a halállÄ? kapcsolatba. Nem vétkösztek. Mossák kezüket, hogy űnekik nincs sëmmi (9).

– Az mindëg vót. Mikó gyütté a sírtú Ä?. Oszt ki vót téve szappan, türűköző (12).

A tor étlapján Egyházaskéren a település mindenki által tisztelt elvárásai szerint bableves³⁶ volt. E szabály fenntartását a lakosok anyagi helyzete és a falu idősei biztosították, akik végrendelkezéseikben, utolsó kívánságaikban gyakran meghatározták, hogy az ő halálukra rendezett halotti toron milyen ételek legyenek/lehetnek.³⁷

– Ott mög, tudod, akkó tor vót, bableves sonkávÄ? mög mit tudom én, ije húsdarabokkÄ?, az vót akkó bablevessë (2).

– Akkó nagyon divat vót, akkó fősztek sonkávÄ?, kóbássza bablevest, mög ki mit, van aki főzőtt paprikást is (7).

– Vót röndös temetés mög tor is. Akkó az vót a divat, hogy fonyott kalácsot sütöttek, oszt akkó összemönt a nép, nem fősztek úgy nagyba mint most. A szomszédba csináták. Asztá gyütt a bab. Mikó a zén szülém, harminchatba halt mög, oszt vélekszök rá (8).

– Bablevest fősztek. Tutta körübelű mindönki, hogy hát mennyi embörre számít, oszt bableves vót főzve, más sëmmi. Ëgybe vótak a falu mög a rokonság kint a zudvaron (9).

– Nem is vót kalács akkó. Kenyér vót mög a bableves. Asztá gyütt fő, hát akkó sütöttek, oszt akkó Ä?fogyott, nem oja sokat (9).

– Bab vót főzve, kalács, ëgy kis pálinka, nem vót ott sör mög mit tudom én, ijen főhajtás, mos mán ëgy lakodalom (10).

Ahogyan azt már fentebb olvashattuk, az étkeket a szomszédoknál készítették el, akárcsak a virrasztásra sütött kalácsokat.³⁸ Ha evőeszközre volt szükség, akkor azt is a szomszédoktól kapták kölcsön.

– Szomszédba fősztek. Nem szokás, hanem az hogy hát mikor főzik, má jó van akkó ott főznek, emitt mög a halott ott fekszik (3).

– Ingye segítkösztek, és ahol mongyuk rá kevés vót ez a halotti tor tányér, kanál vagy valami, akkó a szomszédok aszt összeatták, azutá azok ott is marattak Ä?mosogatni, és akkó mindönki a sajátyát azutá vitte haza (3). 

– Vót kalács mög pálinka. Szomszédba fősztek, nem a halottas házná (5).

– Bab valamikó, bableves ëgy kis kóbásszÄ? vagy amivÄ?. Nem vót ije. Hát ahu nem vót, ott a szomszédoktú össze lött hozva, még nem vót halottasház, akkó otthon vót a tor (12).

A halott emléke a toron

Az étkezést megelőzte a közös imádkozás az elhunyt lelki üdvéért. A kántor vezette a tor előtti szertartást is. Az egyházaskériek úgy tartották, hogy az elhunyt érdekében kell mindenkinek asztalhoz ülnie, eljönnie a torba. „Öttek, ittak a lelki üdvijé, ez valami szokás vót, hogy akkó lösz nyugodalma, ha sokan ösznek a lelki üdvijé” (11). Nem illett hazamenni a temetési szertartás után, mert ilyen esetekben előfordult, hogy megsértődtek a gyászolók.

– Imáccság vót, miatyánk, ije halottasénekök. Űté a zasztalná (1).

– Miatyánkot mög ëgy üdvözlégyöt emonták, de van, ahun monták még a hiszekegyet is. No énneköm ez a három ima vót mindég (3).  

– Akik ott vótak, má fölátak oszt imátkosztak, asztán kesztek önni (9).

Az elhunyt részére is terítettek az asztalfőn.³⁹ Tányérjába esetenként ételt is tettek, és gyertyát is gyújtottak az asztalán.⁴⁰

– Csak a zablakba égött a gyërtya. Majd azután maj mikó kint fő lött, mikó a tor vót, fő lött terítve mindön, akkó vót asztalná gyërtya. Terítöttek, de csak a züres tányért (3). 

