Piac * Anti.hermeneutikus * Épületek közötti állóképek

piac

elmész a piacra és kérsz fél kilót

ő meg már méri is neked a 20 dekával többet és kérdezi, hogy mehet-e

akkor, amikor már az egészet elcsomagolta

a mérleg mindig a gyümölcshalom mögé van rejtve, hogy ne lásd a számokat

és még egy almát nyom a kezedbe

és azt mondja

„ez a tiéd, szééépségem”

és úgy tűnik, még jól is jártál

de amikor hazaérsz, rádöbbensz

hogy a négyszeresét fizetted

és akkor te vagy a bűnös mert mindig elfogadod az almát a kígyótól

anti.hermeneutikus

úszás a textus spektákulumában

felejtsd el a termeszek vonulását

a költészetnek érthetőnek kell lennie

úgy írj hogy mindenki megértsen

írjál baszkódva

hétköznapi vagy stilizált nyelven

elmélet kritika feminizmus marxizmus

borzalmas konstrukciók

nehéz

nehézkes

csúf ez költészetnek

senki nem érti ezt

a költészet nem gondolkodik    a költészet ostoba

áttetsző medúzák úszása

a textusnak áttetszőnek kell lennie

birtokolni a kulcsot

amivel mindenki kizárhatja ami alant van         a dinnye mélyén

mindenkinek meg kell értenie

éreznie             jó vagy rossz ízű

úszás a textus tengerében

az obskúrus sziklák odalenn cápákra hasonlítanak

félek nehogy leharapják a lábam

nehéz

nehézkes

csúf ez költészetnek

a parataxis elmerül a képernyőbe

kapjátok be      ez

nem megérteni való

épületek közötti állóképek

sárga bútordarabokkal

beköltöztünk a vár alá

az óváros gödrébe

a hódok tavára

ott éltünk néhány sárga éven át     rágtuk a papírt

összetörtünk hat tányért és még több narrációt

macskák jöttek s mentek, csak a Macska nevezetű macskánk

maradt meg s aludt a lábunkon

mert felhizlaltuk és simogatnivalóvá szelídítettük

minden formalista nő olyan formát lát ebben, mely több mint forma

én jelena anÄ?elovskát látom amint kanapét cipel a hátán

úgy megy be a közeli épületbe

elmegyek a

kaszárnyába

a házikóba melynek nincs egyetlen saját szobája sem

tömegszagot áraszt

a tányérokból zajos cikcakk hangok meredeznek

minden hang először forte majd fortissimo majd egymást túllicitálva egyre erősebb     és erősebb

huszonhat órán át tart az előadás melyben próját esznek

majd újra

j. és én is az írást tanulmányozzuk

ő elmegy a napos rakpartra és nézi a mezítlábas embereket a felhős part-

oldalon

én a külvárosból integetek neki

elhagyatott ház a központban

megszállták a szellemek

kulcscsomókkal jönnek-mennek

egyszer elvitték a gitárerősítőnket is

és beszartak a végtelen ürességbe    nem húzták le a vizet    kiugrottak az

ablakon

rózsák nőttek a ház körül és várták a kotrógépet mely bármely pillanatban megérkezhetett      mindent

simogatnivaló felületté szelídíteni

arra gondoltam vajon hol a szürke Macska macska

talált-e barátnőket a vár alatt?

találkozott-e jelena macskájával csütörtök délután?

később olyan kicsi lett a lakás mint egy kölesszem

nagy kék pilates-labdával a közepén

és szemöldökcsipesszel a kezemben       a szemöldökcsipesz a legtürelmesebb barátnő

majd megint ház és a külváros

nedvességtől megfeketedett falak

ablak melyre soha nem tűz napsugár

fagyiszínűre meszeltük a szobát és megköszöntük a főbérlőknek hogy

érett formákat szedtek nekünk a kertből

megettünk még néhány millió betűt         hagytuk a szerelmet kicsírázni

költözünk

a 68-as lakásba

darwin galambjai üdvözölnek bennünket     vili jobban szereti a szomszédokat a rokonoknál

a lakásnak több utcája is van

a kacagó galamb még kicsi és nem tud repülni

a mérnök galamb hordja neki az ételt

alig várom hogy megmutassam jelenának a virginia woolf utcát az új

lakásban

ahol formák nőnek

nőnek a kisgalamb szárnyai

nő a köleskása a ringlin

fotel nő ki a falból       hangosan kacag a roló

integetek jelena barátnőmnek, huszonhat épületen és hétszázhatvankét

ablakon át

integetek neki

a ringlin áll az odaégett köleskása    nicsak, nő a Macska macska is     (valahol a sárga geográfiában)

még több betű nő ki a falból

termékeny hely ez     képernyők néznek ránk mindenhonnan

a dialektikus galamb átrepül a nomád tájon

és látja jelenát ahogyan útra készülődik