Pszeudo Ilonka valósága

Rokon Ilonka Vajdaság lakosságának 99,9 százalékát magában hordozza.¹ Elszólásainkat, ízlésünket, életünket. Ilonka Németországban, Angliában, Ausztriában is felcsapta a fejét, mert ott is élünk, oda járunk dolgozni, oda visszük a gyerekeinket. Az itteniek meg az ottaniak is az Otthont meg az Itthont érzik benne, a családot, a szomszédainkat, a falusiakat. Csak a vajdaságiak értik. Tetszik tudni, Magyarországon is van ilyen, csak éppen másként. Az ő tudatalattijuk is hordoz egy Ilonkát.

Flaubert „Bovaryné én vagyok”, Dalí „A szürrealizmus én vagyok” és Esterházy „A grammatikai tér én vagyok” kitételei után Vajdaság összes lakosa bátran kijelentheti, hogy „Rokon Ilonka én vagyok”.

A kultuszteremtés folyamata a kishegyesi falunapi kiállításon vette kezdetét, ugyanis Micimackó György részben szakrális, dicsőítő nyelvhasználattal élt. Én sem teszek másként, mivel Ilonkánkról, magunkról másként nem lehet. Az identitásunk alapköve, épít és erősít minket. Ilonka a belső próféta. Ő ismer minket a legjobban, mindnyájunkat. A panaszainkat is mindig közzéteszi, kiállítja, különc díjat nyer vele, az elismerés a miénk is, Vajdaságé. Ő a mi pásztorunk. „Ilonka for President.”²

Rokon Ilonkát – a Takarodóban csak Icu – a kimondott szó által teremtettük. Erzsi for President vagy Tibi atya éppen azért más karakter, mert Ilonka csak a nyelvben él, nincs antropomorfizált alakja, vagyis van, de az a vajdasági magyarság összes arcára hasonlít. Sárbogárdi Jolán, Csokonai Lili vagy Pszyché alakjával sem összeegyeztethető. Ilonka anatómiájának lényege nem az, hogy a fiktív női szerző mögött egy férfi áll. Transzgender Ilonka. Nemtelen nyelvi és vizuális jelenség és ízléstelenség, ez a kettő hívta életre. Ez a jelenség mindig is volt, mindig is lesz. Ilonka a mi egyetlen Istenünk. De azt észben kell tartanunk, hogy minden istenség csak addig tart, ameddig mi éltetjük, még beszéljük, mi vagyunk az ő szent ereje, és ő a mi halhatatlanságot hozó mannánk. Aki Ilonkázik, az maga is Ilonka.

Vass Szabolcs a néprajzkutatókhoz hasonlatosan feljegyezte, kidolgozta és posztolta Ilonkánkat. Felfedezte, nem kitalálta. Mert ez a magyar egyik tájnyelvi alakja. Belőlünk táplálkozik. Ilonkannibál. „Azért termel, hogy fogyasszon, és azért alkot, hogy termeljen.”³ Azért is épült bele ilyen könnyen a köztudatunkba, mert annak mindig is az alapvető része volt.

A „csodálatossansyép” képek egyike sem készül tizenöt percnél tovább, de legalább nagyon szép „színessek”, nem olyan fakó egyik se, mert azt már nem tudnánk elképzelni otthon, a falon. Netes képeslapjaink és üdvözlőkártyáink rózsás világa a vendégváró, disznótoros, lakodalmas, ünnepi hangulatunkat idézi. De a hétköznapok szomszédolásait, gasztroélményeit, munkakedvünket és outfitünket, itt és külföldön egyaránt megjeleníti.

Rokon Ilonka giccs esztétikájának „szürrealista módja” főként abból adódik, hogy „megszokott keretükből kiemelt tárgyak kerülnek egymás mellé”.⁴ „Egész sor díszítő rítussal cicomázza fel a mindennapi életet”⁵: rózsacsokorfejű nenák és mamák, Vajdaság egén dicsfényben ragyogó Nike „patikás” pegazusok, és szőke, bodor, fürtös hajú, pajkos angyalok viszik, repítik a szent szövegeket a szivárvány hátán.

Nevetünk rajta, de nem mindig kellene: beültetnek a szomszédaink, elvándoroltunk az autóért meg a patikáért, néha nincs áramunk, gyakran szar a vizünk, a kutyáinkat római hadvezérekről és görög istenekről nevezzük el, meg Morzsának és Bundásnak. Mindig szerettük a szappanoperákat, régen a brazilt, most meg egyre jobban a törököt. Néha keserű ez a nevetés, de inkább legyen ilyen, mint semmilyen.

Ilonkát mindenki használja, mindenki éli, mindnyájunknak köze van hozzá. Ilonka kúrva. Néha a neten, néha a piacon csinálja. Sose pénzért, csak a nevettetésért, mert rózsás, szivárványos személyiségének egyik alappillére a szórakoztatás, tehát Ilonka Vajdaság első számú udvari bolondja is. Ilonka Entertainment.

Versenyt hirdet az Ilonkát aktívan használóknak, mert mindenkinek van jó pár olyan elszólása, ami még nem tűnt fel a gyűjteményben, és megfelel az elvárt esztétikai és verbális magasminőségnek. (A Rokon Ilonka Kisművésy díj rózsás dicséretben részesített engem is harmadik helyemért, mert bennem is van egy hegedűvonásnyi Rokonság.) „Megáll az ész mit ki nem tanálok.” Ez van. Elilonásodtunk.

¹ A szöveg több ponton érintkezik Micimackó György Giccshíradójával: a kollektivitás, a mindenség, „ő a mi”, a nőiség szükségtelensége, Ilonka polgármester, elnök, díszpolgár, próféta, Isten volta. Alapkő. Mindkét szöveg jelzi, hogy Ilonkáról csak így tudunk beszélni, mert Önmagunkat csak magasztalni lehet. Mindennemű más hasonlóság a szövegek között „Ilonka néni” műve. A Pszeudo Ilonka valósága című szöveg is a kultuszteremtés szolgálatában áll, nyelvi istenségként kezelve Ilonkát.