Egy nyár alatt * Élősúly * Esély

Egy nyár alatt

Dinnye

Aznap mindenki az éjszakát várta, hogy majd hullócsillagokat lehet látni. Kerek szemekkel fürkésztük az eget, de hullócsillagok helyett csak a dinnyemagok szóródtak szét a sötétben. Apám pálinkától feszes karjai úgy hajították be a kapun a görögdinnyét, hogy még a kutya is behunyta a szemét. Egész éjjel csorgott a vaskapun a dinnyelé, anyám lábszárán a vér. Azt kívántam, hogy csillag legyek, és sose érjek földet.

Papucs

A föld leette a papucsot a lábunkról, így mezítláb traktoroztunk haza. Ilyen gondtalannak és szabadnak még sose éreztem magam. Anyám elsírta magát, amikor meglátott. Azt mondta, így nem mehetünk holnap pénzt keresni. Sötétedésig állt a kapuban, és szólítgatta a szegénységet.

Lekvár

Mintha ráültették volna a tűzhelyre a napot, hogy most egy kicsit ott süssön, mi meg álltunk Edittel a barackgőzben. Pipiskedni kellett, hogy belelássunk a fazékba. Apa libasorba állította az üvegeket, és rágyújtott egy cigarettára. Izzadtunk a narancssárga délutánban, és örültünk, hogy egy jó ideig lesz mit enni. Anyám a spajzot meszelte, amikor a szívéhez kapott, és megrepedtek a dunsztosüvegek.

Harmonika

Apám lábai előtt a porban ülve kóstolgattam a dallamokat. Mindig kérnem kellett egy nótát anyámnak, aki teregetés közben a kimosott ruhába törölte a kisírt szemeit. Fejés közben is sírt, a kecsketejben is éreztem a sós könnyeket. Apám azt mondta, máskor valami vidámabbat kérjek, ő meg elővette a nadrágszíjat. Anyám minden reggel ki volt száradva

Kenyérbél

Az utolsó héten már olyan könnyű volt, mint nagyapa galambjai. A kenyérbelet tejbe aprítottam, és a szájába löktem. Már csak a tekintete volt éhes. Kereste a fényt. Megígértem neki, hogy éjszaka kiültetem az ajtóba, hogy nézze a holdat. Olyan könnyű volt, hogy a nehéz éjszaka agyonnyomta.

Élősúly

edit hátán átnedvesedik a pulóver

bepárásodik a szövetkabát

felpucolt csirkék holttestei

nyomják a csigolyákat

a csatornák átvizesedve várják a hajnalt

elfolyik ez a nap is

messze van a megkönnyebbülés

a busz ablaküvegén maszatos

kifogások a táj sápadtságáért

isten újabb magyarázatai

hogy miért nem tudta éjszaka

tisztára csiszolni a reggelt

hogy editben miért szűntek

meg két napja a rúgások

•

kibelezett testeket pakol a piaci asztalra

próbálja szimmetrikusan kirakni a halált

a nap olcsón rátapasztja magát a nejlonra

edit ujjai közt morzsákra törik a szárazperec

háborítatlan nyelőcső és gyomor

újraragasztja a leesett árjegyzéket

miközben ráncokat rajzol magára a szív

a táskák délben súly nélkül dőlnek a vékony bokára

edit mindennap eggyel több hullafolttal ér haza

Esély

csak egy akkora lyukat vájnék

a márványba majd a fába

hogy kiszedhessem a csontokat

és kirakosgassam belőlük anyámat

elfeleznénk a rajtam levő húst

kiülnénk a város főterére

rettenetesen soványak lennénk

mindenki minket nézne

senki nem merne hozzánk szólni

hatalmas csend borulna ránk

összeérne a szoknyánk széle

újra tanulnánk túlélni

méhfalat őrizni