Figyelembe véve, hogy Telcs Ede előszeretettel
dolgozott modell alapján, illetve azt is, hogy korábban már számos hasonló
kompozíciót készített (Louise Germain 1903, Puccini 1906), Szoldatits Ferenc
festő képszerű alakjának megformálása számára jó alkalom volt arra, hogy
összegezze addigi tapasztalatait.
A művész előtt egy izgalmas külső megjelenésű,
karakteréből és tiszteletet keltő életrajzából eredően bölcs, nyugodt és nem
alaptalanul magabiztos személyiség hatását keltő modell állt. Telcs Edére,
akkori művészi érdeklődésére az említettek ihletően és ösztönzőleg hatottak.
Tisztelte művészi kritériumait, ez pedig a megvalósítás szabadságát nyújtotta
számára.
A portré két mezőre osztott plakett (228×118
mm) formájában készült el. A süllyesztett és a szélein kimagasló felső mezőben
(150×112 mm) látható maga a portré, az alsó mező síkja kissé magasabb az előző
széleinél, utóbbiban az 1908-as évszám mellett egy lefelé fordított egyenlő
oldalú háromszöget alkotó szöveg olvasható: SZOLDATITS FERENCZNEK A MAGYAR
KÉPÍROK NESZTORÁNAK, TISZTELŐI.
A portré egy balra néző, idősebb, szakállas
férfit ábrázol, csupán utal a mellkasra és a vállra, Telcs Edének a
tömegredukciót kiegyenlítő érmeművészeti elvei ismeretében – mondhatni –
térbelileg szokatlanul előretolt pozícióban.
Az alkotó a torzónak csupán a mozdulat
meghatározásához elengedhetetlenül szükséges részét ragadta meg, a figyelmet
túlzottan is magára vonó, a vizuális kompozíciót nehézzé és konvencionálissá
tévő kézrészeket lehagyta. A szöveget tartalmazó felületnek a modellált tér
keretébe, a felkar síkjába emelése teszi a kompozíciót érdekessé és a portré talapzatává.
A betűtípus-választás a szerző kifinomult
ízléséről tanúskodik. Merev konstrukció (amely, mint utaltam rá, egy
háromszöget formáz), melegséget árasztó lekerekítettség, visszafogott magasság.
E jellemzők által teremtődik kapcsolat a plakett letisztult, háromszög alakú
formája és a pikturális jellegű szobrászat között.
A modellált felület dimenzióját, az anyagot és
az eljárást is hozzáértő módon választotta meg a művész.
Nagyságából kifolyólag az érme könnyen
áttekinthető, biztosítja, hogy érvényesüljön a modellálás folyamatának mikéntje
a szobrászati eljárás és a modell karaktere szempontjából is fontos és kellően
gazdag részletek által. Az érme dimenziói megegyeznek a már említett, 1903 és
1906 között keletkezett munkák méretével, ez a dimenzió kétségkívül Telcs Ede
felségterülete az érmeművészetben. Puha pasztelint és tompa élű, fából készült
szerszámot választott a munkához, ez ugyan a vonások egybeolvadását
eredményezte, ám azok mégis kellően szembetűnőek maradtak ahhoz, hogy felfedjék
a megvalósulás közvetlenségét, ami által a kompozíció jelentős képzőművészeti
elemévé és a szobrászati eljárás kulcsává válnak.
Az érmeművészet a plasztikai és a grafikai
nyelv ötvözete. A művész a hajlamaihoz mérten határozza meg, mit és milyen
mértékben használ, ebből jön létre a nyelv jellegzetessége és a művész
esztétikai credója.
Mivel az érmeművészet a térbeli kifejezés
egyik formája, először ezen törvényszerűségeknek kell eleget tenni, majd pedig
más eszközökkel gazdagítani vagy befejezni a megvalósított formát. Telcs Ede
hivatása szerint szobrász volt, vagyis olyan alkotó, aki elsősorban a
mennyiségen keresztül fejezi ki magát. E tulajdonság mutatkozik meg Szoldatits
portréján is.
Minden részlet a meggyőző kifejezés jegyében
van hangszerelve, ami Szoldatits Ferenc portréját az érmeművészet
legsikerültebb munkái közé emeli.
Telcs szenzibilitását és pillanatnyi
festészeti étvágyát a szecesszió ösztönözte, alkotói lendülete azonban nem csak
ezen irányzat jegyeiből táplálkozott, hatással volt rá a környezete is, amely
nagy tisztelettel övezte a szobrászat e finomságot tükröző területét, ahogyan
ez az ő esetében is megvalósult. A megrendelések is további ösztönzést
jelentettek Telcs tehetsége számára. Emellett nagyban támogatták őt a kiváló
öntők, cizellőrök, patinőrök és pénzverők, akik lehengerlő minőségben adták ki
a kezük közül a medáljait és az érméit.
Telcs Edét nem csupán munkásságának kiváló
mivolta teszi jelentős alkotóvá, hanem az érmeművészet terén kifejtett
tevékenysége is, hatása jelentős mind saját korában közel és távol élő
társaira, mind az utókorra.
Ezt bizonyítja jelen írás is, mely a
Szoldatits Ferenc-portré keletkezése után több mint egy évszázaddal íródott,
hasonló lelkesedéssel.
Eredeti megjelenés: Svetozar MIRKOV: Telcs Ede Szoldatits Ferenc-portréja, avagy az alkotás öröme (PATÓCS László fordítása). = Híd, 2018/11., 98–101.
Létrehozva: 2018.11.04.