– Töttek tányért a halottnak, gyërtyát gyútottak, mög imátkosztunk. Asztán öttek (5).

Az elhunytnak szedett⁴¹ táplálék sorsa

– Töttek. Oda, ahu Ä?kezdődött a zövés, akkó oda tötték. A tálbú doptak oda ëgy-két kicsit. És asztán a fő családtagnak mikó Ä?mút a tor másnap, fő köllött valahova, valaminek a tetejire dobni, hogy a madarak ögyék mög.⁴² Csak kiöntötték, tányért nem. Úgy fölöntötték, úgyszintén ëgy kis kalács is vót, aszt is szétcsipkötték, benne a bablevesbe, satöbbi, fődopta tetejire, oszt a zégi madarak [tetőre] (4).

– Aszonták, hogy nem jó a jószágnak odanni, a dudvára köllött önteni a torbú is, ami mögmaratt étel mindö féle, akkó aszonták, hogy nem szabad (5).

– Még othon vót a tor, akkó mindëg tányérba töttek ëgy kis levest mög kalácsot töttek oda, oszt főtötték a tetőre, hogy a zégi madarak Ä?horgyák (12).

A megmaradt étel és az ételmaradék sorsa⁴³

– Maradékot aszt a rokonok vitték-húszták, úgy mint most. A szögé­nyöknek nem attak (11).

– Kiöntötték aszt a vizet csak oda, ahun a jószág nem éri el. Ijen halotti morzsát, mi mögmaratt, má a jószágnak nem atták oda (12).

– A morzsát nem szabad a jószágnak, hanem kívű, ahun a jószág nem éri, hogy a madarak szöggyék fő. Asz nem szokták a jószágnak oda, ojankó aszt a morzsát mög a izét, amivÄ? Ä?mosogatnak (12).

Szokás volt minden távozónak adni egy kis adag fonott kalácsot útravalóul. Ma is jellemző, de hogy miért, arra már nem tudtak válaszolni adatközlőim.

A fiatal halott „lakodalma”

A fiatal halott temetését követő lakodalmi tor mindig sokkal ünnepélyesebb volt, mivel a gyászoló család ezt tekintette gyermeke lakodalmának.

– …vót ëgy beteg lánya. Betegnek születött. Mökhalt, annak mógya szerint Ä?röndöszték, sütöttek, fősztek, birkákat váktak, üstökbe fősztek a zudvaron, oszt asz kérdözte ja házigazda, Jancsi még akkó fijatal, hát akkó még ije fiatal vót mint të: „Embörök, asszonyok figyejjenek rám, ennek a lánnak ez a lakodalma, úty fogják fő, gyűjjö vissza mindönki, maragyon itt a zebédön, azé lött készítve a zebéd, mintha a lakodalmát űnénk mög  a lánnak, csak szomorújan” (1).

A toron játszott a zenekar. Ha csárdást húztak, a hatvanas években még mindenkinek fel kellett állnia egy táncra, az elhunyt tiszteletére. Később a zenekar, de az effajta tiszteletadás is kikopott a szokáskörből. A lakosság ódzkodott elmenni az ilyen „lakodalmakba”, mert nem érezték helyénvalónak.

– Mög otta a Pistijékné vót, de oda má nem möntem Ä?, möntek a zenészök is, montam akkó má në mönnyünk oda. Mikó mökhalt, akkó két csárdást is, akkó mindönkinek táncóni köllött⁴⁴, muszáj vót táncóni, Ä?tanáták valamejik zsöngés öregasszo. Mindönki csak aszt a két nótát a tisztöletire, valamejik öregasszo Ä?tanáta tudod, akinek nem fájt (2).

– Mögbeszétük a komasszonnya, në mönnyünk el a torba, me mönnek a zenészök is, osz majd otta neki kő fogni táncóni ha ott is valamejik. És akkó Ä?gyüttünk haza (2).

A falu gyermekei és a tor⁴⁵

Szükségesnek érezzük bemutatni ebben az alfejezetben a település kiskorú tagjainak viszonyulását a temetési szokáskörhöz. Általában minden gyerek részt vett az étkezésen és a temetésen. „Hát aki má szalatt, az kint vót a zútcán, oszt az kullogott a zembörök köszt” (9).

