Válság és kultúra

Társszerző: Fenyvesi Kristóf

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta rendezi meg nemzetközi doktorjelölt konferenciáit. Bene Sándor, Dobos István és a 2011-től bekapcsolódó Fenyvesi Kristóf szervezésében A magyarságtudomány műhelyei (Budapest, 2005), A magyarságtudományok önértelmezései¹ (Budapest, 2008), a Határátlépések² (Kolozsvár, 2010) és az Átmenet és különbözőség: magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban³ (Kolozsvár, 2011) című tanácskozások egyre szélesebb körű fórumot biztosítanak a magyarországi és a nemzetközi hungarológus műhelyek doktoranduszainak arra, hogy bemutathassák eredményeiket, visszajelzést kapjanak munkájukról, és megvitathassák a kutatásaikkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A 2013. augusztus 22–23-án, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen Válság és kultúra címmel megrendezett legutóbbi doktoranduszkonferencián közel hatvan előadó vett részt.⁴ A doktori hallgatók előadásait kutatási területük kiemelkedő szakértői és doktorandusztársaik egyaránt véleményezték, és több kérdést is megfogalmaztak az elhangzottakkal kapcsolatban. Az előadások írásos változataiba mindezen javaslatok és a felvetett kérdésekre irányuló további vizsgálatok eredményei is beépültek, így maradandó formában is hasznosultak a tudományos eszmecsere tanulságai. Az alábbiakban reprezentatív válogatást adunk közre a doktoranduszkonferencia anyagából.

Ezzel a folyóiratközléssel egyrészt szeretnénk a Híd olvasóközönsé­gének a figyelmét felhívni a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság munkájára, amelynek lényeges eleme a magyarságtudomány következő nemzedékeinek a támogatása és bevonása a társaság munkájába és a nemzetközi hungarológiai diskurzusba. Másrészt pedig az összeállításban részt vevő pályakezdő szerzők részére egy rangos magyar nyelvű szakmai fórumon kívántunk megjelenési lehetőséget biztosítani. Abban, hogy választásunk a Híd folyóiratra esett, nem csupán a Híd magas szakmai színvonala és a szerkesztőség örömteli nyitottsága és fogadókészsége játszott szerepet. Az anyagok megjelentetésére mindenekelőtt egy olyan határon túli magyar nyelvű szellemi műhelyt kerestünk, amely maga is küldetésének tartja a pályakezdő kutatók és a tudományos közélet főszereplői közötti párbeszéd támogatását. A Híd folyóirat pedig nemcsak hogy rendszeresen a „mesterek” munkáinak társaságában biztosít helyet a „tanítványok” eredményeinek, hanem az orgánum körül tevékenykedő közösség sokrétű kultúrateremtő és -közvetítő aktivitása révén alkotói körként, a szó klasszikus értelmében vett iskolaként is működik.

Olvasóink figyelmét ezúton felhívjuk konferenciasorozatunk közelgő folytatására is. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság soron következő doktorjelölt konferenciájára 2015 augusztusában a Pécsi Tudományegyetemen kerül sor. A diákkonferencia a 2016-ban ugyancsak Pécsett megrendezendő Magyarságtudományi Világkongresszus előkészítéseként is szolgál. Mindebben ugyancsak számítunk a világ magyarságtudományokkal foglalkozó doktoranduszainak aktív részvételére. A tervezett eseményeket illetően a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság honlapja (www.hungarologia.net) és levelezőlistái szolgálnak majd felvilágosítással.

Jelen összeállításunkat Szarvas Melinda, a Jyväskyläi Egyetem Magyarságtudományi Doktori Iskolája hallgatójának Nélkülözött profik, nélkülözhetetlen dilettánsok című írása nyitja. A magyar vajdasági irodalom kezdetére összpontosító dolgozat a „dilettáns” fogalmának Szenteleky Kornél által kezdeményezett újrapozicionálását és újradefiniálását vizsgálja. A szerző értelmezése alapján a „dilettáns írók” nagyarányú megjelenése mindig valamiféle átalakulást mutat. Szenteleky Kornél munkája és irodalomalapító tevékenysége során dilettantizmust felvehető magatartásnak tekintette és tudatosan leválasztotta a fogalomról a negatív esztétikai értékítéletet. A dilettánsokat olyan, az új helyzetre elsőként reagáló alkotóként ítélte meg, akikre mindenekelőtt számíthatott a magyar vajdasági irodalom megteremtésében. A vajdasági magyar irodalom kezdeteinél a kívülállóság és a függetlenség így előnyként érvényesült, olyan körülményként, amelynek elfogadása Szenteleky szerint segíthette az önálló magyar vajdasági irodalom megteremtését.

Berényi Emőke, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza Minoritás és traumatizáltság. Trauma által újrakonstruálódó identitások Lovas Ildikó regénytrilógiájában című dolgozatának tézise szerint a vajdasági magyar irodalom egyik fő specifikus jegyét többszörös kisebbségi pozíciójában kell keresnünk. Emlékezetpoétikai meghatározottsága és a délszláv háborúkra való reflektáltsága erős elkülönböződést eredményez más magyar nyelvű irodalmaktól, narratív technikái és tematikus kötődései tekintetében pedig leginkább a posztjugoszláv térséghez tartozó irodalmakból veszi mintáit. Ennek eredményeképp a vajdasági magyar irodalomban gyakorta kerülnek ábrázolásra úgynevezett posztkoloniális szubjektumok, hibrid identitások. A tanulmány középpontjában az említett folyamatok által megképződő identitásmódosulások vizsgálata áll Lovas Ildikó regényeiben. A kimondás mint a kulturális emlékezet externalizációja és egyfajta öngyógyító alkalmazása mindhárom  elemzett regény (Kijárat az Adriára, 2006; Spanyol menyasszony, 2008; A kis kavics, 2010) narrátoránál szembeötlő. A dolgozat emlékezetpoétikai következtetése szerint a vizsgált szövegkorpuszban a transzgenerációs választott traumák, azaz a nagycsoportot egy drasztikus veszteséggel konfrontáló tragédiák – például a vajdasági magyarság Trianon-élménye – és a politikai rendszerek által kiemelt jelentőségűnek minősített választott dicsőségek – mint a rigómezei csata glorifikálása – biztosítják a kollektív emlékezet assmanni értelemben vett konnektív struktúráinak a továbböröklődését. 

