Origami * Csigaház

Origami

Nincsen kutyám, nincsen macskám,

se hörcsögöm, se nyulacskám.

Nem lehet a házban állat,

nem vonhatok erre vállat.

De mi lenne, ha én csinálnék

egy állatot, ez régi játék,

origami, vagy mi a neve,

de még nem foghatok bele.

Ülök és nézem a kezem,

milyen állat való nekem?

Egy rénszarvas vagy egy agár?

Tudom is már, kell egy madár!

Lesz majd csőre, lesz majd szárnya,

itt is ez a villanyszámla,

hajtok egyet, hajtok kettőt,

leutánzom a teremtőt.

Szia, madár, az enyém vagy,

nem vagy kicsi, se elég nagy,

pont ahogyan elképzeltem,

csicseregsz most a kezemben.

Tudod, madár, jó nagy gáz van,

nem maradhatsz itt a házban,

elengedlek, mindhiába,

elmész délre, Afrikába,

én nem járok sosem arra,

gyere vissza majd tavaszra,

de óvatosan a kerülőkkel,

vigyázz a papírrepülőkkel!

Ha visszajön, nem lesz kecmec,

vár rá majd a papírketrec.

Etetem majd konfettivel,

hallgatom majd, hogy csivitel.

Közben anyu megy munkába,

kérdezi, hogy hol a számla,

mondom neki nagy röhögve:

ne féljen, itt lesz örökre.

Csigaház

Apám elment, ki tudja, hol

járt, és ott is miket csinált.

Hazajött már, nem barangol,

ül a kertben, néz egy csigát.

Jó volna, ha csiga volna,

hátán lenne, állna a ház,

ülnék benne, nem a porba,

csillogna utánunk a máz.

Apám öreg, szakálla lóg,

hazahívták a harangok.

Üldögél, szemei fakók,

nem üldözik már a hangok.

Apám itt van, ül a kertben.

Lassan belepi a moha.

Üldögél, én nézem csendben,

el sem ment otthonról soha.