– Bab vót, hát oszt akkó möntünk, me akkó gyerökök is há még a másik uccára is mög a jó iste tuggya hova Ä? nem möntünk azokho. Köllött vinni kanalat a gyerököknek, me nem vót annyi kanál. Tányér vót, de kanál nem vót. A gyerököknek mindek itt így fére vót ëgy asztal, körűátuk, oszt ki hoty kanalaszta, öttük, de vittünk kanalat (2).

– Szüle monta: „Gyerünk sorba áni, vögyétök a kanalat, és mönni a torba.” Me gyerökök mind vittek kanalat. Gyerököknek, naggyának vót ottan. Micsoda tányért, beletöttek ëgy nagy tálba, öten-hatan körű áták a gyerökök, osz nyomás. Úgy jut eszömbe, hogy „gyerünk, fősorakozni. Kisasszonyok, gyerünk, itt vannak a kanalak, mönyünk a torba.” De a temetésre, há aki Ä?mönt, Ä?mönt, a gyerökök nagyo törőttek ott temetéssÄ?, majnem úgy vót mind a régi mondás, hogy nem az a fontos, ki a halott, hanem mit öszünk a torba (4).

A gyász

Egyházaskéren a visszaemlékezések szerint a gyász színe mindig a fekete volt. A gyász ideje a következő kategóriáktól függött:

– Leginkább is hat hétig mindönki horta, de a gyászoló család azok mög hat hónapig, a legközelebbi azok hat hónapig  horták (3). 

– Ura vagy felesége az ëgy év, vagy a fija (6).

– Feketébe járt, felesége mög vót aki tovább is így gyászót (9).

A közeli hozzátartozók gyászát a bal karon átkötött fekete szalag jelezte, míg a távolabbi rokonokra fekete szalagocskát tűztek, szintén a bal vállukra. Vagyonosabb családoknál hagyománya volt a fekete kendő vagy sál ajándékozása is a közeli hozzátartozók részére. 

– Gyász szallag az vót, csak nem tűsztek mindönkinek annak idejin, mint ahogy manapság, akik emönnek a halottnak a zutolsó útyát möktisztölték, azoknak mindnek tűz, de ott, akkó csak a rokoságnak lött tűzve (3). 

– Mindég a bal karra. Közelebbi rokon, nagyo közeli rokon mög teljesse körű, de a mongyuk rá onokatesvérök möt mi tom é mije, azoknak csak ëgy oja szallag (3). 

– Kendőket attak úgy annyi fekete kendőt. Mink is kaptunk. Vót ahu kaptunk fekete kendőt (5).

– Nem vót mindönkinek, csak a családnak. A nőknek, a leközelebbinek mög fekete kendő (12).

A falu közvéleménye és a gyász

A település lakossága nagy figyelmet fordított arra, hogy a gyászoló család méltóképpen emlékezik-e elhunyt hozzátartozójára, hogy kellő ideig meggyászolja-e. A gyász időszakában nem volt szabad a családnak ünnepséget tartani, hozzátartozójuk hiányát nem tölthette be senki sem fél vagy egy évig.

– Mö köllött várni aszt a zidőt, hat hét vót a gyász, ha azo belű valaki ije vagy aszt csináta közelebb rokonnya vót, oszt hat hétön belű mögnősűt vagy lakodalmat csinátak, nem vót, aszt betartották (9).

– Hát ëgy évig möggyászótam (férjét) (10).

Bizonyos szinten ehhez a csoportosításhoz tartoznak a következő megállapítások is, hiszen a falu száján hangzottak el ezek az állítások egy-egy újabb halálesetnél, vagy olyan szituációkban, ahol a halott került említésre.

– Nem sokáig kapuskodott. Aszonták (5).

– Aszonták, mikó mökhalt má valaki, a halottrú csak jót lehet, mök sëmmi mást (9).

– Ha utána gyorsa mökhalt valaki, akko monták, hogy nem sokáig vót kapus, de eszt mongyuk most is (10).

