Dr. Seuss magyar hangja(i)

Kis magyar fordítástörténet

Azzal, hogy idén megjelent Szabó T. Anna fordításában Dr. Seuss, vagy­is eredeti nevén Theodor Seuss Geisel két fontos könyve is, előtérbe került az író alakja és munkássága, amely jobbára valamilyen filmes vagy animációs adaptáció kapcsán kap nagyobb nyilvánosságot magyar nyelvterületen, miközben a világban töretlenül népszerű és kultikus szerző, akinek könyvén generációk nőnek/nőttek fel, szeretik/szerették meg az olvasást. Az, hogy újabb két könyv fordítása jelent meg magyarul, egyértelműen eseményszámba megy, hiszen gigászi munka egy ilyen karakterisztikus világ átültetése másik nyelvre. Amikor Szabó T. Anna fordítását említik, akkor az előzmények közé sorolják Tandori Dezső munkáját², amely a How the Grinch Stole Christmas! (1957) alapján készült. Szabó T. Anna a Cat in the Hat³ (1957) és az If I Ran the Circus⁴ (1956) című köteteket fordította. De hogy ezeknél a kiadványoknál sokkalta régebben is jelent már meg magyarul Dr. Seuss-könyv, az csak nagyon kevesek számára ismert. Pedig Vajdaságban 1952-ben ültette át magyarra Gál László Geisel Thidwick the Big-Hearted Moose(1948) című klasszikus verses formájú meseregényét, mégpedig Muki szarvas, a szíves házigazda⁵ címen. Annak ellenére, hogy nem a legemblematikusabb műről van szó, a geiseli poétika több jellemzőjét is hordozza: a Kalapos Macska behatárolt szókincse, de a Ha lenne egy cirkuszom fura, különös állatainak előképe is felbukkan a zinn-a-zu bird alakjában. A fordítás nehézségét nem csupán a sűrített nyelv, a behatárolt szókincs, a neologizmusok, a számos hapax legomenon vagy a rímes forma, hanem az organikus egészet alkotó illusztrációk is okozzák, amelyet minden esetben Geisel maga készített emblematikus és összetéveszthetetlen stílusában. Dr. Seuss meseregényeiben hangsúlyos a társadalmi jelenségek iránti érdeklődés, de a környezettudatosság (pl. The Lorax) vagy etikai, morális és szociális kérdések is hatványozottan érdekelték. Karrierje korai szakaszában több mint 400 politikai karikatúrát készített, amely nemcsak világnézetét, de rajzolási technikáját is nagyban befolyásolta. Egyik monográfusa szerint esztétikai felfogása a következő: „Geisel megfogalmazása szerint a legjobb gyerekkönyvek azok, amelyek figyelembe veszik azokat a kategóriákat, amelyeket ő a gyerekek hét alapvető szükségleteként határoz meg, és amelyek a következők: szeretet, biztonság, a valahová tartozás, eredmény, tudás, változás és maga az esztétika. »Szórakozni akarnak. Játszani akarnak. Képtelenséget akarnak«” (PEASE 2010; 77). Ez a játékos-nonszensz attitűd nyelvi alapozású, amely csupán az angol eredetiben érzékelhető teljességében. A már fentebb is említett nonszensz formák, neologizmusok, a zseniálisan puritán rímelés, a ritmikusság, az angol nyelv sűrítő ereje, az olykor extrém módon redukált szókincs (a Cat in the Hat mindössze 236 angol szóból építkezik), az ikonikus illusztráció különleges képletet alkot. „Hogy ennek magyarítása miként lehetséges egyáltalán, az személyes megítélés kérdése, a rajzok viszont változatlan formában kerülnek elénk: lévén hogy a képek nyelvezete univerzális” (RÉVÉSZ 2016) – jegyzi meg Révész Emese recenziójában, ráirányítva a figyelmet arra a szempontra, hogy mivel a képi világ és a szöveg univerzális és elválaszthatatlan, ez nagyrészt köti is a fordítót a képhez, az ahhoz való hűséghez. A fordítók ezért kompenzálni kénytelenek, Tandori nemegyszer a rímeket áldozta be, Szabó T. Anna pedig minden alkalmat megragadott, hogy érzékeltesse a seussi univerzumot (amellett, hogy a gördülékeny rímelésre is nagy hangsúlyt fektetett). Ennek a kompenzációnak az eredménye egy inverz szöveg lett (a szó szerinti fordítás értelemszerűen lehetetlen), amelyben azokból a megoldásokból – amelyek Dr. Seussnál köznapiak – transzformált Szabó T. Anna rendkívülit, ilyen eset például a Ha lenne egy cirkuszomból a Spotted Atrocious (kb. Foltos Kegyetlenség), amely Balkörmű Dúvadként jelenik meg a magyar kiadásban. Ezek a nehézségek már a címek fordításakor jelentkeznek. Alább néhány példán szemléltetjük, milyen megoldásokkal álltak elő a fordítók különféle nyelveken.