Lo Bello Maya, az ELTE doktorandusza „Minden Egész eltörött”: Válságtudat és az induló Nyugat kritikai gyakorlata című tanulmányának alaptézise szerint a Nyugat indulásakor a lapban megjelent kritikákra túlnyomórészt az impresszionista szemléletmód volt a jellemző. Az impresszionista kritika mibenlétét a korabeli kritikusok evidenciának tekintették, utólag viszont érdemes felvázolni a stílus legfontosabb jellemzőit. Az írás számba veszi az impresszionista kritika stílusjegyeit (hangulatfestés, festészethez köthető különböző metaforák alkalmazása, metaforikus, lírai nyelvezet használata, műfaji hibriditás), és feltárja a kritikusi eljárás rokonságát az irodalmi impresszionizmussal. A szerző következtetése szerint a lap kritikusai nem törekedtek elméleti rendszerek kialakítására, hanem egy sajátos, állandóan változó és változtatható kritikai stílussal akartak hatni az olvasóra.

Mihály Eszter Nácizmus és identitás Gyömrői Edit önéletrajzi regényének tükrében című dolgozata Gyömrői Edit Ár ellen című önéletrajzi regénye identitáskonstrukcióinak elemzésére vállalkozik. Bemutatja, hogy Gyömrői regénye miként írja le azokat a külső tényezőket, amelyek befolyásolják az identitás alakulását – ilyenek például az emigráns- és az idegenlét, vagy a dolgozat fókuszpontjában álló nácizmus identitásromboló mechanizmusa. Az élettörténet számos helyen kitér arra is, hogy a főszereplő miként épít be új elemeket identitásképébe. A politikai meghatározottság is állandó alakulásban szerepel a regényben, az elemzés külön teret szentel a feloldhatatlan politikai feszültségnek, illetve annak, hogy a főszereplő megingott kommunista identitása nem nyújt elég támaszt személyes identitásának. Az önéletrajzi én elveti a faji tisztaság elméletét: elsősorban humán identitásként határozza meg magát, s ebből kifolyólag zsidó származása irreleváns saját identitásképe kialakításában. Azonban a nácizmus mint külső identitásíró mechanizmus kikényszeríti az etnikai dimenzió struktúrába történő beemelését – a többi konstruáló rovására. A náci ideológia egyfajta identitáscserét hajt végre.

Sági Varga Kinga, az Újvidéki Egyetem doktorandusza A válság mentális és kulturális terei Juhász Erzsébet prózájában című írásában abból indul ki, hogy Juhász Erzsébet prózájában a multikulturális tér teremtette helyzet, illetve a biográfiai megnyilatkozás tabuként való kezelésének hatása miatt erőteljesen érezhető a tudatos vagy öntudatlan elrejtőzés, a maszkszituáció. Az írónő szövegeiben a referencialitás túllép a tabu területén, hiszen a textusok a térség – közép-európai és jugoszláviai – szempontjából fontos, megkerülhetetlen események sokaságát tematizálják. Emellett a dolgozat fokozott figyelmet szentel a művészi megformálás mikéntjének, a valóság egyéni perspektívába helyezésének. A válságszituációk előtérbe helyezik a mentális és kulturális elvágyódás alakzatait: a szereplők térváltás nélkül válnak idegenné, a tényleges téren a tudati tér, az emlékezés-felejtés terei és a képzelet világa kerekednek felül.

Végül Brenner János A szabadkai magyar lakosság (anya)nyelvi tudatának vizsgálata a magyar nyelvű média összefüggésében című dolgozata zárja az összeállítást. Az írás a vajdasági magyar média nyelvi szerepére összpontosítva a nyelvhasználat és nyelvtervezés különböző kérdésköreit járja körül. A dolgozatban bemutatott kérdőíves vizsgálat a tömegtájékoztatási eszközök kontextusából kiindulva a szabadkai magyar lakosság anyanyelvi tudatára fókuszált. A szerző olyan lehetőségeket vesz számba, amelyek a vajdasági magyarok anyanyelvhasználatának megóvására irányulnak. A kérdőív tematikus egységei a magyar nyelvhez való kötődésre, a szerb és a magyar nyelvvel kapcsolatos kérdésekre, a magyar nyelv és a média kapcsolatára, illetve a magyar nyelv helyzetére és jövőjére irányultak. Az egyes kérdésekre adott válaszok elemzéséből kiderül, hogy a válaszadók legnagyobb hányada az oktatás színvonalának növelését, illetve több művelődési esemény lebonyolítását tartja a legfontosabbnak, amelyekkel megőrizhető a magyar nyelv. A vizsgálat végkövetkeztetése szerint nyelvstratégiai szempontból nagyon fontos lenne legalább egy Vajdaság-szerte fogható, dominánsan standard nyelvváltozati mintát sugárzó regionális televízió, helyi szinten pedig legalább egy kis hatósugarú rádióadó üzemeltetése.