Gyászmise⁴⁶

A gyászmise a gyász lezárása. Régen és ma is hat héttel a temetés után tartották az egyházaskéri templomban, majd közösen kivonultak a temetőbe megszentelni az elhunyt sírját. Erre a napra teszik rendbe a sírt, töltik fel földdel a megsüppedt sírhelyet, és ekkor szedik le a virágcsokrokat is a sírokról.

– Ameddig akartá. A hivatalos izé hat hét. MÄ? hát akkó, há mostan divat az, hogy hat hétre csinálik a gyászmisét, há körübelű az van most is (4).

– A gyászmise a szokás vót. Miúta csak én tudom, mög a zelődeim is monták, hogy gyászmisét csinátak. Mikó a gyász lëjárt, akkó csinál gyászmisét, oszt evvÄ? be vót fejezve, osz tovább nem vót kapcsolat, annyi, hogy kijártak a temetőbe, mikó mökhalt ëgy-két évig, oszt asztán aszt is Ä?hatták (9). 

– Akkó vót hat hétre, hat hónapra, ëgy évre tartottuk. Mindönki Ä?mönt. Akkó nem hozattá virágot, ami vót vót, ha nem vót, akkó nem vót, fölőtöztünk feketébe, télön nem vót. Nem vót së avtóbusz, sëmmi, akkó szépen Ä?mönt mindönki, oszt akkó szépen Ä?monták a misét, ott elimátkoztunk, kimöntünk a temetőbe, aki kimönt, oszt akkó be vót fejezve. Nem vót ez a nagy főhajtás, hogy mos jaj bisztos, hogy ha nem viszök virágot, akkó hogy lösz (10).

– Hat hétig vótak a koroszorúk, hat hét után szödik lë (11).

A falu idősei, ha valaki sokáig siratta szeretteit, akkor azt tanácsolták neki, hogy ne sírjon, nyugodjon bele a történtekbe, mert ha sokáig siratja, akkor hozzátartozója nem tud nyugodni a másvilágon.⁴⁷

– Nem nyugotta fekszik a halott, ha nagyon sirassák, de hát az má fekszik úgy is, de hát itt mán në ríjjá annyira, me akkó háborgatod, mög në járkájjon mindig, mög në hozza fő mindig, me akkó háborgati, akkó nem fekszik nyugotta. De hát most hogy Ä?tanáták-ë, vagy úgy vót, hát mindönki sirati a hozzátartozóját (5).

– Ä?hatta mindönki, nem siratta. Hát a zöregasszonyok ijenöket montak, hogy në sirassátok, me akkó nem bir mögnyugonni, mög ijenök⁴⁸ (9).

– Asz mongyák, hoty, ha nagyon sokájig siratod, akkó nem tud lënyugodni a halott (11).

A vasárnapi gyászmisét követő héten válogatták át az elhunyt holmiját, módosabb családoknál bemeszelték a házat is. Ruháit szétosztották hozzátartozói egymás között, vagy elosztogatták⁴⁹, elégették.⁵⁰

– A ruhákat annak idejin vótak itte még cigányok is és azoknak lött oda ajándékozva, ahoty pedig hát gyüttek ije tollasok, szintén cigányok, azoknak lött odaajándékozva, de el is fogatták, és akkó Ä?vitték (3). 

– A halott ruháját be szokták tüzÄ?ni, nem szokták osztogatni. Van, amit magának mökhatta, amiket akarta vagy valami, mög nem vót oja sok ruha, mint most, hogy tele van a szekrény, akkó nem oja sok ruha vót (5).

– A családok Ä?húszták, hát akkó köllött, nem úgy mint most, ha most valaki mökhal, akkó a ruhájjai a sárgafődeshö a szemetesre mönnek (9).

– Asztán elajándékoszták valakinek, de möktartot valamit a kendőjeibű vagy valamit, hogy emlék maraggyon (11).

Meszelés:

– Ha ojja vót a zidő, de télö nem csináták. Hogy në érözzön a szaga. Akkorjába tudod, nem úgy vót, mind most, hogy fordul ëgyet, má meszÄ?teti a szobát (9).

– Hat hétig nem szoktak meszÄ?ni⁵¹ (12).

