Látens kép

Látens kép 

„Végül az élmény azonos lesz azzal,

hogy lefényképezzük”

(Susan Sontag)

arra a napra

egyébként egyikünk sem

emlékezett volna

te minden bizonnyal

már el is felejtetted

mögöttünk egy év

málló hordaléka

törékeny tárgyak

felszínén

ezüstüledék

ébredés után

levettem a polcról

azt a régi japán gépet

a keresőbe zártam alakod

és enyhe nyomással

exponáltam

a rekesz

izomszerűen rándult

szabályos nyílásán

utat talált magának a

rólad visszaverődő fény

és a zselatin-film

szemcséiben

nyomot hagyott

anyagából

az idő

félárnyékban ültél

a falnak támaszkodva

akkor

pár kivágott

schiele-másolat

alatt eredetid

a vékony paplan

tüdőd vonaláig

takarta színtelen

melleid

ahogy a

felhúzókar mozdult

elfordult fejed

akaratlanul is

arányossá téve

elhibázott

aranymetszésemet

nem tudhattam hogy

ez lesz az utolsó képem rólad

talán ezért nem mertem

még mindig előhívni

látens képed jeleit

sötétben őrzik

japán mérnökök

varratai

*

elképzelem

hogy tényleg

itt voltál

hogy nem csak

utólag komponált

valódivá

a lelkiismeret

hogy történhetett

volna valahogy

másképpen

is

elképzelem

ahogy a hívásnál

megsemmisülsz

a rögzítő oldatok

sem képesek

állandóvá tenni

az ezüsttörmelék

fehéren izzik

elforduló

szemlencséid

elvakítja a fény

a köztünk

lévő távolságot

végtelenné nyújtja

a disztorzió