Ha nem fordulsz meg
Sötét van. Tested leveti magáról
a mesterséges fényt. Szétszórja a térben.
Homlokod kisimul. Máshol vagy.
Még soha nem néztem így szemöldököt,
majdnem hihetetlen, hogy mennyire a tiéd.
Alatta pihennek szemeid. Elnyelik és magukévá
teszik a fotonokat. Olyan ritkán pislogsz, hogy ha
nem néznélek ilyen figyelemmel, észre sem venném.
Vékony szemhéjadon majdnem tapintható a kék
érháló. Éppen csak benedvesíted a hatalmas bogarat és
havas udvarát. De a könny nem csordul ki,
elfekszik a mederben. Orrod távolról is puha.
Kerek orrcimpáid rezzenéstelensége tükrözi
belső mozdulatlanságod. Ajkaid lazán eső
ívükkel uralják arcod. Ahogy rezdülnek,
velük mozdul a világ. A gödrök, a ráncok.
Álladon kisimul a bőr, feltorlódik az arccsontig,
két meredek, de magabiztos árok
képződik egészen orrod közepéig. Ilyenkor féltem
ajkaidat. Folyton azt hiszem, összeroppannak
vékony, törékeny elemeid. De minden el van
rendezve, mikrométer pontossággal.
Füleid picit elállnak, kacéran, vidáman. Így épp
befér mögéjük egy lehelet. Ahogy figyelsz,
felemelt fejjel, állad távolodik mellkasodtól.
Nyakad, ahogy az orrcimpáid, mozdulatlan.
Ha nem vigyázok, elmém elnyeli vékony bőröd.
Az ív, ahogy felfut álladig, ahogy lent
mellkasodba torkollik. Megigéz, hogy
alig lüktetnek az erek. Még ebben a mesterséges
fényben is világítanak. Illata van annak,
ahogy nézlek. A kép kerek vállaidban folytatódik.
A bőr, bár vastagabb, ezenkívül semmit nem változik.
Érinthetetlen. Feldolgozhatatlan. Nézhetetlen.
Belefutunk a hátadba. Mintha tökéletesen egyenes
hajad folytatása lenne. Két pont között a
legkisebb távolság. Úgy tartja tested, mintha
a körülötted lévő teret is az tartaná össze.
Ennyit látok. A többit elnyeli a sötétség.
Ha nem mozdulsz meg,
lassan megfulladok.
Összeprésellek
A legerotikusabb vágyam,
vigyázni rád.
Felizgat a gondolat,
hogy a háttérből
teszek rendet.
Minden elképzelt szeretkezésünk
alkalmával gyémánttá csiszollak.
Összepréselem benned
a sót és a fájdalmat.
Mozdulatlanság vagyok neked.
Kitéplek időből és térből.
Rád gondolva maszturbálok,
és egyre hihetetlenebb az orgazmusom.
Árvaház és tömegsír
Érted hatalmam lesz.
Zsarnok leszek, és háborús bűnös.
Családokat szaggatok szét.
A nőket a katonáim elé vetem.
A tömegsírt épp csak befedem.
A gyerekek rabszolgáim lesznek.
A fiúk persze. A lányokat másra nevelem.
Megalázok embert és állatot.
Más bűnösökkel üzletelek. Emberi élettel.
Gazdag leszek. Befolyásos.
Rám se hederítesz.
Több erőszak.
Egyre hatalmasabb leszek.
Játszadozom.
Már meg sem különböztetek embert és állatot.
Árvaház.
Tömegsír.
Palota.
Végre a fülembe súgod, hogy
tegyelek a magamévá.
Eredeti megjelenés: KORMÁNYOS Ákos: Ha nem fordulsz meg * Összeprésellek * Árvaház és tömegsír (versek) = Híd, 2018/2., 7–9.
Létrehozva: 2020.04.30.