Ugyanazon kiadónál, ugyanabban az évben készült a szerb és magyar fordítás, amelyet az ukrán követett 1953-ban. Utóbbi nem az eredeti szövegből, hanem a szerb fordításból készült, ennek tudható be a címadás hasonlósága is, amely megtartja az eredeti nevet, és míg a szerbben jó szándékú jelzővel látja el, addig az ukrán verzióban a jólelkű jelzőt kapja Thidwick. A magyar fordításban nincs jelölve a forrásnyelvi szöveg, ezért nem tudni biztosan, hogy Gál az eredeti szövegből dolgozott, vagy ő is a szerb fordítást vette alapul, esetleg fordítva. Csak feltételezhetjük azt, hogy mivel gyökeresen eltér a magyar kiadás a szerbtől, valószínűbb, hogy Gál László az angol eredetiből dolgozhatott.Å?shika, a balek. A japán Ohitoyoshi szó jólelkűt jelent, de egyben pejoratív is, olyan személyre vonatkozik, akit könnyen be lehet csapni, irányítani.

Muki és Thidwick

Dr. Seussnál egyaránt fontos a szó és az értelem, a forma és a tartalom. Ezért sem lehet egyszerű kódolási modellel megrajzolni e könyvek fordításának kihívásait. Bizonyos szemszögből Gál elvégezte fordítói feladatát, hiszen cselekményében megegyezik a két történet, máshogyan fogalmazva: a szövegszintű fordítási ekvivalencia megvalósult, és nem kizárólag veszteség ismerhető fel, kompenzáció is akad, főként jelentésbővülés alakjában. A fordítás sikerességének emellett az is lehet az egyik indikátora, hogy mennyire képes megmaradni az olvasók tudatában, mennyire lesz ismert, olvasott. Ennek egyik kulcsa a célnyelvi szöveg minősége, az olvasók megszólítása, de ugyanannyira fontos a forrásnyelvi textus is, éppen ezért fontos látni azt is, hogy nem ez a meseregény Geisel legfontosabb és legmaradandóbb műve. A rövid meseregény cselekménye nem túlságosan szerteágazó: Muki-Thidwick saját jószívűségének áldozatává válik, amikor jó szándékúan megengedi egy bogárnak, hogy az a szarván utazhasson, azonban rövid időn belül egy egész állatsereglet költözik Muki agancsára. Ezek az állatok nem csupán visszaélnek a vendéglátó jószívűségével, hanem jóformán átveszik felette a hatalmat: pl. referendumot tartanak arról, hogy Muki átúszhasson-e a tó másik oldalára, hogy ott megszerezze a túléléséhez szükséges jávorszarvasmohát. Tizenegy az egyhez arányban győznek a nemek, így a vendégek gyakorlatilag halálra ítélik házigazdájukat. Amikor a szarvasnak végleg elege lesz, akkor érkeznek a vadászok, akik üldözőbe veszik őt. A megoldás is akkor érkezik, amikor végképp sarokba szorítják Mukit, aki ekkor lehullajtja agancsát az élősködőkkel együtt. Muki így megmenekül, vendégei pedig a Harvard klubjának falán végzik, kitömve. Teljes, totális igazságszolgáltatás történt, nincs nyoma a kortárs meseregények (akár a magyar gyermekirodalmi példákat is említhetjük, pl. Darvasi László Trapitijét) amnesztikus hozzáállásának. Ennek legfőbb oka az, hogy a klasszikus állatmesék sémájára épül a történet. Seusst érdekelték az ezópusi helyzetek, de az eredeti ezópusi meséket nem találta a gyerek számára befogadhatónak. És míg Geisel eredeti történetének zárlata egyértelmű etikai tanulsággal szolgál, Gál László fordítása során a tanmesei hagyomány szerinti summázatot közöl. „His old horns today are where you knew they would be. His guests are still on them, all stuffed, as they should be”, amelyre Gál magyar fordítása még egy réteget ráépít: „A tanulság? Egy közmondás, van ám sok értelme, / Nálunk – hivatlan (sic!) vendégnek ajtó mögött helye!” Barátai megpróbálják észhez téríteni Mukit a meseregény egy pontján. Azt javasolják neki, hogy szabaduljon meg az élősködőktől, és utazzon velük délre, ahol ilyenkor is elérhető a táplálék, de mivel ő erre nem hajlandó a jó házigazdaság miatt, kiközösítik a csordából, és magára hagyják.  Ezután a narrátor kérdést intéz az olvasókhoz, egy elsőre, külső szempontból teljesen egyértelmű döntési helyzetet alakít ezáltal internné, megélhetővé:

„Well what would YOU / do if it happened to YOU?

„Hát te, a jó Muki helyén, ugyan mit is tennél?”

Ezt követi a meseregény egyik kulcsjelenete, amikor Muki elindul, hogy átússza a tavat, azonban hívatlan albérlői szavazás útján meggátolják ebben, mondván: „These horns are our home and you’ve no right to take / Our home to the far distant side of the lake!”, „Agancsaid a mi várunk! – Az angol így mondja”.⁶ A demokratikus úton halálra ítélt Muki (a szarván utazók szavaznak, hogy az északi parton maradjanak, ahol nincs számára élelem) felett egymásnak csukott szemmel gratuláló, elégedett szavazók képe valóságos politikai szatíra, Geisel karikaturista korszakát idézi, és a rövidlátó politikai sikernek örvendező politikusok propagandisztikus zsánerképét parodizálja.

A műnek sok interpretációja ismert: Seuss könyve az önvédelem és magántulajdon kérdéskörétől kezdve, az önzetlenség, a jócselekedet határai­ról, szatirikusan beszélve a demokráciáról, a társadalomról állít valamit egyes értelmezők szerint, de akár a migrációs kérdéseket feldolgozó parabolaként is értelmezhető. Ezen felül a történet végén látható kép, amelyen a Harvard falára kifüggesztett állatokat mutatja, Geisel egy másik művészeti projektjét is felidézi, amely az Unortodox preparátumok kollekciója nevet viseli.⁷ Hogy Dr. Seussnak mekkora hatása volt a tömegkultúrára, azt bizonyítja az is, hogy a thidwick szó (igeként) bekerült az amerikai szlengbe, mégpedig egy meghívott vendég által újabb vendégek invitálását jelentve: „Hank’s girlfriend Thidwicked us by inviting her whole damn office to our Halloween party.”⁸

A magyar kiadás belső oldalán elmarad az „EXTRA MOOSE MOSS FOR HELEN” (extra jávorszarvasmoha Helennek)⁹ ajánlás, amely Geisel első feleségének szól. És bár a főhős és számos szereplő neve változott meg (illetve nevesültek), a helyszín a Winna-Bango-tó és környéke, változatlan maradt. Gál vállalkozása ugyanis leginkább magyarításnak nevezhető: a szokatlan seussi világot inkább egy otthonos, magyaros univerzummá kívánta fordítani, ezért válhatott Thidwickből Muki is. Azonban akármennyire is próbálkozott, egy jávorszarvas sosem lesz magyar nyelvterületen őshonos állat, főképp, ha egy Winna-Bango nevű tó mellett lakik.

