Határreflex
a vámvizsgálatot követően még visszanézett
csak a mögötte sorakozó férfiakat látta
lehajtott fejjel a határőrbódé felé közelítettek
kérdések záporoztak feléjük
egyre több határőr jelent meg
szóváltás kerekedett
a vita egyre hangosabb lett
nem várta meg a végét
leült a parkoló betonjára
körülbelül fél órát várt a csendben
egy autó parkolt mellé
vidáman köszöntötték egymást
már másnap munkába állt
egy építkezésen dolgozott
a munkatársaival nem beszélgetett
szó nélkül teljesítette az utasításokat
otthon izgatottan várták a hívását
várták hogy jelezze indulhatnak
van hova menniük
két hét múlva jelentkezett
a család minden tagja a gyerekszobában lévő számítógép előtt ült
az akadozó képen alig ismerték fel
megállapodtak hogy testvére a jövő hónapban megy utána
a hírek egy újabb háború képét vetítették előre
a tévében minden nap megjelent az elnök
szavai nyugtatni szerették volna a polgárokat
de idegesen pattogtak a hangszórókból
a beszámolók robbantásokról szóltak
hazáról örökségről bátorságról gyávaságról
a hónap végén lezárták a határokat
testvére a padláson akasztotta fel magát
a felesége a gyerekükkel elköltözött a szüleihez
az akadozó képen nem ismerték meg egymást
nem beszéltek a jövőről
az együtt töltött időt emlegették
kacagva gúnyolták korábbi terveiket
az estét várták hogy lepihenhessenek
Eredeti megjelenés: BENEDEK Miklós 2017. Határreflex (vers) = Híd, 12., 5–6.
Létrehozva: 2017.12.01.