Gyurma
Csinálok egy gyurmaházat,
gyurmaudvart, gyurmafákat,
gyurmakonyhát, gyurmakést,
gyurmatetőn gyurmarést.
Gyurmatévét, gyurmaágyat,
gyurmatojást gyurmalágyat,
gyurmatányért, gyurmavillát,
gyurmafényt és gyurmacsillárt.
Gyurmaanyut, gyurmaaput,
gyurmatesót, gyurmakutyust.
Közben elfogyott a gyurmám,
hogyha lenne, estig gyurnám.
Ami maradt, egy kis kék kerek,
ez leszek én, a gyurmagyerek.
Most már minden gyurmából van,
gyurmadisznó a gyurmaólban,
gyurmamacskán gyurmabolha,
gyurmalábon gyurmaboka.
Este lett már, gyurmaeste.
Gyurmahideg van a gyurmakertben.
A gyurmától én nem félek, de
a gyurmaajtón csak én férek be.
Eredeti megjelenés: SZABÓ István: Gyurma (vers) = Híd, 2015/11., 14.
Létrehozva: 2015.11.01.