A következő táblázat Gál László névadásait tartalmazza:

KonklúzióA legtöbb új név meglehetősen közhelyes, elcsépelt, ami tévesztésnek tűnhet a nagyon egyedi és innovatív seussi nyelvhez mérten, amelynek a furcsaság, különösség az egyik origója. A Zinn-a-zu birdhöz mérten a Csicseri igencsak színtelen megoldású név, a Bobcatből, vagyis hiúzból pedig domesztikált szobacica, Mici macska született, a harvardi vadászok egyikét pedig Vadász Jánosként nevesíti. Ez a háziasított, macskává fokozott hiúz Gál László fordítói ars poeticájának emblémája lehet, a domesztikáció (Lawrence Venuti) mentén. Ez a domesztikáció a nevek többségére érvényesnek tekinthető, a már ismert gyermekirodalmi, sztereotip szemantikai rétegeket érinti.¹⁰ Mégis maradnak elidegenítő elemek a fordításban: a Winna-Bangó-tó mentén „mezőt-rétet” járó rénszarvascsorda is kissé esetleges megoldás, főként az illusztrációval összevetve, ahol erdő és hegyvidék látható.¹¹ A moose-moss a forrásnyelvi szövegben mindvégig moss, vagy­is moha marad, a fordítás itt variációkat mutat: zuzmó, virág is lesz a szarvasok eledeléből. A kettő közül a zuzmó tűnhet adekvátabb megoldásnak, azonban akármelyik szó lenne a befutó, kizárólagos használata az angol eredeti ritmusából, lüktetéséből is visszaadhatna valamennyit, ugyanis Seuss nyelvének alapvető eszköze az ismétlés, a szóismétlés, és ahogyan sok más jellemző, ez is elvész a fordítás során. A magyarítás, a magyar irodalmi hagyomány megmozgatása a „Hej, jó uram, Muki szarvas, / Tűz a nap melegje…” vagy a „szőtt-font a pók” kifejezéseken keresztül érhető tetten. Ennek a túlzott hangsúlyozása anakronisztikusnak hat, és figyelmen kívül hagyja Geisel nagyon is modern nyelvét. Ilyen negatív példa lehet az „ős szarvas-nemzetség”, „jobb lett vón” vagy a „Kegyed olyan szívélyes úr…”. Utóbbi esetben a kegyed használata is problematikus (a kelmed talán megfelelőbb választás lenne az érdektelen férfi jelentésű Muki kontextusában). Ilyen mértékű kulturális referenciák a forrásanyagban nincsenek jelen, ezért érezheti az olvasó ilyen szempontból túlzónak a célnyelvi variánst. Természetesen az angol nyelv is megváltozott 1948 óta, így Thidwick történetében is van olyan kifejezés, amely ma már egészen más kontextust teremt, mint eredeti jelentésében. Ilyen szemantikai változáson ment keresztül a poliszemikus „gay” kifejezés, amely a Zinn-a-zu madár boldog, vidám énekét jelölte a könyvben. Ezzel szemben ma főként homoszexuális jelentésben használatos a szó. Teljesen eltűnik Gál fordítása során a számok, számnevek, mennyiségek sajátságos megnevezése: „Lives a huge herd of moose, about sixty or more”, „And he plucked out exactly two hundred and four!” (hair), „swarm of three hundred and sixty-two bees” – ebből Gál csak a második mondatot tartotta meg „Kétszáznégy szál szőr” formában. Természetesen a nyelvek eltérő struktúrája és működése nem teszi lehetővé a tökéletes grammatikai megfeleltetést, azonban talán nem érdemtelen az ilyen hangsúlyos jelenségek érzékeltetése. Akárcsak az alliteráció esetében, amely pl. „bullets bang-bouncing” vagy a „moose-moss to munch” szerkezetekben is látható. Ezek fontosságát Gál László felismeri és megpróbálja kompenzálni elmaradásukat olyan szöveghelyeken, ahol lehetőséget lát rá, így született a „vad vadászok vették körül” szerkezet is. Amellett, hogy a történetet követi a fordítás, a sorok számával intenzíven variál: kezdetben bővít, a befejezés felé haladva már a redukálás jellemző. A rímelés komplexitása helyett a magyar kiadásban gyakran ragrímek használatára kényszerül a fordító.

