Mi kell egy jó panelregényhez? Vegyünk egy narrátort, lehetőleg nőneműt, aki naplót ír, még pontosabban a naplóírást imitálja. Családos asszony, valahol 35 és 45 között, óvodás-kisiskolás gyerekek, komplett háztartás, öntörvényű, magába roskadt anya, valahol mellette pedig él egy férfi, aki inkább hiányában van jelen. Megkerülhetetlen alkotóelem maga a panelház: végeláthatatlan épület, melynek az emeletei úgy rakódnak egymásra, mint egy regény sorai. A panel járulékos eleme az ablak, amelyen keresztül belelátok a szomszédok mindennapjaiba, feltűnnek rajtuk életük féltett titkai, úgy láthatom őket, ahogy azt senki más.
Tallér Edina kötete olyan problémákat jár körül, amelyek alapvetően gond nélkül beleilleszthetők egy tipikusnak tűnő panelcsalád életébe. Nagyváros, panelek, családos asszony, írás – ezzel az öt szóval fel lehet vázolni a szöveg lényegi síkját. Talán ennek ellenpontozásaként hozza be egy fiatal, falun élő jósnő történetét a szerző: ez a fiatal lány úgymond tisztánlátó, gyógyító erővel is bír, azonban ha figyelmesen olvassuk a történetet, rájöhetünk, hogy ez a szám az elbeszélőnk képzeletének egy újabb szerepjátéka. A szöveg legfontosabb – viszont mindenképp legjobban végiggondolt – dimenziója az írást, az alkotás folyamatát tárgyaló rész. Fejezetről fejezetre találunk benne olyan apró szövegszilánkokat, melyek az újraírhatóságra, a történet át-, szét- vagy elírásával történő jobbítására utalnak. Ha az elbeszélőnek – a naplóírónak – nem tetszik egy figura, egy tollvonással újraírja őt, utalva ezáltal a szöveg fikciós voltára és magára a szövegvilágot uraló írói tevékenységre.
A függelék számlistáján található dalok és a rájuk való utalások azt az illúziót szándékoznak kelteni, hogy a mű adott pillanatában felcsendülnek, esetleg másként megközelítve a dolgot: a szerzőnk hallgatja őket írás közben. Tallér Edina ezzel a fogással biztosra akart menni, és nem magyarázta túl a zeneszámok szerepét. A helyenként zavaró önismétlések, az olykor hiteltelenné váló beszédmódok, a néhol kissé üresnek tűnő popkulturális utalások ellenére figyelemre méltó módon valósítja meg az élet egy mindenki által ismert szeletének irodalmi megjelenítését.
Eredeti megjelenés: PATÓCS László 2014. Hat szereplő panelt keres (TALLÉR Edina: Lehetek én is). = Híd, 4., 118–119.
Létrehozva: 2014.04.01.