A hazajáró lélek

A gyűjtőmunka során igen sok történetet hallottunk a hazajáró lelkekről. Egyházaskér lakossága napjainkban is hiszi, hogy az elhunyt visszatér a családhoz, elviszi legkedvesebb tárgyait vagy állatait, de olyan történetről is hallottunk, ahol a halott üzenni próbált élő társainak. Persze manapság többen kételkednek ezek valóságalapjában: „Mindig aszonta nagyanyám, hogy tuggyátok, fijajim, a zélőktű kő féni, a halottaktú nem. Kiskoromtú kezdve aszonta, hogy aki imátkozik, az nem babonáskodik. Ezökbe hittek, me tudod, mongyuk mög úgy ahogy van, ëgy-két osztájjuk vót, mög még annyi së ëgy részinek, és akkó amit hallott, akkó asztat Ä?hitte” (2).

A hazajárás oka

– Ki hogy gondóta, hogy mijé jár haza, értöd. Ha most azé jár haza, hogy éhös, akkó így tányérbú ételt töttek a zasztarra⁵², ha pedig ha pipájé vagy valami, hát akkó valamit odadoptak, hogy në gyűjjön haza érte, jóvátögyék (9).

Állati és tárgyi veszteség tulajdonosa halála után

– Vót, aki is úgy a faluba monta, minálunk Ä?pusztút ez vagy az. Me hát a sincs köze hozzá (2).

– Aszongyák, hogy nem jó, aki betegágyba fekszik mögnézni a jószágot, mÄ? Ä?mén utánna a jószág. Vót, ahun mán nem is tudom, mán kit hallottam, hogy Ä?mönt utánna. A jó isten tuggya, hogy most mi a zigaz ebbű, mi nem, nem tudom, sok mindönt mondanak (6).

– Neköm tele vót két ablakom evÄ? a zibojákÄ?. Lila, rózsaszí, nagyon szép vót. Mikó János mökhalt, osz azúta, Katicáná is vót, nincs. Kiszáratt. Szerette a János is aszonta, még ije szép virág nem vót soha. Szerette a János (8).

– Minállunk mikó a Pityu mökhalt, ojan szép disznójaink vótak, oszt utánna nem tom hány napra, nem látszott azon sëmmi, ott maratt, ki vót nyútózva. Aszonták, hogy a jószágot, ha szereti, az visz jószágot magávÄ?. Há a jó iste tuggya. Hogy annyira, hogy (10).

–  Asz hallotta, hogy ha vót valamijen állat, amit nagyon szeretött, akkó azé visszagyütt (11).

– Az ëgy hijedelöm vót, hogy ha valami Ä?veszött vagy Ä?pusztút, akkó aszt nem annak szánta, aki elörökőte vóna, példáú …aszonta, hogy mikó …beleűt …vagyonába, oszt Ä?romlott a méhűtő a tele kosztÄ?, akkó aszonta, hogy a halott visszagyütt, hogy mögmutassa, hogy nem annak szánta aszt a valamit, hanem másnak szánta, de mivÄ? az beleűt joktalanú, akkó visszavágott (11).

– …sógorom az kimönt nagyon betegön, oszt mögnézte a jószágot, és akkó ott is Ä?hullottak a süldők és akkó aszonták, hogy azé, me mögnészte. Az hiedelöm vót itt minállunk is (11).

Kapcsolat az élők és a hazajáról lélek között

– Vótak ije hijedelmek, de nem tudom, nem sokan hittek azé ennek. Nem sokan hittek a  zijennek, vótak azé csak ojan, aki az a hijedelmeket, hát, hoty hát kopogtat⁵³ mög mit tom én mi, osz beszét is vele, de nem tudom, szóva én eszt nem tudom elképzÄ?ni ëgyáltalán (3). 

– Aszt csak akkó monták, mikó a zöregök összegyüttek oszt beszégettek, hogy hát a Jani is mikó mökhalt még asztán hazajárt, mÄ? éccaka zörgött mindëg valami, tudod, valami (9).

– Anyus mindig aszonta, hogy a halott mögmutatta, hogy kit szeretött legjobban.

