Határesetek

Határesetek

nem jutott mindenkinek tenger

nem jutott mindenkinek isten

tele vagyunk szögesdrótokkal

útlevélbe ütött pecsétekkel

határátlépési kérelmekkel és engedélyekkel

a magyar határon megvizsgálják

milyen bugyit hord egy balkáni lány

a szerb határon hogy milyen melltartót

visel egy vajdasági magyar

és mintha bármi közük lenne hozzá

el kell mondani mi dolgom van nekem Nyíregyházán

mintha a szívemet adnám

nyújtom ki a kocsiablakon a magyar igazolványt

és mint egy fogoly akiről elfelejtették hogy ember

várom a szabadulást

*

Edit fel-alá rohangál a rendelőben

mert nem jut eszébe hogy mondják

németül hogy szeretné megtartani a babát

nem fogja tudni hogy mikor kell

széttenie a vizsgálat előtt a lábát

*

nem az élet nehéz hanem

a sok fölösleges teher

amit magunkba pakolunk

könnyű szeretnék maradni

nem érezni annak a súlyát

hogy melyik kiadónál

jelentetem meg ezt a verset

melyik pártban képviselem a hazát

de hogy is lehetnék itthon otthon

ha a határokat az emberek félelme írja alá

összefúj minket a kórházban a betegség

szerbnek és magyarnak egyaránt a gyomra fáj

ez nem a háború utáni lecsapódás

nem a csonka család sara

hanem a folytonos satuba szorítás

mert nem elég a munkába járás

a főzés a vasalás hogy közben

jazzmuzsika relaxál

hogy gyűlik a perselyben a nyaralás

hogy a hazug ünnepi beszédek befogadása

helyett egymást fogadjuk be

és átszeretkezzük a tévéből zúgó aktuálpolitikát

mert hogy neveltek ha azt se tudod

hogy választani muszáj

építik a szív köré a klausztrofóbiát

közben eget ígérnek és hangos szárnysuhogást

nézem a teraszunkon fészket rakott galambpárt

és érzem a részvétet ahogy megszűnik

az ember és az állat között a határ