nap * mars

nap

olvasztja bennem az ételt

a nap

apró sugaraival kanalazza ki

gyomrom tartalmát

amíg egyetlen

falat sem marad bennem

bőröm lassan olvasztja

rá törékeny csontjaimra

úgy szilárdul meg

rajtuk mint a beton

mállik le rólam a zsír

mint elhagyatott utcák

elhagyatott házaiban a fal

és ha már nem lesz több zsír

ami omolhatna

szép lassan levedlem magam

leválik a kígyóbőr

alatta

semmi sem marad

mars

bomló kertben játszadozunk

ma még ugrálókötelezel

holnap már akasztasz az első fára

és minden mást is

amit meglátsz

mars vagy

a háború istene

üzened

hogy küzdve küzdj és

bízva bízzál

benned nem bízok

mert hallottam a legendákat

nem éri meg

olyan ketrec vagy

amiben fordulni sem lehet

hiénaként szaggatod cafatokra

minden egyes érzelmemet

de innen legalább nem látod a

marsi kék naplementét

forognak körülöttünk a bolygók

itt legalább nem szédülsz

dobálod a vasszőnyeg alá a hajléktalanokat

az akasztottakat

nem vigyázol senkire

repül a kés a tőr a kard

a pisztoly a puska

repül fejed a lövészárokba

mars vagy

a háború istene

üzened

hogy látva láss

és hal(l)va hal(l)j