Álmodni az elhunyttal

– Apám mögálmotta, hogy aszt monta neki a zapja mög a zannya, hogy „gyere, fijam, të is oszt a többi sorába, Kormányosok Szajánba”. Hatvanba Ä?mönt, ëgy hónapig élt is, mökhalt. Apám Ä?monta, hogy Ä? kő neköm mönni, lányom, aszongya, majd a bátyád aszongya, Ä?visz bennünket, me aszongya szüléd monta mög apód, hogy mönnyek a többi sorába, és nem is vót beteg, hanem kimönt a vécére, oszt aszongya anyám, hogy há soká mën be, hát mikó odamë⁵⁴ (8).

– Én akárhányszó még álmottam vele, mindig asz mongya: Eszti, në féjj, én vigyázok rád, de mindig hátú láttam, így szömbe sosë, de mindig aszt mongya, hogy vigyázz, én vigyázok rád (10).

Védekezés a hazajáró lelkek ellen

– János mindég aszonta, hogy mögájj csak, hazagyüvök, oszt mögnézöm, hogy kivÄ?, szóva ű hüjéködött. De lehet, hogy nem hüjéködött, hanem ű aszt gondóta, komojan gondóta, és télleg úgy csukódott a zajtó, osz mondom, ugya, istenöm, osz Margit mongya, bal körösztöt vessek, aszongya és mÄ? ű is úgy járt a zű uráva, mikó mökhalt a zű ura. És az sokat mesét neköm, hogy mint, oszt akkó én is balkörösztöt, mög aszongya, „mönnyé té oda ahu vagy, csak haggyá békibe”. János is, montam, nem tudom, énnálam is csukódott a zajtó, hallottam, hogy ki is nyít, de becsukódott. Tudod, az láthatatla, csak én is akkó nagyon szömfüles vótam, és akkó én is ezöket montam, amit mondott Margit, oszt akkó asztán mökszünt. Mondom azúta neki, hogy mosmá haragszok rád, mondom, me még nyugdíjat së hagytá rám (8).

– Hát ott laktunk a sarkon, oszt álmottam vele. Aszonta Bözse ángyó, hogy süssek kalácsot. Akkó vótak itt rëzërvába kint a kraolán. Süssek kalácsot, oszt akkó aggyak ki a zablakon, në híjjam be aszt a valakit, mög në is vigyem ki, hanem a zablakon körösztű aggyam ki, oszt ossza szét a katonáknak.⁵⁵ Asztá álmottam vele, de nem úgy, mint azelőtt (12).

Halottak napja

A gyászmise után egyre kevesebbet látogatják halottaikat a gyászolók. Évente egyszer azonban, halottak és mindenszentek napjára, az egyházaskériek és az elszármazottak kimennek a temetőbe. Ilyenkor virágcsokrokkal és égő mécsesekkel, gyertyákkal van tele minden sír. Azok a családok, akiknek halottaik ismeretlen helyen vagy a településtől távol, valahol máshol nyugszanak, a temető területén lévő nagykeresztnél gyújtanak gyertyát és helyezik el virágaikat a távol nyugvók lelki üdvéért.

– …még élt, az mindig vitt a köröszhön a fiájé mög a lányájé, hogy mökhalt, az mindig vitt gyërtyát is mög virágot is, me azok nem itt löttek Ä?temetve (5).

– Mindönszentök mög halottak napján szokás vót kimönni a temetőbe, mög gyërtyát gyútani (5).

– Mindönszetökkó, hát akkó mindönki vitt virágot, mÄ? koszorúk nem nagyo vótak, röndös virágokat, vittek csokrot, koszorút, gyërtyát gyútottak régön is. Ëgyszerű gyërtyák vótak kis pohárba, kis olaj (9).

Halottak napján nem mulatozik senki, nem hallgatnak rádiót sem. Ilyenkor mindenki megboldogult szeretteire gondol.

IRODALOM

BÁLINT Sándor

1968 
A szegedi nép. Gondolat, Budapest. 153–155.

1978/79 
Halál, temetés, túlvilág. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve III. 187–203.

BONA Júlia

1974 
Halotti szokások a szlavóniai nyelvjárásterületen. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, 19–20. 153–158.

BÖNGYIK Árpád–BOGDÁN József–FEHÉR Mária

1999 
Verbica – Egyházaskér. Újvidék

FEHÉR Viktor

2013 
Születés és csecsemőkor (Szokások és hiedelmek Egyházaskéren). Híd, 7–8. 130–150.

2014 
A házasság (Az emberélet második fordulójához kapcsolódó szokások és hiedelmek Egyházaskéren: A házasság előtt). Híd, 5. 87–113.

