péntek * Tájékozódási futás * Üzenet

péntek

izzadt volt a homlokod amikor reggel rám néztél.

valamit mondtál talán fontosat.

félálomban hallottam morogtam valami válaszfélét.

amikor később felébredtem már csak néhány gyűrődés voltál a lepedőn.

kávét főztem magamnak a cukor elfogyott.

csörgött a telefon az üzenetrögzítő megkért hogy mondd el amit akarsz.

úgy beszéltél mintha nem is a rögzítőhöz hanem egyenesen hozzám szólnál.

lehúztam a vécét és munkába indultam.

a ház előtt belerúgtam öt kisebb kőbe egy féltéglába és kiborítottam

a szemetest.

leintettem a második taxit és elmentem a munkahelyemre.

kirúgtak és egész délután a kocsmában voltam.

tízkor értem haza a kutya éhes volt szétrágta a párnákat.

meghallgattam az üzeneteket egy érkezett tőled.

megetettem a kutyát és lefeküdtem.

Tájékozódási futás

a legtöbben fekete péternek szólítottak

téged pedig sziverinek

futottunk a kivilágítatlan utcán

azt hitték

valamiféle fennkölt ábrándokat

kergetünk

pedig valójában

alig húsz perce keltünk fel

egy kocsmaasztal mellől

és mindenféle előzetes

egyeztetés nélkül

futni kezdtünk

miközben erősen szorítottuk egymás kezét

(a nevemet onnan kaptam

hogy részegen fekete filccel kereszteket

rajzoltam az arcomra

te pedig azért lettél sziveri

mert állandóan náthás voltál

és az orrod mindig taknyos volt)

szóval futottunk

már magam sem tudom mióta

amikor arról kezdtél beszélni

hogy milyen érzés is lenne

így futás közben megdugni

néhány részeg egyetemista csajt

én szemérmesen elfordultam

és inkább a fákra figyeltem

amelyek mellett elsuhantunk

te pedig az arcom elé toltad az arcod

és kiöltött nyelvedet kígyóként mozgattad

miközben magas hangon nyögést imitáltál

én pedig csak az útra koncentráltam

hogy nehogy elessünk

hisz épp egy meredek lejtőn futottunk

lépteink természetellenesen hosszúra nyúltak

és kedvem lett volna

öklömmel a pofádba vágni

vagy egy utcakővel szétverni

a fejed

de inkább még nagyobb

sebességre kapcsoltam

kikerültelek

és húztalak magam után

és napok óta lejtőn lefelé rohantunk

amikor azt vettem észre

hogy a lejtő egyre enyhébb

és egyre nehezebb a tempót tartanunk

és rájöttem

hogy ez már a telecskai-dombok vége

innen már csak a sima semmi terül el

és a dunáig még fákkal sem fogunk találkozni

Üzenet

(cenzúrázott változat)

volt ez a két falu

zöldhegy és magashegy

körülvéve végtelen

fenyvesekkel

rossz nyelvek szerint

itt megállt az idő

na nem úgy

itt is laptoppal

tablettel

okostelefonnal járkál mindenki

az idő csak az emberekben állt meg

mert a legutóbbi

meg nem mondom

mely párthoz tartozó

polgármester

úgy döntött

eddig s ne tovább

azóta a toronyóra sem jár

senki sem tudja hány óra van

vagy azt hogy melyik

hónapban is járunk

reggel szulejmán

délután sila

este éjjel-nappal budapest

télen kivirágzik a karácsonyfa

tavasszal az a néhány satnya

meggy és ringló

nyáron learatják a rozst

ősszel pedig mindenki

elmegy a tescóba

az értelmiség

schubertet hallgat

és coelho fölött

maszturbál

a két falu határán

pattanásig feszült idegekkel

felsorakoznak a seregek

de nem történik semmi

kezet szorítanak

és hazamennek

havat lapátolni

majd minden

kezdődik elölről

a papokat megtáncoltatják

és várják az esőt

a származásukat titkolják

mítoszok keringenek

a hős elődökről

valójában itt is

mindenki csángó

és őseik valahonnan

a hegyeken túlról

rohantak ide

csak szégyellik

még saját maguk

előtt is

így hát mást mesélnek

a turistáknak

akik népviseletben

szaladnak végig a főutcákon

negyvennyolcban

igaz hazafiakként

halomba hordták

a német fejeket

másnap

egy másik halomba

odahordták a németek aranyát

majd mindenki

elfutott

negyvenötben újabb halmok

német fejekből

és aranyból

majd futás stb.

a turisták özönlenek

néhány száz márkáért

botokkal ütik őket

és miután megkapták

a kívánt adagjukat

elégedetten távoznak

a községből

jövőre újabb vendégek

újabb felújítás

újabb fesztivál

kedves barátaim

a cékla levele

térden fölül ér

ideje szüretelni

(persze könnyen beszélek

innen a síkságból)