landscape

landscape

bélelt fészke a táj

a sötétnek

esőként hull ki a szánkból

a csend

partra vont

holttest a folyó

langyos szélben

szellőznek

maradványai

bőrünk mintha

olvadt ércből lenne

minden riasztó és

tökéletes

az élők lomhán

egymáshoz érnek

a tárgyak vakok

és súlytalanok

két összenyomódott

bordakosárban

a szívek

pontatlan

másolatok csak

a föveny homokja

kiürült porond

a hullámok lassan

felisszák a holdat

búraként zárul ránk

a gyúlékony világ

az ég kottáján

noktürnné

rendeződnek

a csillagok

hangjegyei

az erdő halkan

játszani

kezd