HOPPÁL Mihály

1982 
Halállal kapcsolatos hiedelmek. Folklór archívum. MTA Néprajzi Kutató Csoport. 37–38.

JUNG Károly

1978 
Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Forum, Újvidék

1983 
A kiházasítatlanok halotti koronája. Adalékok a halott lakodalmának kérdéséhez a vajdasági magyarság hagyományvilágában. A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Újvidék

KÓNYA Sándor

2004 
Harmatozzatok, egek! Népünk vallásos énekei Észak-Bánságban. Thurzó Lajos Közművelődési Központ. Zenta

KÖRMÖCI Erzsébet–SZABÓ Jolán

1983 
Halotti szokások Zentán. Jugoszláviai magyar folklór. Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. Értekezések, monográfiák 3. 193–217.

KUNT Ernő

1990 
Temetkezési szokások. Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai, Budapest, 67–101.

NAGY Jenő

1984 
Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok. Kriterion, Budapest

PENAVIN Olga

1974 
Betegség, halál és temetés Szlavóniában. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 19–20. 139–152.

SZŐKE Anna

2012 
Örökbe hagyom. Fejezetek Kishegyes társadalomnéprajzához. Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka

Adatközlők

1. Özv. Hézső Mihályné Fajcsák Piroska, 79 éves, született 1935-ben Egyházaskéren. Vasutas, földműves családból származó háztartásbeli. Elhunyt 2014 augusztusában.

2. Özv. Barna Mihályné Rúzsa Ilonka, 74 éves, született 1940-ben Egyházaskéren. Földműves származású háztartásbeli. Lánykorában a helybeli színjátszó kör tagja volt. 

3. Sári Antal, 79 éves, született Egyházaskéren 1935-ben. A helybéli mezőgazdasági birtok dolgozója volt, és a falusi tanács, továbbá a társadalmi-politikai és sportélet aktív tagja. Nagyszüleit 1950-ben és 51-ben, édesapját pedig 1952-ben temette.  

4. Mihók István, 86 éves, született Egyházaskéren 1928-ban. A helybeli mezőgazdasági birtok egykori munkavezetője. Éveken át a falu társadalmi-politikai és sportéletének oszlopos tagja.

5. Özv. Bálint Andrásné Mihók Margit, 81 éves. Egyházaskéren született 1933-ban. Szegényparaszti származású nyugdíjas.  Az egyházi kórus tagja.

6. Ágoston Istvánné Mihók Julianna, 78 éves, 1936-ban született Egyházaskéren. Szegényparaszti származású nyugdíjas. Az egyházi kórus tagja. Magyarmajdányon is élt néhány évet. 

7. Özv. Kataró Ferencné Csorba Katalin, 68 éves. Egyházaskéren született 1946-ban. Földműves családból való háztartásbeli. Az egyházi kórus tagja.

8. Özv. Pecka Jánosné Kormányos Rozália, 82 éves. Egyházaskéren született 1932-ben. Szegényparaszti származású. Németországban élt egy rövid ideig. 

9. Nagy József, 84 éves. Egyházaskéren született 1930-ban. Az egykori földműves-szövetkezet könyvelőjeként nyugdíjazták. A falusi tanács, valamint a település társadalmi-politikai életének aktív tagja volt.

10. Özv. Keszeg Péterné Surinya Eszter, 74 éves. Egyházaskéren született 1940-ben. Szegényparaszti származású háztartásbeli.

11. Fehér Józsefné Hézső Mária, 57 éves. Egyházaskéren született 1957-ben. Földműves származású. A falu anyakönyvvezetőjeként vonult nyugdíjba. A helyi hagyományok és a település múltjának ismerője és gyűjtője.

12. Fehér Piros, 64 éves. Egyházaskéren született 1950-ben. Szegényparaszti származású háztartásbeli.

13. Fehér József, 57 éves. Egyházaskéren született 1957-ben. Szegényparaszti származású. A mezőgazdasági birtokon dolgozott, napjainkban munkanélküli. Földműves.