Gyurma

Vers

Cirok Szabó István
vers

Gyurma


Csinálok egy gyurmaházat,

gyurmaudvart, gyurmafákat,

gyurmakonyhát, gyurmakést,

gyurmatetőn gyurmarést.

Gyurmatévét, gyurmaágyat,

gyurmatojást gyurmalágyat,

gyurmatányért, gyurmavillát,

gyurmafényt és gyurmacsillárt.

Gyurmaanyut, gyurmaaput,

gyurmatesót, gyurmakutyust.

Közben elfogyott a gyurmám,

hogyha lenne, estig gyurnám.

Ami maradt, egy kis kék kerek,

ez leszek én, a gyurmagyerek.

 

Most már minden gyurmából van,

gyurmadisznó a gyurmaólban,

gyurmamacskán gyurmabolha,

gyurmalábon gyurmaboka.

Este lett már, gyurmaeste.

Gyurmahideg van a gyurmakertben.

A gyurmától én nem félek, de

a gyurmaajtón csak én férek be.

Eredeti megjelenés: SZABÓ István: Gyurma (vers) = Híd, 2015/11., 14.

Létrehozva: 2015.11.01.

Cirok Szabó István

költő
1995, Szabadka, Szerbia

További publikációk