A sikertelen próbálkozások okán megkérdőjeleződik Geisel életművének fordíthatósága. Georg Steiner sok vitát kiváltó könyvében egy helyütt így fogalmaz: „Ennek ellenére abszurditás a fordítás érvényességének a kétségbe vonása, csupán amiért valóban nem mindig lehetséges, és mert tökéletes sohasem lehet. Az viszont csakugyan tisztázásra szorul, mondják maguk a fordítók, hogy esetenként milyen mérvű hűségre kell törekedni, vagyis az igazi kérdés az elvégezendő feladatok különbségéből adódó fordítói szabadság mértéke” (STEINER 2005; 219). Gál László is belátta, hogy valódi szöveghű, akár szó szerinti fordítás lehetetlen, ehhez a legteljesebb mértékben idomítható és hajlítható célnyelvre lenne szükség. Azt, hogy a könyv a „magyarra átültette” jelzéssel jelent meg, nagyobb szabadságot biztosított a fordítónak, amellyel ő élt is. Közhely azt állítani, hogy minden fordítás egyben értelmezés is, azonban ha innen szemléljük Gál fordításának sikerességét, akkor elmondható, hogy értelmi, morális szinten ugyan átmentette Dr. Seuss eredetijének jelentésrétegeit, azonban a nyelvi-poétikai jellemzők többségét nem érzékelte, vagy ha igen, akkor ez a fordítás során nem hagyott nyomot a magyar szövegen. Arra törekedett, hogy száz százalékban magyar szöveget teremtsen, de a megvalósítás kétséges sikerű: olykor poros, avíttas lett a végeredmény, amely erős kontrasztot rajzol ki a forrásnyelvi szöveg erőteljes geokulturális meghatározottságával, világlátásával, összetévesztetlen hangjával és vizualitásával. Úgy tűnik, túl sok minden veszett el, és a cserébe nyert dolgok túlságosan haloványak és múlékonyak. Természetesen nem lehet elvitatni ennek a fordításnak az irodalomtörténeti jelentőségét, hiszen tudomásunk szerint ez az első Dr. Seuss-könyv magyar nyelven, és ezért helyet kell kapnia a gyermekirodalom történetében.

Aki fordítással foglalkozik, annak nem jelent újdonságot az alkímia és a fordítás közötti reláció.¹² Mindkét tevékenység központi kategóriája az ekvivalencia, amely szükségszerűen áldozatokat és veszteséget is jelent. Muki szarvas, a szíves házigazda esetében az egyenértékű csere törvénye nem valósult meg. Egyik oldalról a fordító választásaiból származó hiányok, másik oldalról pedig a forrásszöveg fordítás iránti immunitása szabotálja a vállalkozást. Megállapítható, hogy Gál László fordítása nem tudta megközelíteni Dr. Seuss művének színvonalát, a fordító számos finom megoldást, fontos poétikai jegyet hagyott érintetlenül. A két textus lexikai állománya csak részben felel meg, grammatikai struktúrái pedig teljes mértékben eltérnek. A formális megfelelésre törekvés teljes kudarcot jelentett volna, így Gál a dinamikus ekvivalencia szellemében végezte el a feladatot, a closest natural equivalent (Eugen Nida) szinte teljes figyelmen kívül hagyásával. Egy teljesen magyar, domesztikált nyelvet és mesevilágot akart megalkotni, de a forrásnyelvi szöveg és az illusztrációban megbújó idegenség meggátolta ezt, hiszen a célnyelvi kultúra bizonyos preferenciákat birtokol ugyan, de egyértelműen távoliként, idegenként gondolja el (jávorszarvas, indián hangzású földrajzi név). Az így konstituálódó kvázi-magyaros célnyelvi szöveget a természetesség hiánya jellemzi, az olvasó nem fogadja el saját nyelvi szövegként, akármennyire is érezhető ambíciója a fordításnak a célnyelvi kulturális mintázatok rávetítése a magyar szövegre. Mindezek alapján pedig legvégül megkérdőjeleződik maga az is, hogy tekinthetünk-e fordításként egyáltalán Muki szarvas történetére, vagy pedig valamely más nyelvi közvetítési módozatként kell értelmeznünk azt.

IRODALOM

PEASE, Donald E.: Theodor SEUSS Geisel. New York, Oxford University Press, 2010

RÉVÉSZ Emese: Légy szabad és álmodozz! http://barkaonline.hu/futtyoges-es-nahatozas/5351-legy-szabad-es-almodozz (2016. 06. 20.)

STEINER, Georg: Bábel után. Nyelv és fordítás 1. Corvina, Budapest, 2005