Ha nem fordulsz meg * Összeprésellek * Árvaház és tömegsír

Ha nem fordulsz meg

Sötét van. Tested leveti magáról

a mesterséges fényt. Szétszórja a térben.

Homlokod kisimul. Máshol vagy.

Még soha nem néztem így szemöldököt,

majdnem hihetetlen, hogy mennyire a tiéd.

Alatta pihennek szemeid. Elnyelik és magukévá

teszik a fotonokat. Olyan ritkán pislogsz, hogy ha

nem néznélek ilyen figyelemmel, észre sem venném.

Vékony szemhéjadon majdnem tapintható a kék

érháló. Éppen csak benedvesíted a hatalmas bogarat és

havas udvarát. De a könny nem csordul ki,

elfekszik a mederben. Orrod távolról is puha.

Kerek orrcimpáid rezzenéstelensége tükrözi

belső mozdulatlanságod. Ajkaid lazán eső

ívükkel uralják arcod. Ahogy rezdülnek,

velük mozdul a világ. A gödrök, a ráncok.

Álladon kisimul a bőr, feltorlódik az arccsontig,

két meredek, de magabiztos árok

képződik egészen orrod közepéig. Ilyenkor féltem

ajkaidat. Folyton azt hiszem, összeroppannak

vékony, törékeny elemeid. De minden el van

rendezve, mikrométer pontossággal.

Füleid picit elállnak, kacéran, vidáman. Így épp

befér mögéjük egy lehelet. Ahogy figyelsz,

felemelt fejjel, állad távolodik mellkasodtól.

Nyakad, ahogy az orrcimpáid, mozdulatlan.

Ha nem vigyázok, elmém elnyeli vékony bőröd.

Az ív, ahogy felfut álladig, ahogy lent

mellkasodba torkollik. Megigéz, hogy

alig lüktetnek az erek. Még ebben a mesterséges

fényben is világítanak. Illata van annak,

ahogy nézlek. A kép kerek vállaidban folytatódik.

A bőr, bár vastagabb, ezenkívül semmit nem változik.

Érinthetetlen. Feldolgozhatatlan. Nézhetetlen.

Belefutunk a hátadba. Mintha tökéletesen egyenes

hajad folytatása lenne. Két pont között a

legkisebb távolság. Úgy tartja tested, mintha

a körülötted lévő teret is az tartaná össze.

Ennyit látok. A többit elnyeli a sötétség.

Ha nem mozdulsz meg,

lassan megfulladok.

Összeprésellek

A legerotikusabb vágyam,

vigyázni rád.

Felizgat a gondolat,

hogy a háttérből

teszek rendet.

Minden elképzelt szeretkezésünk

alkalmával gyémánttá csiszollak.

Összepréselem benned

a sót és a fájdalmat.

Mozdulatlanság vagyok neked.

Kitéplek időből és térből.

Rád gondolva maszturbálok,

és egyre hihetetlenebb az orgazmusom.

Árvaház és tömegsír

Érted hatalmam lesz.

Zsarnok leszek, és háborús bűnös.

Családokat szaggatok szét.

A nőket a katonáim elé vetem.

A tömegsírt épp csak befedem.

A gyerekek rabszolgáim lesznek.

A fiúk persze. A lányokat másra nevelem.

Megalázok embert és állatot.

Más bűnösökkel üzletelek. Emberi élettel.

Gazdag leszek. Befolyásos.

Rám se hederítesz.

Több erőszak.

Egyre hatalmasabb leszek.

Játszadozom.

Már meg sem különböztetek embert és állatot.

Árvaház.

Tömegsír.

Palota.

Végre a fülembe súgod, hogy

tegyelek a magamévá.