Szuvenír * Bárcsak ne * Aranykor

Szuvenír

Megfogom és zsebre teszem,

hazaviszem az utcát.

Oly távolra nem lát a szem:

márványfelhős égen át.

De nem fog menni, érzem jól,

zsebem gyenge, már szakad:

otthonomnak kis utcámból

még egy porszem sem marad.

Bárcsak ne

elviselhetetlen a nyár

már a ventilátor

sem ventilálja jól a levegőt

erőtlenül fekszem az ágyamban

s azon gondolkodom

anya miért ölte meg az éjszakát

Aranykor

a szobafestők régen jártak itt

az új tulaj azt mondta

festék se lesz többé

helyette ürítsünk

az üres vödrökbe és mázoljuk

be azzal a falakat

sokan meg is tették

a szobák és a folyosók legtöbbje

a barna és a sárga egyvelegében

pompázik

attól függően ki mit evett ivott

vagy milyen az egészségi állapota

az új tulaj azt mondta

ne aggódjunk

ez az aranykor

arányokat bezzeg nem említett

hogyan vegyítsük a vödrökben

az elemeket hogy legalább ősaranyat

kapjunk és félig igaza legyen

megoldás akkor se lenne a bűzre

mások azt mondják

a kerítésen túl a szomszédos háztömbökben

lehet találni légfrissítőt

meg kellene néznem

talán még festéket is tudnék hazahozni

vagy ott is maradhatnék